A Forsense 2007. novemberi közvélemény-kutatásában a magyar labdarúgásról tett fel kérdéseket. A futball iránti érdeklődés mértéke nagyjából egyharmados, legkevésbé a magyar foci, leginkább a válogatott érdekli az embereket. Leginkább a férfiak, a közép korosztály illetve a fővásrosiak és kisvárosiak érdeklődnek iránta. Az iskolai végzettség emelkedésével pedig nő az érdeklődés. A többség figyelemmel kíséri a válogatott mérkőzéseit, és szintén a többség elégedett a szövetségi kapítány munkájával. A megkérdezttek fele halott róla, hogy lejár Várhidi Péter mandátuma, az őt ismerők nagy többsége továbbra is támogatná a kapitányt.

A labdarúgás népszerűsége

A kérdezetteknek 1-től 5-ig kellett osztályozniuk, hogy mennyire érdekli őket a futball. A válaszokból kiderült, hogy a magyar emberek mintegy fele egyáltalán nem érdeklődik sem a hazai, sem a külföldi labdarúgás iránt. A magyar futball esetében a kérdezettek 49, a külföldi labdarúgásnál 47 százalékuk jelölte meg az egyes értéket, míg a négyes, illetve ötös osztályzatot (érdeklődik, nagyon érdeklődik) a hazai futball esetében 18, a külföldinél 26 százalékuk választotta.

Ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon népszerűbb a külföldi, mint a honi labdarúgás. Tény viszont, hogy harmadik kérdésünk – Mennyire követi figyelemmel a magyar válogatott eredményeit? – árnyalja ezt a képet. E kérdésre ugyanis a kérdezettek „csak” 40 százaléka mondta, hogy egyáltalán nem, a négyes és ötös osztályzatot pedig 25 százalékuk választotta.

Kiszámoltuk a három kérdés esetében az osztályzatok átlagát, majd 100-as skálára alakítottuk át. A három kérdés közül a magyar válogatott iránt a legmagasabb érdeklődés (36), ezt követi a külföldi labdarúgás (33), majd a magyar labdarúgás (28). Látható, hogy az indexek egyik esetben sem érik el a közepes szintet, tehát az 50 pontot, vagyis mindhárom kérdés esetében többségben vannak azok, akik nem vagy csak kis mértékben érdeklődnek a futball iránt.

Ezután megnéztük, hogy a három kérdés alapján hány ember tekinthető a labdarúgás legalább egy szegmense iránt fokozottan érdeklődőnek, vagyis meghatároztuk azok körét, akik a három kérdésből legalább az egyik esetében közepesnél magasabb osztályzatot adtak. E csoportba a kérdezettek valamivel több mint harmada, 36 százaléka került.

A három kérdésre adott osztályzatok indexpontszámait, illetve a futball iránt érdeklődők arányát megnéztük különböző szocio-demográfiai csoportokban is. A legélesebb választóvonalat – érthető módon – a nem jelenti: a férfiak mindhárom csoportban lényegesen nagyobb érdeklődést tanúsítanak a labdarúgás iránt, mint a nők, és ez az egyetlen csoport, ahol az érdeklődők (vagyis a valamelyik kérdésre legalább négyes vagy ötös osztályzatot adók) aránya meghaladja az ötven százalékot. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az első két kérdéshez képest a nők között lényegesen többen vannak azok, akik érdeklődnek a magyar válogatott iránt.

Lakóhely szempontjából nem találunk ilyen markáns különbségeket, bár az látható, hogy főképp a válogatott szereplését a budapestiek és a kisvárosokban élők nagyobb hányada követi figyelemmel. Az életkori csoportok mentén sem voltak jelentős eltérések, egyedül a 35-54 évesek csoportjában mértünk az átlagosnál valamivel nagyobb szimpátiát.

A nemek után az iskolai végzettség jelenti a legfontosabb választóvonalat: a válogatott esetében az iskolai végzettséggel párhuzamosan nő az emberek labdarúgás iránti érdeklődése. Szembetűnő továbbá, hogy a legfeljebb nyolc osztályt végzettek körében nagyon kevesen követik figyelemmel a labdarúgás eseményeit.

Az elmúlt egy évben a kérdezettek többsége, 55 százaléka látott a helyszínen, tévén vagy interneten válogatott találkozót, viszont minden ötödik kérdezett a nemzeti csapat mérkőzéseinek többségét látta, és ugyanekkora azok aránya, akik meg tudták mondani, hogy Várhidi Péter a szövetségi kapitány. A labdarúgás iránt érdeklődők körében ezek az értékek természetesen jóval magasabbak. Ugyanakkor még ebben a csoportban is többségben vannak azok, akik nem tudták megnevezni a válogatott szövetségi kapitányát.

Szocio-demográfiai változók mentén a korábbiakhoz hasonló eredményeket kaptunk. Vagyis a férfiak körében jóval magasabb az érdeklődés a válogatott mérkőzései iránt, és itt is elmondhatjuk, hogy a budapestiek és a kisvárosokban élők, illetve a szakmunkások és a diplomások között a legmagasabb azok aránya, akik figyelemmel követik a nemzeti csapat szereplését. Feltűnő még, hogy a budapestiek és a diplomások az átlagot meghaladó arányban tudták megmondani, hogy ki jelenleg a szövetségi kapitány.

Várhidi Péter szövetségi kapitány tevékenységét a kérdezettek döntő többsége pozitívan értékeli. A pozitív (négyes, ötös) osztályzatok aránya 30 százalék volt, viszont figyelembe kell vennünk, hogy köszönhetően a labdarúgás iránti viszonylag alacsony érdeklődésnek, csupán az összes megkérdezett 40 százaléka értékelte a kapitányt.

Ha csak azok osztályzatait vesszük figyelembe, akik vállalkoztak értékelésre (a kapitányt névről ismerők), akkor egyértelmű a Várhidi iránti szimpátia. A kapitányt értékelők 31 százaléka adott ötös, 45 százaléka pedig négyes osztályzatot, a negatív érdemjegyek aránya az öt százalékot sem érte el. A 100-as skálára kivetített átlagos értékelés 84 pont az értékelők körében.

Az összes megkérdezett 24 százaléka hallott arról, hogy év végén lejár a kapitány szerződése, de még azok körében is csak 49 százalék ez az arány, akik korábban vállalkoztak Várhidi Péter értékelésére.

A szövetségi kapitányról kialakult kedvező képet jelzi, hogy a többség szeretné, ha meghosszabbítanák szerződését. Azok között, akik értékelték munkáját – tehát valamennyire ismerik -, 70 százalék azok aránya, akik egyértelműen támogatnák szerződése meghosszabbítását, 23 százalékuk inkább támogatná, és mindössze 7 százalékuk voksolna a kapitány menesztésére.

A kutatás módszertana

A Forsense a felmérés során 600 embert kérdezett meg CATI módszerrel. A válaszadók meghatározása több-szempontú rétegzett véletlen kiválasztással történt, a mintavételből fakadó hibák súlyozás segítségével lettek korrigálva. A minta reprezentálja a felnőtt korú magyar lakosságot a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők alapján (nem, kor, régió, lakóhely településtípusa, iskolai végzettség). Az itt közölt adatok nagy valószínűséggel legfeljebb plusz-mínusz 4 százalékponttal térhetnek el a mintavételből fakadóan attól az eredménytől, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezése eredményezett volna.

2007. 11. 19.