A környezettudatosság társadalmi szintjének fontos fokmérője az ezzel kapcsolatos civil aktivitás. Magyarországon a kérdezettek mindössze 4 százaléka vesz részt a környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetekben. Viszont ez az amúgy meglehetősen alacsony arány is szignifikánsan magasabb a 2008-ban tapasztalt 1 százaléknál. Ugyanakkor a környezetvédelem ügye iránti elköteleződés – legalábbis a szavak, az attitűdök szintjén – nagyon erős, európai összehasonlításban átlag feletti a környezet védelmének támogatottsága Magyarországon. Jelentős többségben vannak, akik, ha választani kell, előrébb helyezik, mint a gazdasági növekedés, vagy a munkahelyteremtés ügyét. Ugyanakkor az anyagi jólétre, az egzisztenciális biztonságra nagy súlyt fektető materialista értékpreferenciákkal rendelkező polgárok jóval nagyobb arányban részesítik előnyben a gazdasági növekedést, mint az egyéni szabadságot és önmegvalósítást, a közérdeket és az életminőséget előtérbe helyező posztmaterialisták.

A vélemények, attitűdök szintjén megjelenő magas fokú környezeti elkötelezettséghez képest  a tudatosság európai átlagnál alacsonyabb szintjét tapasztaljuk, ha a környezeti célok érdekében hozható  anyagi áldozatra kérdezünk. Régiónk más országaihoz hasonlóan Magyarországon is bőven van tennivaló a cselekvés terén.

A tíz évvel korábbi eredményekhez képest ma már kevesebben gondolják, hogy a természet egyensúlyozni tudja a modern ipari országok hatását. A túlnépesedéstől való félelem szintje nőtt leginkább, ami feltehetőleg nem független a 2015-től intenzíven jelenlevő migrációs válságtól, valamint az ezzel kapcsolatos hírektől sem.

Kutatásunkban azt is vizsgáltuk, hogy a megkérdezettek hogyan látják, milyen területeken tehetnek legtöbbet a fenntartható környezetért. A sokak számára könnyen elérhető szelektív hulladékgyűjtés és az energiahatékonyságot segítő eszközök széles körben elterjedtek. Ugyanakkor jelentősebb anyagi vagy időbeli invesztíciót igénylő környezetvédelmi aktivitással kapcsolatos állítások a lista végére kerültek. Az is szembetűnő, hogy ha a mindennapok részét képező szokásokról kellene lemondani, vagy jelentősebb áldozatot kellene hozni – azaz például csökkenteni a húsfogyasztást, vagy az autóba útitársat találni –, már jelentős azok aránya, akik inkább elzárkóznak ezektől. Ez összhangban van azzal a már idézett eredménnyel, hogy amennyiben áldozatot is kellene hozni a környezet védelméért, akkor a magyarok az európai átlagnál kevésbé mutatkoznak aktívan környezettudatosnak.