A Jobbik megítélése megosztja a választókat
A Jobbik az elmúlt egy esztendő alatt egy marginális helyzetű kispártból a magyar pártrendszer harmadik pólusává nőtte ki magát. 2009 januárjában a Jobbik a teljes lakosságon belül alig 1 százalékos, a biztos szavazó pártválasztók körében pedig 3 százalékos támogatottsággal rendelkezett, míg egy esztendővel később 8 illetve 15 százalékos tábort tudhatott maga mögött ebben a két körben.
A Jobbik mellett, illetve ellen érvelő két állítás mentén meghatározható az a szélesebb választói kör, amelyik a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben el tudja képzelni a radikális párt parlamenti szereplését, nem tartja veszélyesnek annak megerősödését. A megkérdezettek 41 százaléka inkább a Jobbik radikális, szélsőségesként aposztrofált nézeteitől és támogatóitól fél, míg 37 százalék szerint fontosabb, hogy a párt új szemléletet hoz a magyar politikába a jelenlegi parlamenti szereplőkkel szemben.
A Jobbik társadalmi fogadtatását a magyar demokrácia alakulása szempontjából vizsgáló kérdésre válaszolva a megkérdezettek 4 százaléka nagyon jónak, további 23 százaléka pedig jónak tartaná a párt parlamentbe jutását, míg hasonló arányban találkozhatunk olyanokkal, akik tartanak egy ilyen folyamattól (27 százalék). Sokan köztes állásponton vannak (30 százalék), illetve egyelőre nem tudják megítélni a várható hatásokat (14 százalék). A Jobbik szavazók 78 százaléka vélekedik pozitívan a kérdésről.
A Jobbik ismertségének növekedése plasztikusan mutatja politikai-közéleti jelenlétének dinamikus erősödését, a 2008. októberi 8 százalékról egy év alatt 50 százalékra, majd 2010 februárjára 61 százalékra emelkedett a pártot spontán említők aránya. Nevének hallatán a válaszolók több mint 90 százaléka tudja beazonosítani a pártot. Láthatóságának és elfogadottságának hirtelen megnövekedését, egyértelműen a 2009-es EP választási siker és az eredmények voksolás utáni interpretációja indukálta. A Forsense a közvélemény-kutatás mellett egy más típusú adatgyűjtéssel is vizsgálta a pártok társadalmi jelenlétét. A Jobbik iránti érdeklődés változásának egyik igen beszédes lenyomatát adja az egyes pártok nevére történő keresések trendje a Google internetes keresőben. A kumulált heti adatok növekvő meredekségéből kiolvasható, hogy nem csupán az érdeklődés szintje magasabb a Jobbik esetében a többi párténál, hanem, a parlamentbe jutásra esélyes öt vizsgált párt közül egyedül itt mutatkozik folyamatosan növekvő mértékű érdeklődés is.
A Jobbik ismertségének változása a párttal szimpatizálók emelkedésével, és az elutasítók táborának csökkenésével járt együtt. 2008 őszéhez képest, az összes megkérdezett körében 57 százalékról 44 százalékra csökkent azok aránya, akik úgy nyilatkoztak, hogy maguktól távol állónak tartják a Jobbikot. A pártot magukhoz közel érzők aránya viszont 7-ről 20 százalék közelébe emelkedett alig több mint egy év alatt. A választások közeledtével karakteresebbé vált az emberek pártokkal kapcsolatos véleménye és négy hónap alatt 50-ről 30 százalékra csökkent azok aránya, akik több pártot is közel éreznek magukhoz. Ez a folyamat a többi pártól jól elkülönülő pólus-képző pozícióba hozta a politikai erőtérben a Jobbikot, ugyanakkor élesebb határvonalakat húzott más pártok, elsősorban a Fidesz felé. Négy hónappal korábban még 10 százalék volt azok aránya, akik mind a Jobbikhoz, mind a Fideszhez közel álltak, addig jelenleg már csak a teljes népesség 6 százalékára jellemző ez az átfedés. Korábban a Jobbikkal szimpatizálók 60 százaléka tartotta a Fideszt is szimpatikusnak, jelenleg 40 százalékos ez az arány. A csökkenés fordítva is igaz: ma a Fidesz szavazóinak 12 százaléka érzi magához közel a Jobbikot, szemben a tavaly őszi 21 százalékkal. (Ez azonban még mindig legalább 300 ezer Fidesz szavazót jelent, akik szimpatizálnak a radikális párttal is.)
A Fidesz szempontjából fontos, a választások utáni időszakra is átnyúló kihívás, hogy támogatói megosztottak a Jobbikkal szemben követendő stratégia kérdésében. A vezető jobboldali erő bázisának 5 százaléka szerint pártjuknak nyíltan támogatni kellene a Jobbikot, további 29 százalékuk szerint, ha nem is nyílt támogatással, de valamilyen formában szövetségest kellene benne látnia. A közömbös álláspontot képviselő 20 százalék mellett a Fidesz szavazóinak 34 százaléka az elutasítás mellett törne lándzsát (12 százalék nem akart vagy nem tudott válaszolni).
Vidéken is erősödő elkötelezett szavazóbázis
A Jobbik szavazótábora nem egyenletesen növekedett minden választói csoportban az elmúlt egy év során, különösen a férfiak, és a legfiatalabbak körében volt jelentős a párt erősödése. A 2010. februári adatok alapján a Jobbik támogatottsága a fiatalabb korcsoportokban egyértelműen utolérte, vagy meghaladta a szocialisták támogatottságát, a 18-24 évesek között pedig kétszer akkora bázissal rendelkezik, mint a kormánypárt. A párt 2009-ben hónapról, hónapra erősödött a fiatalok és a középkorúak csoportjában, így az MSZP csak az idősebbek (60 év felettiek) körében megtartott előnyével tud a teljes népességben a Jobbik elé kerülni. A Jobbik a 25 év alattiak, így az idén először szavazók körében a Fidesznek is komoly vetélytársává vált a választások előtt.
A párt bázisa folyamatosan formálódott az elmúlt egy évsorán, és az európai parlamenti választás előtt, majd az azt követő időszakban az internetet saját hálózatának építésére jól használó városi radikális szubkultúra fiatal támogatói növekvő számban egészültek ki a magyar gazdasági és társadalmi válság konfliktusait a bőrükön tapasztaló vidéki, középkorú támogatókkal. A társadalmi és politikai feszültségek magas szintje, a válságjelenségeket konkrét ügyeken keresztül feldolgozó közbeszéd széles hátteret adott a Jobbik számára, hogy a tömegmédiumokon keresztül azokhoz a csoportokhoz is, eljusson üzeneteivel, ahová korábban nem hallatszott el a hangja. Jelenleg a párt szavazóinak több mint 40 százaléka községekben lakik, és az ajánlószelvények gyűjtése során megmutatkozott, hogy a párt szervezettsége országos szinten is megállja a helyét. A Jobbik szavazóinak aktivitása és elkötelezettsége már a Forsense korábbi kutatásai alapján is kirajzolódott, a párt szimpatizánsai az átlagnál több emberrel beszélgetnek politikáról, és körükben a politikai diskurzus sokkal kevésbé zajlik családon belül, inkább az ismerősökkel, munkahelyi kollégákkal történik.
A szavazók politikai ideológiai önbesorolása
Budapest súlya egyre kisebb a Jobbik szavazóbázisában, de regionálisan is nagy különbségek mutatkoznak. Észak Magyarországon a radikális párt 15 százalékos bázist tudhat maga mögött a teljes szavazni tudó népesség körében, míg ott az MSZP jelenleg 11 százalékon áll.
Külön érdemes megemlíteni, hogy a magyar pártrendszer egyik hagyományos törésvonala, a vallásosság milyen szerepet játszik a párt bázisának alakulásában. Tavaly októberig az egyház tanítása szerint vallásosak és a maguk módján vallásosak körében hasonló volt a Jobbik népszerűsége, s ez meghaladta a nem vallásosak körében tapasztalt szintet. Feltehetőleg az egyházak reakciói, különösen a Magyar katolikus Püspöki Kar emlékezetes körlevele is közrejátszhatott abban, hogy novembertől az egyháziasan vallásosak körében csökkenni kezd a párt támogatottsága, s a teljes felnőtt népességet tekintve februárban feleakkora csupán, mint a nem vallásosak körében. A párt bázisának bővülése tehát pótolni tudta a lemorzsolódó vallásos szavazókat.
A demográfiai hatásokhoz hasonló mozgás tapasztalható a Jobbik bázisán belül az ideológiai összetétel alapján. A Jobbik támogatottságának erősödése együtt járt – legalább is a szavazóbázis öndefiníciója alapján – a politikai centrum felé történő elmozdulással. Különösen a biztos szavazó pártválasztók körében szembetűnő, hogy nem csupán a magukat jobboldaliként definiálók táborában tört előre a Jobbik, hanem a magukat középre helyezők körében is 20 százalék feletti támogatottságot ért el. Mivel a két csoport között elhelyezkedő jobbközép szavazók – a hagyományos Fidesz-bázis – esetében jóval kisebb a Jobbik-támogatók aránya és növekedése, arra következtethetünk, hogy a párt a centrumból is szerzett politikai ideológiákhoz kevésbé köthető, ugyanakkor a Jobbik konkrét programjának egyes elemeivel azonosulni tudó szavazókat. Ezzel együtt a Jobbikról mint pártról alkotott választói kép nagyon karakteres az ideológiai mezőben. A radikális besorolás mellett a Jobbikot tartják a választók a leginkább jobboldali és a leginkább konzervatív pártnak is.
A Jobbik bázisában minden más pártnál magasabb a magukatl radikálisnak tartók aránya, bár a Jobbik szavazóinak 29 százaléka is inkább mérsékeltnek mondta magát. Az emberek egyes ideológiai eszmékhez való közelsége, és a pártok ezen eszmék mentén való besorolása alapján meghatározhatjuk, hogy a szavazók hány százaléka van az adott párthoz legközelebb. Az érvényes választ adók 7 százaléka van a Jobbikhoz legközelebb, de a Fideszhez ideológiailag közel állók (ahova természetesen nem csak Fidesz szimpatizánsok tartoznak) 20 százaléka is Jobbik szavazónak mondta magát, azaz a Jobbik bázisból ők azok, akik legkönnyebben elérhetőek a Fidesz által a későbbiekben.
Leginkább egykori bizonytalanok alkotják a Jobbik tábort
2010 februárjában a Forsense egy olyan kutatást végzett, amelyben egy évvel korábban már megkeresett személyeket kérdezett meg újra. A vizsgálatból kiderül, hogy a Jobbik mai szavazóinak fele 2009 elején még bizonytalannak mondta magát, vagy nem árulta el preferenciáját, támogatóinak 24 százaléka a Fidesztől érkezett, 12 százaléka az MSZP-től, és 6 százaléka a MIÉP szavazója volt korábban. Ez az eredmény is alátámasztja, hogy a Jobbik nem csak jobboldali radikális gondolkodású szavazókat állított maga mögé, hanem meglehetősen széles bázisból merítve tudta növelni támogatottságát, és választási eredménye meghaladhatja a hagyományos preferencia mérések alkalmával kimutatott 8 százalékos, mintegy 640 000 választópolgár szavazatát jelentő szintet.
Módszertan
Az adatok a Forsense választáskutatási programjának keretében végzett kérdőíves közvélemény-kutatásokból származnak, melyeket 2010. január és február során, egyenként minden esetben 1000 véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személy, CATI módszerrel történő megkérdezése eredményezett. A mintavétel alapjául a telefon-előfizetőket tartalmazó adatbázis szolgált, a válaszadók meghatározása több-szempontú rétegzett véletlen kiválasztással történt. A mintavételből fakadó hibák iteratív súlyozás segítségével kerültek korrigálásra. A minta összetétele a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők szerint (nem, kor, régió, lakóhely településtípusa, iskolai végzettség) megfelel a felnőtt magyar lakosság arányainak. Az elemzésben közölt adatok nagy valószínűséggel legfeljebb plusz-mínusz 3,1 százalékponttal térhetnek el a mintavételből fakadóan attól az eredménytől, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezése eredményezett volna.
