Átlagéletkoruk 30 év, szemben a „biztosan maradók” 54 évével. A potenciálisan távozók fele legfeljebb 26 éves, 70 százalékuk pedig fiatalabb 35 évesnél. Szándékaik főként az itthoni munkalehetőségekkel függenek össze, preferenciáik azonban különbözőek: a 30 felettiek körében ugyanis a munkalehetőségek hiánya vagy az alacsony és bizonytalan kereset rendkívül fontos érv, a fiatalabbaknál azonban egyéb, kevésbé materiális szempontok is markánsabban megjelennek, mint a világlátás vagy a nyelvtanulás.

2013. márciusában, 1140 fő megkérdezésével készült közvélemény-kutatásunkban a külföldi munkavállalási tervekről tettünk fel kérdéseket. A felmérésünkben résztvevők 8 százaléka élt már korábban külföldön, viszonylag jelentős részük azonban nem munkavállalás céljából töltött külföldön hosszabb időt (pl. politikai menekült volt, vagy ösztöndíjjal tanult külföldi felsőoktatási intézményben).

Ennél jóval nagyobb azok száma, akik tervezik, hogy a következő öt évben szívesen élnének külföldön.

A kérdezettek 17 százaléka tett említést ilyen szándékáról, sokan akár hosszabb időt is külföldön töltenének. Minden ötödik potenciális külföldre távozó munkavállaló legfeljebb egy évig vállalná a határon túli munkát, több mint fele hosszabb, akár meghatározatlan időre is külföldre menne, 17 százalékuk pedig úgy nyilatkozott, hogy akár le is telepedne külföldön. A külföldön esetleg munkát vállalóknak azonban csak fele mondta, hogy már tett is lépéseket ebben az ügyben, ami túlnyomórészt informálódást takar, azok aránya elenyésző volt, akik már szervezik kinti életüket.

A tipikus, külföldi munkavállalásban gondolkodók jellemzően fiatal, érettségizett férfiak, többségük alkalmazott, de felülreprezentáltak körükben a részmunkaidőben dolgozók, a tanulók és munkanélküliek, sőt: a köztisztviselők, közalkalmazottak negyede is szívesen dolgozna külföldön. Ugyanakkor a külföldi munkavállalási kedvet mindenekelőtt az életkor határozza meg: a külföldi munkavállalásban gondolkodók átlagéletkora 30 év, szemben a „biztosan maradók” 54 évével. Más szempontból: a potenciálisan távozók fele legfeljebb 26 éves, 70 százalékuk pedig fiatalabb 35 évesnél. Mindez azt is jelenti, hogy a fiatalok körében többségben vannak azok, akik szívesen elmennének külföldre dolgozni. A legfeljebb 25 éves korcsoportban a kérdezettek 53 százaléka vállalna külföldön munkát, s csak 30 év felett kerülnek többségbe az „inkább maradók” (a 35 évesnél fiatalabbaknak már „csak” 44 százaléka menne szívesen külföldre).

Ezért, hogy megtudjuk, mely csoportokra hat különösen a külföldi szívóhatás, megnéztük a legfeljebb harminc évesek válaszait. Összehasonlítva a külföldi munkát tervezőket a biztosan maradókkal – az életkori hatást kiszűrve – már csak néhány esetben látunk jelentősebb különbséget a két csoport szocio-demográfiai profiljában. Szívesebben maradnak Magyarországon a nők, a diplomások, a falun élők és a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat.  A relatíve legmobilabb csoport a szakmunkásoké, a mindenképpen maradók 3 százalékának van érettségi nélküli szakmája, míg a külföldön szívesen dolgozóknál arányuk 11 százalék. De mobilnak számítanak a férfiak, a vidéki városokban élők, továbbá mindazok, akiknek nincs teljes munkaidejű állása.

Külföldi munkavállalási hajlandóság a legfeljebb 30 évesek körében

A külföldi munkavállalást tervezők legfőbb érve az itthoni munkalehetőségekkel függ össze, a preferenciák azonban különböznek életkor szerint. A 30 felettiek körében ugyanis a munkalehetőségek hiánya vagy az alacsony és bizonytalan kereset rendkívül fontos érv, a fiatalabbaknál azonban egyéb nem, vagy kevésbé materiális szempontok is markánsabban megjelennek, mint a világlátás vagy a nyelvtanulás.

Akik nem terveznek külföldi munkavállalást, csak kisebb részben teszik ezt anyagi megfontolásból. Akik ugyanis inkább maradnának, azoknak alig harmada mondta, hogy azért nem kívánkozik külföldre, mert elégedett a munkájával. Legfőbb érv a maradás mellett a család: különösen az idősebbeknél, de a harminc alattiaknál is ez a legfőbb szempont.