Akik bíznak ezekben a szerekben, elsődleges okként a hatásosságot jelölték meg, vagyis már próbálták ezeket a készítményeket és valamilyen pozitív hatást tulajdonítottak neki. A bizalmat erősíti, ha a fogyasztó meggyőződése, hogy a készítményben számára fontos, és igazolt hatékonyságú hatóanyag található. Az étrendkiegészítők szedése szempontjából fontos hívószó a „természetesség” (vagyis nem gyógyszer!), melyet lényegében kiegészít a mellékhatás (vélt) hiánya. Különösen a vitaminok esetében gyakori „hívószó” a szükség, vagyis amikor a kérdezett úgy gondolja, hogy bizonyos mikrotápanyagokból nem jut elegendő mennyiséghez normál táplálkozás mellett. Többen említették, hogy mások ajánlották nekik az adott készítményt, ismerős, de akár orvos, gyógyszerész is, ám ez a szempont nem tartozott az elsődlegesen említettek közé.

Ahogy a bizalom esetében, úgy a bizalom hiánya kapcsán is fontos tényező a hatásosság, vagyis annak hiánya. A távolságot tartó kérdezettek legnagyobb része azért nem bízik ezekben a készítményekben, mert nem tartják hatásosnak, további jelentős csoportot képeznek azok, akik a gyógyszerekhez képest nem tartják kellően hatékonynak a gyógyhatású étrendkiegészítőket. Azok körében pedig, akik egyáltalán nem bíznak ezekben a termékekben, a legnagyobb csoportot azok alkotják, akik úgy vélik, nincs szükségük rájuk.

A kérdezettek 59 százaléka tudott legalább egy, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményt, speciális gyógyászati célra szánt tápszert, étrendkiegészítőt megnevezni, egy kérdezett átlagosan 1,07 készítményt nevezett meg. A kérdésre adott válaszokat kategorizáltuk, ezek összesítéséből kiderült, hogy spontán módon a legtöbb kérdezett gyógyteákat, gyógynövényeket, természetes hatóanyagú kenőcsöket említett meg, minden második válasz ebbe a csoportba sorolható. Hatóanyag szempontjából a C-vitamin és a magnézium számít a legismertebbnek, de jelentős a multivitaminok említése is. A kutatás fontos eredménye, hogy a válaszokból kitűnik a brandépítés fontosságának szerepe, ezt jelzi, hogy a válaszok ötödét valamilyen Béres-termék tette ki, egyetlen más márkát sem neveztek meg ilyen nagy arányban. Jelentősnek mondható azok aránya, akik – mintegy tágan értelmezve a kérdést – valamilyen sportitalt, tápszert neveztek meg, ide soroltuk a főként sportoláshoz vagy diétához használt fehérjeporokon kívül a Milumilt, és a Nutridinket is. A válaszok jelentős része tartozott az egyéb vitamin, vagy egyéb körbe. Az egyéb vitamin kategóriába soroltuk a „vitaminok” válaszokat, továbbá a D-vitamint, a kalciumot, a porcerősítőket, a halolaj/ómega-3-at, stb. Az egyéb kategóriába került minden olyan készítmény, ami nem sorolható be egyértelműen más kategóriába (mint például az Avemar, a Culevit, vagy a Normaflor).

A válaszok részletes bontásából látható, hogy az ismereteket elsősorban az befolyásolja, hogy valaki mennyire bízik az ilyen termékekben. Ami nem is meglepő, hiszen aki bízik ezekben a készítményekben, az többet is fogyaszt, és igyekszik róluk több ismeretet is beszerezni, míg akik egyáltalán nem bíznak, azok nem mutatnak szinte semmilyen érdeklődést irántuk.

A társadalmi státusz lényegesen befolyásolja az ismereteket, vagyis az iskolázottabb, fiatal, fiatal-középkorú, nagyvárosi kérdezettek több gyógyhatású készítményt tudtak megnevezni, továbbá az egészséges életmód iránt fogékonyabb nők körében is magasabb ismeretszintet regisztrálhatunk.

A válaszok alapján feltételezhető, hogy az egészségtudatosság és az ismeretszint között erős az összefüggés, azon csoportokban, melyekben több készítményt is meg tudtak nevezni, gyakoribb az egészségtudatosságra utaló vitaminok, illetve multivitaminok említése. De erre utal az is, hogy annál több gyógyhatású készítményt tud valaki felsorolni, minél egészségesebbnek tartja magát, ők ugyanis nem gyógyszerként, hanem az egészségmegőrzés eszközeként tekintenek ezekre a termékekre.

Az általuk ismert étrendkiegészítők legnagyobb hányadáról a kérdezettek kétharmada úgy tartja, hogy annak fő funkciója az egészségmegőrzés. Ez nem is meglepő annak tükrében, hogy a spontán módon megnevezett készítmények zöme valamilyen vitamin volt. Ezzel magyarázható az is, hogy azok körében, ahol jelentősebb az egészségtudatos kérdezettek aránya (pl. budapestiek, diplomások), a 80 százalékot is meghaladja azok aránya, akik valamilyen egészségmegőrzéssel kapcsolatos készítményt neveztek meg. Ezzel szemben a zömében alacsonyabb státuszú (idősebb, alacsonyabb iskolai végzettségű, kisebb településen élő) kérdezettek nagyobb arányban neveztek meg olyan készítményeket, melyek konkrét betegség kapcsán használatosak. De az egészségmegőrzés jelentősége kitűnik abból is, hogy az önmagukat kiváló egészségi állapotúnak leírók körében azok felülreprezentáltak, akik egészségmegőrzésre, vagy sportoláshoz ajánlott készítményeket neveztek meg, míg akik legfeljebb közepes egészégi állapotnak örvendenek, a szív- és érrendszerre, ízületi panaszokra szedett termékeket említettek. Összefoglalva: míg a magasabb státuszúak elsősorban az egészségmegőrzésre asszociálnak a gyógyhatású készítmények, étrendkiegészítők kifejezés hallatán, addig az alacsonyabb státuszúak olyan étrendkiegészítőkre gondolnak, melyekkel legyőzhetik a betegséget.

A kérdezettek több mint fele, 57 százaléka használ gyógyhatású étrendkiegészítőket, minden harmadik kérdezett rendszeresen. A szedés gyakoriságát döntően befolyásolja a bizalom, akik bíznak e termékek hatásosságában sokkal nagyobb arányban fogyasztják ezeket akár rendszeresen, akár alkalomszerűen. Ezen túl a rendszeres fogyasztás jellemzőbb azok körében, akik nagyobb településeken élnek, képzettebbek, és jobb anyagi helyzetűek – továbbá jelentősebb a 65 év felettiek körében (ugyanakkor e csoportban a legjelentősebb a sosem szedők aránya). 

A kérdezettek 53 százaléka tudott legalább egy terméket megnevezni, amit fogyasztani szokott, az említések átlaga 0,98 volt. A válaszok megoszlása hasonló mintázatot követ, mint a termékismeret tekintetében, csupán annyi különbséggel, hogy a kérdezettek több terméket ismernek, mint amennyit fogyasztanak.

Vagyis többféle gyógyhatású étrendkiegészítőt fogyasztanak mindenekelőtt azok, akik bíznak e termékek hatásosságában, továbbá a fiatalabbak, a kvalifikáltabbak, a nagyobb településeken élők. A magasabb státuszú, egészségtudatosabb csoportokban jellemzőbb a vitaminkészítmények fokozott fogyasztása, a fiatalabbak körében a sportoláshoz használt készítmények preferelása, míg az idősebbek jellemzően a gyógynövényeket fogyasztják inkább, vagyis konkrét problémájukra keresnek készítményt (vélhetően a gyógyszerek kiegészítésére is), addig a fiatalabbak gyakran egészségük megóvása érdekében szednek bizonyos termékeket.

Változatos válaszokat kaptunk arra a kérdésre, hogy általában mennyi ideig szednek egy készítményt. Az analízist megnehezíti, hogy az egyes termékek ajánlott szedése között jelentős különbségek lehetnek, s nem tudjuk, hogy a kérdezettek melyik konkrét készítményre gondolhattak, amikor a kérdésre válaszoltak. Ennek megfelelően szóródnak a válaszok, s nem azonosíthatók egyértelmű mintázatok szedési stratégiákat illetően.

Több választ is megjelölhettek a kérdezettek, hogy honnan szereztek először tudomást ezekről a készítményekről. Fontos eredménye a kutatásnak, hogy sokat számítanak a személyes érintkezés során szerzett információk (rokon, ismerős, továbbá orvos, gyógyszerész), másrészt kiemelkedő a rokonok, barátok, ismerősök hatása, vagyis gyógyhatású készítményekről jellemzően személyesen, de az egészségügyi ellátórendszeren kívül, olyanoktól szereznek legnagyobb arányban értesülést az emberek, akiknek vélhetően nincs releváns szaktudásuk, hogy meg tudják ítélni az adott készítmény hatásosságát. Mindez nem jelenti, hogy az egészségügy szerepe elhanyagolható lenne, hiszen a háziorvosok, szakorvosok, gyógyszerészek nagyon fontos tájékozódási pontot jelentenek, és ez a válaszokból is kiderül. Hozzájuk képest a reklám hatása jóval kisebb, noha a tévéreklámokat minden ötödik kérdezett említette, de az egyéb reklámfelületek említési gyakorisága jóval alacsonyabb.

A tájékozódási pontok súlya jelentősen különbözik egyes szocio-demográfiai csoportokban. Ugyan a rokonok, ismerősök szerepe mindenhol jelentős, de a fiatalabbak, kvalifikáltabbak esetében fontos az internetes szakportálok, a középkorúak esetében a tévé reklámok és a gyógyszerészek, míg az időseknél a házi- és szakorvosok hatása.

A gyógyhatású készítmények elsődleges beszerzési helye a gyógyszertár, a fogyasztók kétharmada szokott innen vásárolni valamilyen terméket, minden ötödik vásárló pedig bioboltból és/vagy drogériából szerzi be e készítményeket. A fiatalok, diplomások, jó anyagi helyzetűek körében népszerű beszerzési forrásnak számítanak a webshopok, de a preferált helyek sorrendje e csoportokban sem változik, csak az arányok különböznek (vagyis a fiatal, diplomás, jó anyagi helyzetűek körében is a gyógyszertárak, bioboltok, drogériák jelentik a vásárlás három legfontosabb terepét).

A gyógyhatású termékekről való tájékozódás hasonló mintázatot követ, mint amit a konkrét esetek („honnan szerzett először tudomást ezekről a készítményekről?”) kapcsán láttunk. Ugyanakkor három nagyon fontos különbséget látunk. A konkrét eseteket tekintve kiemelkedően fontos a rokonok, ismerősök ajánlása, amikor azonban általános tájékozódásról van szó, drasztikusan megnő az internet szerepe, de a gyógyszerészek tanácsa is. Vagyis, amikor valaki már használ egy terméket, nagy az esélye, hogy azt egy ismerőse ajánlotta, azonban ha célzottan keres valamilyen problémára valaki egy készítményt, vagy csak utána akar nézni a gyógyhatású készítményeknek, akkor felértékelődik az internetes szakportálok, illetve a gyógyszerészek szerepe.

Ugyanakkor az adatok mintázata hasonló, mint amit a konkrét, már szedett készítmények kapcsán láttunk, vagyis a fiatalabbak, kvalifikáltabbak, jó anyagi helyzetűek esetében az átlaghoz képest jelentős az internetes szakportálok, a középkorúak esetében a tévéreklámok és a gyógyszerészek szerepe, míg az időseknél a szakorvosok ajánlása.

A vásárlásnál a választást elsődlegesen mégsem a különféle ajánlások alakítják, hanem a tapasztalat és a remélt hatás. A személyes tapasztalat fontossága egyrészt jelentheti a bevált termékekhez, márkákhoz való ragaszkodást, másrészt a közeli ismerősök pozitív beszámolóit is. Fontos tényező az ár, de elmarad a többitől, valószínű, hogy az egészség fenntartása vagy visszaszerzése olyan fontos cél, hogy a termék ára csak a fokozottan árérzékeny fogyasztóknál igazán számottevő szempont.