Politikai aktivitás és preferenciák
Az őszi politikai szezon lendületes indulása nyomot hagyott a választók politikai aktivitásán, az október elején lezárt felmérés alapján a válaszolók kétharmada biztosra ígéri részvételét a választásokon. (Ez a korábbiakhoz képest 4-5 százalékos emelkedést jelent.)
Ezzel párhuzamosan azonban magas a pártpreferencia nélküliek aránya, az összes válaszoló közel fele nem tudja, vagy nem mondja meg, hogy melyik politikai erőre szavazna, de ebbe a csoportba tartozik azok többsége is, akik nem kívánnak részt venni a jövő évi szavazáson.
A Fidesz 28 százalékos támogatottsága valamivel erősebb, mint tavasszal vagy a tavalyi év során volt. A baloldali pártok versengése, illetve szerepléseik médiavisszhangja is látszik a számokon, az MSZP-nek és a DK-nak is valamelyest erősödtek pozíciói szeptemberben és október elején, az Együtt 2014 támogatottsága ugyanakkor a hibahatár környékén csökkent.
A Jobbik esetében, a baloldali ellenzéknél is nehezebb becsülni a valós támogatottságot, ami méréseinkben rendszerint 6-8 százalék között mozog. A radikális párt esetében nagyon erős a támogatók rejtőzködő attitűdje, 2010-es választásukat utólag sem vállalják nyíltan. A párt bázisának összetétele egyedi dinamikával változik, zárt univerzumot és erős belső hálózatot alkot.
Lassan változó hangulati indexek
Továbbra is pesszimista hangulatra utal, de januártól enyhén javul az ország állapotáról a választópolgárok által alkotott kép. A hosszú évek óta tartó lejtmenetben, amelyet csak a 2010-es választást követő rövid időszak tudott megtörni, ez az első szignifikáns emelkedés.
Hasonló trend figyelhető meg, ha a négy évvel ezelőtti állapotokhoz hasonlítjuk a maiakat. Október elején már a felnőtt lakosság egyharmada érezte úgy, hogy „jobban mennek a dolgok”, mint négy éve. Igaz, hogy ebben a dimenzióban is elmondható, hogy az idei lassú csökkenés mellett is magas azok aránya, akik romlást érzékelnek.
A kormány munkájának értékelése
A fentiekkel összefüggésben, a korábbiaknál többen érzik úgy, hogy a kormány 2010-es megalakulása óta „jó irányba” változott az ország helyzete. Látványos változás a tavalyi adatokhoz, de a tavaszi, nyári mérésekhez képest is, hogy október elejére már többségbe kerültek azok (41%), akik véleménye szerint inkább vagy egyértelműen jobb lett az ország helyzete az Orbán-kormány időszakában. Itt is el kell mondani azonban, hogy még mindig hasonlóan magas az ellenkező véleményen lévők aránya.
A kormány munkájának értékelése során így a tavaly novemberi 30-ról az év első felében negyven fölé, októberre 50 százalék közelébe emelkedett azok aránya, akik pozitívan vagy egyértelműen pozitívan vélekedtek a kormány tevékenységéről
Október elején a teljes felnőtt lakosság valamivel több mint 50 százaléka mondja azt, hogy jobb lenne, ha a jelenlegi kormány maradna és valamivel 40 százalék alatt van azok aránya, akik a kormány leváltását szeretnék. Fordított a helyzet azonban, ha azt kérdezzük az emberektől, hogy mit érzékelnek saját környezetükben: sok bizonytalankodó mellett, 38 százalék érzékel kormányváltó hangulatot, a lakosság egyharmadát kitevő kormány megtartó klímát érzékelővel szemben. A két kérdésre adott válaszok keresztösszefüggései alapján elmondható, hogy a teljes mintában 27.5 százalék azok aránya, akik a kormány megtartását szeretnék és a környezetükben is hasonló hangulatot érzékelnek, míg 25,4 százalékot tesznek ki azok, akik váltást szeretnének és saját szándékaikat megerősítő klímát éreznek.
Küzdeni az áremelkedések ellen
A különböző választói csoportok alapvető attitűdjei és mozgása alapján többféle mozgás és szcenárió is felvázolható a következő hónapokra. A fenti néhány adatból is jól látszik, hogy a robosztus kormányoldali bázist a jelenleg erősen szegmentált ellenzék nem képes megbontani, egy jól működő stratégiához pedig a kormánnyal és az ország helyzetével elégedetlen választói csoportok integrálására lenne szüksége.
Az értékvizsgálatok alkalmával használt (Inglehart által kidolgozott) egyszerű kérdések segítségével látványosan bemutatható, hogy a kormány mely pontokon érzi a magyar emberek többségének rezdüléseit és miért van az, hogy egyelőre az elégedetlenek, a kiábrándultak jelentős száma ellenére is határozott és erős társadalmi bázissal bír.
Az ábrán látható opciók közül a relatív többség a rend megőrzését és az áremelkedések elleni küzdelmet látja elsőként, illetve másodikként a legfontosabb feladatnak, ezek a feladatok pedig a kormány cselekvésének és kommunikációjának fókuszában vannak.
