Magyarországon 2016-ban 379 kg, 2017-ben pedig 385 kg volt az egy főre jutó hulladéktermelés. Ezek az értékek jelentősen elmaradnak mind az EU átlagától (482 kg/fő 2016-ban), mind a korábbi hazai mennyiségektől (2005-ben még 461 kg volt az egy főre jutó megtermelt hulladékmennyiség).

A szelektív szemétgyűjtés fontos előfeltétele a hulladék magas hatásfokú újrahasznosításának. Ez a felismerés vezette az Európai Unót is, amikor a 2008-ban megalkotta a hulladék irányelvét (Waste Framework Directive). Ez egyebek között arról rendelkezett, hogy ezen irányelvet 2010 decemberéig át kellett ültetni a nemzeti jogrendszerekbe, valamint 2015-ig olyan infrastruktúrát kellett létrehoznia minden tagállamnak, amely legalább a papír, a fém, a műanyag és az üveg hulladék szelektív gyűjtését lehetővé teszi. 2018 áprilisában pedig megszavazta az Európai Parlament, hogy a körkörös gazdaság modelljére alapozva 2025-re a keletkező háztartási hulladék legalább 55%-a újrahasznosításra vagy komposztálásra kerüljön, a későbbiekben pedig még magasabb legyen ez a ráta.

Magyarországon 2016-ban 35%, míg az EU egészét tekintve a háztartási hulladékok 47%-a került újrahasznosításra. A V4 országok közül 2016-ban egyedül Lengyelországban volt kedvezőbb az újrahasznosítási ráta (44%), míg Csehországban 34, Szlovákiában pedig mindössze 23% volt ez az arányszám.

Ugyancsak ezt tűzte ki célul az EP 2018-ban, hogy 2025-re a háztartási hulladéknak legfeljebb 10%-a kerüljön lerakásra. E tekintetben még messzebb áll hazánk a kitűzött EU-s céloktól: 2016-ban a háztartásokban keletkezett hulladék 51%-a került lerakásra. De e téren is jelentős fejlődés tapasztalható, hiszen míg 2005-ben még 3859 tonna hulladék került lerakásra Magyarországon, addig 2016-ban már alig feleannyi (1888 tonna).

A szelektív hulladékgyűjtés intézményi háttere tehát javul Magyarországon, de további fejlesztésekre van szükség ezen a téren. Az EU előrejelzése szerint hazánk – 13 másik tagállammal együtt – nem fogja teljesíteni a 2008-as irányelvben lefektetett célt, az 50%-os újrahasznosítási arányt.

Ugyanakkor az intézményi háttér önmagában csak a lehetőséget teremti meg, a hulladék hatékony újrahasznosításának elengedhetetlen feltétele a szelektív hulladékgyűjtés is. A KSH adatai szerint 2018-ban a közszolgáltatás keretében elszállított települési hulladék 16%-a volt elkülönítetten (szelektíven) gyűjtött hulladék. Ez az arány ugyan jóval magasabb a 2006-os 4,9%-nál, de továbbra is azt mutatja, hogy az elszállított hulladék döntő része nem szelektív gyűjtés alapján kerül elszállításra.

Forrás: A települések infrastrukturális ellátottsága, 2018. In: Statisztikai Tükör, 2019. október 31.

Az Eurobarometer 2013-as felmérése szerint a legtöbb fajta hulladék elkülönült gyűjtésében jelentős eltérések vannak a tagállamok között. A válaszadók legalább 70%-a gyűjti szelektáltan a kutatásban felsorolt mind a nyolc felsorolt hulladékfajtát Belgiumban, Németországban, Írországban, Ausztriában és az Egyesült Királyságban. Ezzel szemben Romániában, Bulgáriában, Lettországban és Cipruson a legkevésbé valószínű a szelektív hulladékgyűjtés a megkérdezettek körében.

Az elszállított hulladék elkülönített gyűjtése, vagy épp nem gyűjtése mögött számos meghatározó tényező húzódik. Egy közelmúltban végzett elemzés azt mutatta, hogy a pozitív és negatív külső ösztönzőkön (támogatásokon és büntetéseken) túl leginkább az a meggyőződés erősítheti a szelektív hulladékgyűjtés iránti pozitív attitűdöket, hogy a későbbiekben megfelelően újrahasznosításra kerül az így gyűjtött hulladék. Tehát hogy van értelme az egyéni erőfeszítéseknek. Ugyanez a tanulmány azt is kimutatta, hogy az országok szintjén egyértelmű pozitív összefüggés van a gazdaság fejlettségi szintje, és a szelektíven gyűjtők aránya között. (forrás: Audronė Minelgaitė/Genovaitė Liobikienė (2019): The problem of not waste sorting behaviour, comparison of waste sorters and non-sorters in European Union: Cross-cultural analysis. In: Science of the Total Environment, 672, 1 July 2019: 174-182.)

Az alábbiakban a hulladékgazdálkodással, szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos attitűdökre vonatkozó felmérésünk eredményeit ismertetjük, melyet a felnőtt magyar lakosság körében végeztünk.

A kérdőíves adatfelvétel eredményei – a környezethez és hulladékkezeléshez való viszony

A válaszadók meghatározó része, 43 százaléka közepesen elégedett környezete tisztaságával, ezen kívül többen vannak, akik inkább elégedettek (42 százalék), mint akik elégedetlenek (15 százalék). Ennek megfelelően az értékelések átlagának 0-100-as skálára vetített értéke, ha nem is számottevően, de meghaladja a közepest (57 pont).

A kérdésre adott válaszok indexpontszámát a kérdezettek szocio-demográfiai jellemzői szerint is megvizsgáltuk. Egyetlen esetben sem láthatók markáns csoportsajátos különbségek, annyi azonban megállapítható, hogy a budapestiek kritikusabbak a környezetük tisztaságával szemben. Másrészt a környezet tisztaságának megítélése szubjektív, azt a kérdezettek „általános hangulata” is befolyásolja. Vagyis akik az ország helyzetével kritikusabbak, illetve úgy érzik, hogy anyagi helyzetük rosszabb az átlagosnál, azok lakóhelyük környezetének tisztaságát is rosszabbnak látják.

1. táblázat: Mennyire van megelégedve környezete tisztaságával? (válaszok 0-100-as skálán)

A kérdezettek 88 százaléka mondta, hogy van legalább egyféle hulladék, amit szelektíven gyűjt, a kutatásban vizsgált 5-ből átlagosan 3,1 hulladéktípust neveztek meg, amit elkülönítetten kezelnek. Az adatok értelmezésekor fontos megjegyeznünk, hogy egyrészt a válaszok önbevalláson alapulnak, tehát nem a tényleges tevékenységet mérik, másrészt nem tudjuk, hogy ki mennyi hulladékot termel, s azokat milyen alapos szelekció szerint kezeli elkülönítve (pl. csak a PET palackokat gyűjti szelektíven, vagy igyekszik a lehető legtöbb műanyagot elkülöníteni a többi hulladéktól).

Mivel a környezettudatos gondolkodás egyik fontos sarokköve a műanyaghulladék elleni küzdelem, nem csoda, hogy ezt a hulladékfajtát gyűjtik legtöbben szelektíven, 10-ből 8 ember, de lényegében ugyanez mondható el a papírról is. Ez a hulladékok két típusa, amiről megállapítható, hogy széles körben, mintegy normaként terjedt el a társadalomban, hogy szelektíven kell kezelni, ennél jóval kevesebben gyűjtik a fémet, az üveget és a szerves hulladékot. Ugyanakkor meglehetősen ritka (a kérdezettek mindössze 10%-ára jellemző), hogy kizárólag ezt a két hulladékfajtát, tehát csak műanyagot és papírt gyűjtse szelektív módon. Sokkal inkább tapasztalni azt, hogy ezek mellett egy vagy két másik típusú hulladékot is szelektálnak (18 illetve 19% tartozik ebbe a két kategóriába), míg a kérdezettek 27%-a állítja, hogy mind az öt felsorolt hulladéktípust szelektíven gyűjti.

2. ábra: A szelektív hulladékgyűjtés típusai a szelektált hulladék fajtája alapján (válaszok százalékban)

Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy a műanyag és a papír szelektív gyűjtése a leginkább megoldott, vagyis az eredmények rávilágítanak arra, hogy a környezettudatos gondolkodás és cselekvés elsajátítása, „elterjesztése” szempontjából mennyire fontos a feltételek megteremtése, illetve arra is, hogy milyen felelőssége van azoknak az intézményeknek, szervezeteknek, amelyek tehetnek az ügy érdekében.

Az átlagosnál nagyobb arányban, és az átlagosnál többféle hulladékot gyűjtenek szelektíven a budapestiek és a diplomások, illetve a szelektív gyűjtés iránti elkötelezettség nő az életkorral is. Meglepő eredmény, hogy a 35 év alattiak körében minden hulladékfajta tekintetében alacsonynak számít a szelektív hulladékgyűjtés iránti elkötelezettség, a fiatalok körében még a műanyag gyűjtését is jóval kevesebben mondták, mint a teljes népességben. (fontos szempont lehet, hogy a fiatalok nagy hányada él a szüleivel, elképzelhető, hogy akik nem vezetnek önálló háztartást, azoknak jelentős része nem válaszolt igennel a kérdésre, miközben egyébként bizonyos típusú hulladékokat szelektíven gyűjtenek). Szintén meglepő eredménye a kutatásnak, hogy akik nincsenek megelégedve a környezetük tisztaságával, azok körében alacsonyabb a hulladékot szelektíven gyűjtők aránya (pedig a logikus összefüggés épp fordított lenne, vagyis azt gondolhatnánk, hogy azok elégedetlenebbek a környezetük állapotával, akikre egyébként inkább jellemző a környezettudatosság, s ennek részeként többféle hulladékot gyűjtenek szelektíven).

2. táblázat: Az alábbiak közül Ön gyűjt-e valamit szelektíven? Ha igen, akkor mit? (válaszok százalékban)

A kérdezettek fele úgy gondolja, hogy körülbelül ugyanannyi hulladék keletkezik háztartásában, mint a környezetében élőknél. Ugyanakkor jóval többen vannak, akik úgy látják, náluk kevesebb a hulladék (43 százalék), mint akik úgy gondolják, épp fordítva, több szemetet termelnek, mint a környezetükben élők (8 százalék). A nagyobb jövedelmi szint nagyobb fogyasztást és ezzel együtt több hulladékot eredményez – mindezek tükrében meglepő módon épp a jobb anyagi helyzetűek (budapestiek, diplomások, önmagukat jó anyagi helyzetűnek vélők) gondolják úgy nagyobb arányban, hogy a háztartásukban másokhoz képest kevesebb hulladék keletkezik. Ugyanakkor ezek azok a csoportok is, ahol többen, többféle hulladékot gyűjtenek szelektíven (az adatsorból látható, hogy a szelektív hulladékgyűjtés iránt elkötelezettebbek is inkább úgy vélik, hogy náluk kevesebb hulladék keletkezik). Így hipotézisként megfogalmazható, hogy aki figyelmet fordít a szelektív hulladékgyűjtésre, az nagyobb valószínűséggel gondolja úgy, hogy másokhoz képest a háztartásában összességében kevesebb hulladék keletkezik, még ha objektíve ez nincs is feltétlenül így. Hozzá kell tenni mindehhez, hogy az egyes csoportok válaszai között nem találunk jelentősebb különbséget, a kivételt a 65 év felettiek jelentik, ebben a csoportban lényegesen magasabb azok aránya, akik szerint másokhoz képest kevesebb hulladékot termel háztartásuk. Itt kell megjegyezni, hogy a kérdés nem tett különbséget a háztartások között azok nagysága szerint. Ezért nem meglepő, hogy a jellemzően 1-2 fős háztartásban élő idősek úgy vélik, kevesebb szemetet termelnek, mint a fiatalabbak, akik esetében gyakoribbak a nagyobb, akár többgyermekes háztartások.

3. táblázat: Az Önök háztartásában keletkező szemét Ön szerint a környékén lakóknál keletkező szemétnél…? (válaszok százalékban és 0-100-as skálán)

A hulladékgyűjtési szokások mellett egyes tevékenységek kapcsán azok hulladékcsökkentési hatékonyságára is rákérdeztünk. A kérdezettek nyolc lehetőségről mondhatták el, hogy véleményük szerint az mennyire számít hatékony hulladékcsökkentési módszernek. Minden opció esetében elmondható, hogy a kérdezettek legalább nyolcvan százaléka valamilyen mértékben hatékonynak tartja azt, így az egyes módszerek megítélésében csak kisebb különbségeket regisztrálhatunk. A legkisebb támogatottsága azoknak az eljárásoknak volt, amelyek vagy komolyabb invesztíciót kívánnak (közvetlenül a gazdáktól vásárolni élelmiszert), vagy korlátozzák a személyes fogyasztást (csak bevásárlólista alapján vásárolni). Ezzel szemben a szelektív hulladékgyűjtés az átlagos becsült hatékonyság alapján a lista második helyén végzett, csak a növényi hulladék komposztálását ítélték összességében még hatékonyabbnak.

4. táblázat: Ön mennyire tartja hatékonynak a következő hulladékcsökkentési módszert? (válaszok százalékban és 0-100-as skálán)

A kérdezettek szocio-demográfiai háttere nem befolyásolta lényegesen a válaszokat, csupán annyit fontos megjegyeznünk, hogy akik eleve kevesebb hulladékot próbálnak termelni, vagy azt gondosan kezelni (65 év felettiek, 4-5 féle hulladékot szelektíven gyűjtők), azok jellemzően magasabb osztályzatot adtak több opcióra is, vagyis nyitottabbak, lelkesebbek, ha a hulladékcsökkentés módozatairól van szó. Itt is szerepet kaphat az az összefüggés, amit egy másik kutatás kapcsán korábban már említettünk: könnyebben válhat tudatossá a hulladék kezelésével és termelésével kapcsolatosan, aki hisz ennek hatékonyságában, hisz az erőfeszítés értelmében.

5. táblázat: Ön mennyire tartja hatékonynak a következő hulladékcsökkentési módszert? (válaszok 0-100-as skálán)

A kérdezettek legnagyobb hányada egyértelműen úgy látja, hogy a hulladékprobléma megoldásának legfontosabb módja, hogy kevesebb hulladék keletkezzen. Ezt az opciót jelölte meg első helyen a kérdezettek közel kétharmada, első két helyen pedig 80 százaléka. Ezt követi az újrahasznosítás. A hulladéklerakásnak viszont – még ha adott esetben nem is veszélyezteti a környezetet – alacsony a társadalmi támogatottsága. Az EU által kitűzött cél – azaz a hulladéklerakás visszaszorítása – tehát összhangban áll az ezzel kapcsolatos magyarországi közvélekedéssel.

6. táblázat: Ön szerint melyik területeken van szükség a legnagyobb fejlesztésre (jogszabályi háttér, források, lakosság tájékoztatása) a hulladékprobléma megoldásához? (válaszok százalékban)

A kérdezetteknek meg kellett nevezni, hogy melyik az a három szereplő – fontossági sorrendben – akiknek a legnagyobb felelősségük van abban, hogy kevesebb hulladék keletkezzen. Legtöbben a lakosságot teszik elsősorban felelőssé, ezt említették első helyen legtöbben, és összességében tízből hét megkérdezett gondolta úgy, hogy a lakosságnak fontos szerepe van a hulladék mennyiségének visszaszorításában. A lakosság mellett a kormány szerepét emelték ki sokan (többnyire első helyen), az összes említés gyakorisága az önkormányzatok esetében is jelentős volt. Meglepő, hogy a vállalatokat – vagyis azokat, akik elsődlegesen előállítják azokat a termékeket, melyekből később a hulladék lesz – csak negyedik helyen említették a kérdezettek, mint a hulladékcsökkentés potenciálisan fontos szereplőjét.

7. táblázat: Ön szerint Kinek van a legnagyobb felelőssége abban, hogy kevesebb hulladék keletkezzen? (válaszok százalékban)

A kérdezettek szocio-demográfiai háttere csak kis mértékben befolyásolta a válaszokat. Az első említések esetében látható, hogy a budapestiek és diplomások másokhoz képest nagyobb szerepet tulajdonítanak a vállalatoknak, a környezetük állapotával elégedettebbek a lakosság szerepét hangsúlyozzák, míg az elégedetlenek a jog eszközével fellépők – kormányzat, önkormányzatok – szerepét tartják másokhoz képest fontosabbnak. Nem meglepő módon a tudatos hulladékkezelők jóval fontosabbnak tartják a lakosság szerepét a hulladék visszaszorításában, mint azok, akik kevesebb típusú hulladékot gyűjtenek szelektíven.

8. táblázat: Ön szerint Kinek van a legnagyobb felelőssége abban, hogy kevesebb hulladék keletkezzen? (első helyen említi – válaszok százalékban)

A kutatás eredményei alapján egy felemás, de alapvetően pozitív kép rajzolódik ki a hulladékgyűjtéssel és -kezeléssel kapcsolatos attitűdökről Magyarországon. Pozitív, hiszen saját állítása szerint kb. 10-ből 9 felnőtt lakos végez valamilyen hulladékszelekciót, a többség a különböző hulladékcsökkentő eljárások mindegyikét hatékonynak tartja, és magasra értékeli a lakosság felelősségét a keletkező hulladékmennyiségének csökkentésében. Ugyanakkor felemás, hiszen a valóságban feltehetőleg jóval kevesebben gyűjtik ténylegesen tudatosan szisztematikusan elkülönülten a hulladékot, mint ahányan ezt mondják magukról, és a megtermelt hulladék mennyiségét tekintve a válaszadók jelentős része inkább másokat tekint felelősnek, mint saját magát. Az igen magas szelektálási arányban minden bizonnyal szerepet játszik az is, hogy a feltett kérdés nem tett különbséget a szelektálás különböző típusai között. (Nem csak környezettudatosság, hanem pl. egyszerű praktikum is állhat amögött, hogy valaki bizonyos hulladékfajtákat elkülönítve gyűjt). És az is, hogy a környezettudatos magatartás, melyek része a szelektív hulladékgyűjtés is, normaként jelenik meg a társadalomban. A kérdésre adott válaszokat a normának történő megfelelés is befolyásolhatta.

Amikor tehát azt látjuk, hogy a megkérdezettek nagy része felismeri a lakosság felelősségét, akkor a legfontosabb kérdés az, hogy ennek mentén a saját szerep is felvetődik-e, vagy inkább mások felelősségének hangsúlyozásáról van szó. A másik fontos kérdés pedig az, hogy a lakossági felelősség valóban széles körű felismerése mennyiben realizálódik cselekedetekben is. Ennek „legegyszerűbb” módjai is az egyéni szokások megváltoztatását jelentik. A következő lépés pedig a közösségi szintű felelősségvállalás, amely olyan kezdeményezésekben nyilvánulhat meg, mint a hulladekvadasz.hu vagy a jarokelo.hu, ahol lehetőség nyílik a környezetet szennyező, csúfító illegális hulladéklerakások bejelentésére, ami az első lépés ezek felszámolására.