A kérdezettek fele nem tudott senkit sem megnevezni a nyitott kérdésre, 13 százalékuk mondott három nevet, de a kérdezettek mindössze két százaléka tudta sorrendben megnevezni a –Napi Gazdaság kiadványa szerinti– három leggazdagabb magyar embert, Demján Sándort, Csányi Sándort és Várszegi Gábort. Demján Sándort a kérdezettek 24 százaléka tartotta a leggazdagabb magyarnak, de Csányi Sándort is 13 százalékuk jelölte az első helyre. Ha eltekintünk a sorrendtől, akkor Demján Sándort a kérdezettek 31, Csányi Sándort 28, Várszegi Gábort 5 százalék nevezte meg.
Jelzésértékű, hogy a lista harmadik helyére Várszegi Gábort csak a kérdezettek 2,5 százaléka jelölte, az egyébként ötödik leggazdagabb magyar, Széles Gábort viszont 3,2 százaléka. A valóságban a listán csak jóval hátrébb szereplők közül két nevet kell megemlítenünk: a kérdezettek 5 százaléka vélte úgy, hogy Gyurcsány Ferenc Magyarország leggazdagabb embere (összesen 8 százaléka jelölte a lista valamelyik helyére a miniszterelnököt), Kóka Jánost pedig 2,3 százalék gondolta a leggazdagabb magyarnak (összes említés: 4,7 százalék).
A kérdezettek háromnegyede nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy kit tart Magyarország legbőkezűbb emberének, 13 százalékuk Demján Sándort, 6 százalékuk pedig Csányi Sándort jelölte meg.
A leggazdagabb emberek közül ötre részletesebben is rákérdeztünk, Demján és Csányi ismertsége tekinthető kiemelkedőnek. Csányit a kérdezettek 78, Demjánt 72 százaléka ismeri, Széles Gábor ismertsége 50 százalékos, Leisztinger Tamás nevét a kérdezettek mintegy kétharmada nem hallotta még. Azonban a kérdezetteknek csak kisebb hányada tudta a leggazdagabbak cégeit megnevezni. A Csányi Sándort ismerők fele tudta kötni az üzletember nevét az OTP-hez, 4 százalék a MOL-hoz és a Pickhez, 3 százalék a Délhúshoz, 2 százalék a Csányi Pincészethez és a Villányi Törköly kft-hez, további cégeket a kérdezettek kevesebb mint 1 százaléka nevezett meg. A Demján Sándort ismerők 14 százaléka említette a Trigránitot, 9 százaléka a Westendet, 5 százaléka pedig a Pólus Centert. Széles Gáborhoz nagyobb arányban kapcsoltak cégeket az őt ismerők: 27 százalékuk az Ikarust, 21 százalékuk a Videotont, az Echo TV-t azonban csak 3, a Magyar Hírlapot 2 százalékuk.
A leggazdagabbak között Demjánt és Csányit kifejezetten rokonszenvesnek tartják. Ötfokozatú skálán értékelték a kérdezettek az öt leggazdagabb magyart, s mind Csányi, mind Demján esetében jelentősen meghaladta a közepes osztályzatot az őket ismerők körében. Várszegi és Széles esetében a pozitívan értékelők aránya egyharmadra tehető, Leisztinger Tamást viszont az őt ismerők többsége inkább negatívan értékelte. Ha az osztályzatokat 100-as skálára alakítjuk át, úgy Leisztinger kivételével mindegyik milliárdos népszerűsége meghaladja a közepes szintet, azaz 50 pontot, Demján esetében ez az érték 67 pont (ez jelenleg magasabb, mint bármelyik politikusé).
Ha különböző társadalmi csoportokban vizsgáljuk meg a leggazdagabbak értékelését, meglepő eredményeket kapunk. A milliárdosok rokonszenvindexe ugyanis egy-két kivételtől eltekintve a rosszabb anyagi helyzetben élők körében magasabb. A legfeljebb havi nettó 125 ezer forintból élő családokban, a lakótelepen élők, az 55 év felettiek között majd minden esetben átlag feletti a rokonszenvindex, és Széles Gábor kivételével ez elmondható az MSZP szavazóiról is. Azt is láthatjuk azonban, hogy Leisztinger Tamás rossz megítélésében közrejátszik a Fidesz szavazói körében tapasztalható felettébb alacsony rokonszenvindexe.
Az öt leggazdagabb magyart ismerők jelentős része, 25-40 százaléka nem tudja megítélni, hogy a nagyvállalkozóknak van-e bármilyen befolyása a politikai életben. Azoknak azonban, akik válaszoltak a kérdésre, tekintélyes hányada, legalább 50 százaléka úgy gondolja, hogy az öt leggazdagabb magyarnak nagy, vagy nagyon nagy befolyása van a közéletre. Ha az 1-től 5-ig terjedő értékelést (semmi befolyása sincs – nagyon nagy befolyása van) 100-as skálára vetítjük, akkor azt látjuk, hogy a kérdezettek szerint a nagyvállalkozóknak jelentős befolyása van a politikai életre.
A két nagy politikai párt szavazói gyakorlatilag ugyanúgy ítélik meg e tekintetben a leggazdagabb magyarokat (Leisztinger Tamás esetében van csak kismértékű, nem szignifikáns különbség). A pártválasztásukban bizonytalanok is hasonlóan vélekednek, azonban közöttük igen nagy volt azok aránya, akik nem tudtak válaszolni a kérdésre (Leisztinger esetében például a ¾ részük nem válaszolt, aki viszont igen, azok nagyon nagy befolyást tulajdonítottak neki).
Végül a kérdezetteknek kilenc tényezőről kellett eldönteniük, mekkora szerepe van abban, hogy valaki jelentős vagyonra tehet szert. Minden esetben 1-től 5-ig kellett osztályozniuk a kérdezetteknek a válaszlehetőségeket, ezeket alakítottuk át százas skálára. Mind a kilenc szempontot nagyon fontosnak találták, de így is jelentős különbségek adódtak. Miközben azt láttuk, hogy a nagyvállalkozók megítélése alapvetően pozitív, az e kérdésre adott válaszok azt jelzik, hogy az emberek szkeptikusak abban, hogy mennyiben lehet tisztességes eszközökkel nagy vagyonra szert tenni. A lista elejére ugyanis két, kimondottan negatív szempont került: a kérdezettek egyöntetűen nagyon fontosnak tartják, hogy a jó politikai kapcsolatok és a kiskapuk megtalálása elengedhetetlen a nagyon vagyon szerzéséhez. A három egyértelműen pozitív szempont közül kettő a lista közepén található (jó ötlet, tudás), a harmadiknak viszont, a kemény munkának van a kérdezettek szerint a legkevesebb köze a nagy vagyonhoz.
A kérdés megítélésében jelentős különbségek vannak a két nagy párt szavazói között. A szocialisták a Fidesz szimpatizánsaihoz képest nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a szerencsének (11 pontos eltérés) és a vagyonszerzéshez kapcsolódó „pozitív” tulajdonságoknak, mint például a jó ötlet (4 pont), a tudás (9 pont) és a kemény munka (9 pont). A Fidesz szavazói az MSZP-sekhez képest pedig a „negatív” szempontokat tartják fontosnak, így a jó politikai kapcsolatot (8 pontos eltérés), a kiskapuk megtalálását (5 pont) és a törvények kijátszását (6 pont). Csupán két szempont volt, a dörzsöltség és a családi háttér, amelyek megítélésében a két párt szimpatizánsai között nem voltak nagy eltérések.
Az öt nagyvállalkozó megítélésben már láthattuk, hogy az MSZP szavazói rokonszenvesebbnek találták a leggazdagabb magyarokat. Utolsó kérdésünkre adott válaszokból is azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szocialista szimpatizánsok jobban elfogadják a nagy vagyonnal rendelkezőket, sikerüket többen magyarázzák rátermettségükkel, képességeikkel, mint a Fidesz szavazói.
Módszertan:
A Forsense a felmérés során 600 embert kérdezett meg CATI módszerrel. A válaszadók meghatározása több-szempontú rétegzett véletlen kiválasztással történt, a mintavételből fakadó hibák súlyozás segítségével lettek korrigálva. A minta reprezentálja a felnőtt korú magyar lakosságot a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők alapján (nem, kor, régió, lakóhely településtípusa, iskolai végzettség). Az itt közölt adatok nagy valószínűséggel legfeljebb plusz-mínusz 4 százalékponttal térhetnek el a mintavételből fakadóan attól az eredménytől, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezése eredményezett volna
