A Forsense 2008. március 18. és 26. között végzett közvélemény-kutatásában szerepeltek a húsvét ünnepével kapcsolatos kérdések is.

A húsvét után megkérdezettek 29%-a elmúlt hét legfontosabb eseményei között említette magát az ünnepet. Ugyanebben a mintában csak a népszavazást említették (30%) hasonlóan sokan, míg a harmadik leggyakrabban említett eseményt, az SZDSZ belső válságát 22% nevezte meg a múlt hét fontos eseményei közt.

A megkérdezettek 95%-a tisztában volt azzal, hogy a március 22-24 közötti hosszú hétvégén húsvétot, Jézus feltámadását ünnepeltünk, bár 2% szerint erre az időszakra a „nyúl ünnepe” elnevezés illik a legjobban.

Ötből négyen nem utaztak sehová húsvét idején. Nagyjából ugyanolyan arányban utaztak a fővárosból vidékre, mint fordítva, és a többi általános szocio-demográfiai mutató közül csak az életkor és az anyagi helyzet mutatott némi összefüggést a húsvéti elutazással: a 30 évnél fiatalabbak és a magasabb jövedelműek közül az átlagosnál valamivel többen utaztak el húsvétkor, de ezekben a csoportokban is az otthon maradás volt a tipikus húsvéti magatartás.

A megkérdezettek mintegy 80%-a fontosnak tartja, hogy a húsvéti ünnephez köthető tradíció továbbra is fennmaradjon. A nők, a 60 év felettiek és az egyház tanítása szerint vallásosak számára még az átlagosnál is fontosabb ez a hagyomány. Érdekes módon a vidéki városlakók nem csak a budapestiekhez képest mondták valamivel nagyobb arányban nagyon fontosnak a húsvét hagyományát, hanem a faluhelyen élőkhöz viszonyítva is.

A locsolás hagyománya igen élő, az általunk megkérdezett férfiak 77%-a volt locsolkodni húsvét hétfőn. Tíz locsolóból kilenc a szűk rokoni körben tette ezt meg, de 27% a tágabb rokoni körben, 22% pedig a baráti körben (is) locsolt, 2% pedig idegen helyre is betért locsolás céljából.

A korral párhuzamosan csökken a locsolkodók aránya, a 30 év alattiak több mint 90%-a volt locsolni, a 60 felettieknek viszont csak a kétharmada. Faluhelyen átlag feletti volt a locsolkodók aránya (82%), de a fővárosban sem sokkal marad el ettől (71%).

A hölgyeket kérdezve – nem meglepő módon – hasonló kép rajzolódik ki a locsolási szokásokról, mindössze 27% mondta, hogy – a legszűkebb családon kívül – nem volt locsolója. Az átlagos locsolószám 5,7, de nagyjából egyenletesen oszlott meg a locsolók száma 2 és 10 között. Akadt olyan válaszadó, aki 40 locsolót is fogadott húsvét hétfőn.

A meglocsolt lányok, asszonyok egyharmada adott pénzt a locsolóknak. A locsolók megajándékozására költött összes pénz az esetek felében nem éri el az 1.000 Ft-ot, az átlagos összege pedig kb. 1.350 Ft. A locsolókra egy személy által költött legmagasabb összeg 10.000 Ft volt a mintán belül.

Noha a kérdezettek közül csak minden ötödik nevezhető rendszeres, legalább havi templomba járónak (ezen belül a heti templomba járók aránya pedig 14%), húsvét alkalmából mégis elment misére, istentiszteletre a kérdezettek 43%-a. Míg a rendszeres templomba járók, illetve a templomba nagy ünnepeken sem járók csoportja viszonylag jól körülírható társadalmi csoportok, addig a templomba rendszeresen nem járó, de most húsvétkor mégis oda ellátogatók közel 25%-os csoportjának jellemzése nehezebb feladat.

Nincsenek olyan jellegzetes vonásaik, amelyek alapján egyértelműen megkülönböztethetnénk őket a társadalom többi részétől. Annyi mindenestre látszik, hogy a 30-39 évesek körében az átlagosnál több ilyen alkalmi templomjárót találunk, szemben a fiatalabb, illetve a 10 évvel idősebb korosztállyal, valamit az is igaz, hogy a „maguk módján” vallásosakra jóval jellemzőbb ez a magatartás, mint az „egyház tanítása szerint” vallásosakra, vagy a magukat nem vallásosnak tartókra. A mintában a Budapestiek körében is az átlagosnál ritkább a csak ünnepekkor templomba járás.