Az elmúlt időszakban élénk vita alakult ki a libatöméssel kapcsolatban. A Négy Mancs osztrák/francia alapítvány elérte, hogy Németországban és Ausztriában bojkottot hirdettek egyes áruházláncok a magyar libamáj ellen. A nehéz helyzetben lévő magyar termelőket valószínűleg megmenti az a kompromisszumos javaslat, ami engedélyezné a kacsák és libák tömését, cserébe a termék csomagolásán ezt jelölni kellene. Az élénk társadalmi párbeszédet kiváltó probléma kapcsán a Forsense 2008. szeptember végén 1000 fő körében végzett telefonos közvélemény-kutatást.

A libamájfogyasztás nem nagyon elterjedt Magyarországon, felmérésünk során a megkérdezettek 53 százaléka válaszolta, hogy soha sem fogyaszt libamájat, 14 százalék legalább évente többször, 33 százalék pedig ennél ritkábban (hetente többször mindössze 1% szokott fogyasztani). Azok aránya, akik bevallásuk szerint már fogyasztottak libamájat tehát 47%, az ennél jelentősebb fogyasztás a 35 év alattiakra (58%), a felsőfokú végzettségűekre (56%) és a legalább 200 ezer forint havi nettó családi jövedelemből élőkre (57%), tehát összességében a fiatalokra és a jobb módú, magasabb státuszú emberekre jellemző.

A Négy Mancs Alapítvány akciójáról, illetve arról, hogy egyes áruházláncok leállították a Magyarországról származó libamáj árusítását, a kérdezettek 79 százaléka hallott. A hír ismertsége minden csoportban egyaránt magas, jellemző, hogy a felsőfokú végzettségűek gyakorlatilag ugyanolyan arányban mondták, hogy hallottak a külföldi áruházak bojkottjáról, mint a legfeljebb nyolc általánost végzettek. Szignifikáns eltérést csak az életkor mutatott: a 35 év alattiak 63, az 55 év felettieknek viszont 90 százaléka hallott a libamájjal kapcsolatos problémákról.

Az emberek megosztottak annak megítélésében, hogy mi a bojkott oka. 40 százalék szerint az állatvédők, 38 százalék szerint viszont valamilyen gazdasági érdek, a külföldi termelők védelme áll a háttérben. A kérdezettek 7 százaléka említett egyéb (többnyire valamilyen politikai) indokot, 15 százalékuk pedig nem tudott válaszolni a kérdésre.

A különböző szocio-demográfiai csoportokban mért különbségek elsősorban annak köszönhetők, hogy a kevésbé iskolázottak, alacsonyabb jövedelműek, kisebb településen élők körében magasabb volt azok aránya, akik nem tudtak válaszolni a kérdésre. Ha nem az összes megkérdezett, hanem csak a válaszadók eredményeit vesszük figyelembe, úgy felmérésünk szerint az összes válaszoló 47 százaléka az állatvédőket, 45 százaléka pedig a gazdasági érdekcsoportokat okolta a magyar libamáj bojkottja miatt.

Az állatvédőket elsősorban a budapestiek (53%), felsőfokú végzettségűek (52%), pártválasztás szerint pedig az MSZP szavazói (52%) helyezték előtérbe. A Négy Mancs bojkottban játszott szerepét elsősorban a megyei városokban és falvakban élők (44%) és a Fidesz szavazói (39%) értékelték alacsonyabbra. Meg kell említenünk, hogy az egyéb válaszok aránya a legtöbb csoportban 5-7 százalék között mozgott, a Fidesz szavazói körében azonban 13 százalék volt. Ez annak köszönhető, hogy az ellenzéki párt szavazóinak egy része szerint a bojkottnak politikai háttere van (pl. a kormányt okolták, hogy rosszul kezeli a libamájjal kapcsolatos problémákat).

A kérdezettek kétharmada gondolja úgy, hogy a libatömés egyáltalán nem állatkínzás, további 16 százalékuk pedig úgy véli, hogy az eljárások többsége nem állatkínzás, bár van olyan, amelyik igen. Csupán a kérdezettek 14 százaléka van azon a véleményen, hogy állatkínzásnak számít a libák kényszeretetése, igaz 9% egyértelműen ezen a véleményen van.

E kérdés megítélését befolyásolta a válaszadók lakóhelye, életkora és iskolai végzettsége. A városban élők, a fiatalok, és magas iskolai végzettségűek valamint a libamájat soha nem fogyasztók az átlagnál nagyobb arányban gondolják azt, hogy a libatömés állatkínzás, de ezekben a csoportokban is kisebbséget alkotnak a libatömést állatkínzásnak gondolók.

 

A kérdezettek több mint fele, 55 százaléka teljes mértékben egyetért azzal, hogy a parlament alkosson törvényt a libamájtermelők érdekében, 24 százalék inkább egyetért, és 13 százalék ellenezné, hogy az országgyűlés ilyen módon védje meg a magyar libamájtermelést. A teljesen egyetértők aránya a kisvárosokban és falvakban élők között volt magasabb, mintegy 60 százalékos, a budapestiek között pedig alacsonyabb (43%).

Ugyanígy magasabb értéket mértünk a libamájat évente többször fogyasztók (65%), mint a soha sem fogyasztók között (53%). A libatömés megítélése döntő hatással van arra, hogy valaki támogatná-e egy ilyen törvény megszületését. Azok körében, akik szerint egyáltalán nem állatkínzás a libák kényszeretetése, 65 százalék volt a törvényt egyértelműen támogatók aránya, tehát több mint kétszer annyi, mint abban a csoportban, akik állatkínzásnak tartják a libatömést.

Hasonló eredményeket kaptunk arra a kérdésre, hogy támogatnák-e a libamáj hungarikummá minősítését.

A kérdezettek 61 százaléka értett ezzel teljesen egyet, 20 százalék inkább egyetértett, és csak minden tizedik megkérdezett ellenezné a hungarikummá minősítést. A teljes mértékben egyetértők aránya azok között volt legmagasabb (84%), akik teljes mértékben támogatnák, hogy az országgyűlés alkosson törvényt a libamáj-termelők védelmében. Szintén jelentős a támogatottsága libamáj hungarikummá minősítésének a legalább 200 ezer forint havi nettó családi jövedelemből élők körében (71%) valamint a diplomások között.

Sokan, a megkérdezettek összességében kétharmada vélekedik úgy, hogy a hungarikummá minősítés kellő védelmet nyújtana a termelőknek. A kérdezettek 33 százaléka teljesen, 32 százaléka inkább biztos ebben, 18 százalékuk szkeptikus, és nagyon magas azok aránya, akik nem tudtak erre a kérdésre válaszolni (18%).

A teljes mértékben egyetértők aránya azok között legmagasabb, akik teljes mértékben támogatnák, hogy a parlament hozzon törvényt a termelők érdekében (47%), illetve akik teljes mértékben egyet értenek a libamáj hungarikummá minősítésében (49%). Akik nem értenek egyet a törvényalkotással sem, azoknak 18%-a egyáltalán nem gondolja, hogy a hungarikummá minősítés védelmet nyújtana a termelőknek, míg mindössze 12%-uk gondolja teljesen így.

A kutatás módszertana

A Forsense közvélemény-kutatást végzett 2008. szeptember 15. és szeptember 23. között, melynek során 1000 véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személyt kérdezett meg CATI módszerrel. A mintavétel alapjául a telefon-előfizetőket tartalmazó adatbázis szolgált, a válaszadók meghatározása több-szempontú rétegzett véletlen kiválasztással történt, a mintavételből fakadó hibák iteratív súlyozás segítségével kerültek korrigálásra. A minta összetétele a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők szerint (nem, kor, régió, lakóhely településtípusa, iskolai végzettség) megfelel a felnőtt magyar lakosság arányainak. Az itt közölt adatok nagy valószínűséggel legfeljebb ±3,1 százalékponttal térhetnek el a mintavételből fakadóan attól az eredménytől, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezésével kaptunk volna.