Az eredmények a 18 éven felüli magyar lakosságot reprezentálják, tehát a 18 év alatti mobilhasználók megoszlásait nem vizsgáltuk ebben a kutatásban.

A mobiltelefont használók 16%-a rendelkezik egynél több telefonnal, 5% pedig kettőnél is többel. (A kérdés nem a készülékek számára, hanem a mobil szolgáltatókkal élő kapcsolatokra, azaz a telefonszámokra vonatkozik).

A mobilosok 45%-ának van T-Mobile-os száma, 38%-nak Pannonos, 22%-nak pedig Vodafone-os. A három arány összege alig haladja meg a 100%-ot, amiből látszik, hogy nem tipikus a mobiltelefon-használók körében az egynél több szolgáltatóval fenntartott kapcsolat. Négy és fél százaléknak van kettő, s alig több mint fél százaléknak mindhárom szolgáltatónál telefonja. Ez egyben azt is jelenti, hogy akiknek egynél több telefonjuk van, azok kétharmada is ugyanannál a szolgáltatónál rendelkezik több vonallal.

A mobilosok 65%-ának van feltöltőkártyás telefonja, 40%-nak pedig előfizetéses – azaz 5%-nak van mindkét típusú mobiltelefonja. A kártyás telefonnal rendelkezők megoszlása a szolgáltatók közt gyakorlatilag megegyezik a teljes mobilos táboréval, azaz 45%-nak van T-Mobile, 38%-nak Pannon, s 19%-nak Vodafone-kártyája. Az előfizetéses mobiltelefonnal rendelkezők 43%-ának a T-Mobile-nál van a készüléke, 36%-nak a Pannonnál, 26%-nak pedig a Vodafone-nál. Tehát egyedül a Vodafon ügyfélkörének struktúrája mutat eltérést a teljes mintáétól: az átlagosnál valamivel több előfizetéses és kevesebb kártyás ügyfelük van.

A kérdezettek bizonyos szocio-demográfiai tulajdonságai egyértelműen összefüggést mutatnak azzal, hogy valaki mely szolgáltatóval áll kapcsolatban. Ennek vizsgálata érdekében három külön kategóriában kezeltük azokat, akik csak egy szolgáltatóval állnak kapcsolatban, s egy negyedikbe vontuk össze azokat, akiknek egynél több mobilszolgáltatónál van telefonjuk. Ennek a változónak a megoszlását mutatja az első ábra.

A nők körében a Pannon azonos népszerűségnek örvend, mint a T-Mobile, míg a férfiak esetében a T-Mobile az átlagosnál nagyobb táborral rendelkezik (47%), a Pannon pedig kisebbel (29%). A Vodafone-hoz tartozás nem mutat semmilyen nemi jelleget. A kérdezett lakóhelyének településtípusával gyengébb a kapcsolat, mindössze annyi állítható nagy valószínűséggel, hogy a fővárosiak körében az átlagosnál népszerűbb a Pannon – itt megelőzi a T-Mobile-t is. A regionális elhelyezkedésnél is csak a fővárosi lakhely bír magyarázó erővel.

A legfiatalabbak közt a Vodafone a nyerő (30%), s a Pannon a vesztes (21%), bár a T-Mobile is némileg az átlagosnál nagyobb táborral rendelkezik körükben (46%). A 25-34 évesek esetében egyetlen kiugró aránnyal találkozni: az átlagosnál nagyobb arányban van egynél több szolgáltatónál készülékük (8%). A 45 év felettiek körében már 40%-os a Pannon-mobilosok aránya, a Vodafone-osoké viszont 15% alatti. Összességében a T-Mobile táborát befolyásolja a legkevésbé a kérdezettek kora, míg a Vodafone-ét a leginkább.

Az iskolai végzetséggel csak kevés kapcsolatot mutat a szolgáltató-választás, nagy biztonsággal csak annyi mondható, hogy az egyetemet végzettekre a leginkább jellemző a több szolgáltatóval kapcsolatban állás.

Akik a munka világában aktívak, azok 50%-a csak a T-Mobile-lal áll kapcsolatban, míg a Pannon csupán 30%-ot tudhat kizárólagosan magáénak. Az inaktívak – jelentős részben nyugdíjasok – körében fordított a helyzet, itt a Pannon népszerűbb az átlagosnál (42%), megelőzve a T-Mobile-t is (36%). Érdekesség, hogy a Vodafone azonos arányban van jelen mindkét csoportban. Az alacsony jövedelmi kategóriába tartozók kevésbé T-Mobile-pártiak (30%), mint a teljes népesség, ugyanakkor a Pannon és a Vodafone is teljes súlyához képest enyhén erősebb ezen a csoporton belül. Épp fordított a helyzet a legmagasabb jövedelmi kategóriájúaknál, hiszen míg 51%-uk csak a T-Mobil-lal áll kapcsolatban, addig a Pannonnal mindössze 28%, a Vodafone-nal pedig csak 12%.

Még egy szempont szerint vizsgáltuk a mobilosok összetételét: hogy csak kártyás, csak előfizetéses, vagy mindkét típusú készülékkel rendelkeznek-e. Ennek a változónak a megoszlását mutatja a 2. ábra.

A nőknek az átlagosnál valamivel nagyobb arányban van csak kártyás telefonjuk, a férfiaknak pedig előfizetéses. A vidéki városokban élők körében gyakoribb a szokásosnál, hogy mindkét fajta készülékük van, ellenben a csak kártyás telefonnal rendelkezők alulreprezentáltak a körükben. Talán meglepő, de a 25 év alatti felnőttek körében nem jellemzőbb az átlagosnál a kártyás telefon, ezzel szemben a 60 felettiekre igen. Az előfizetéses készülék a 25-34 évesekre a leginkább jellemző (41%).

A készülék típusára leginkább a kérdezett anyagi-gazdasági státusza van hatással. A felsőfokú végzettségűek, az aktívak és a 250 ezer Ft feletti háztartásjövedelemmel rendelkezők közt az előfizetés, az alapfokú végzettségűek, az inaktívak és a legfeljebb 100 ezer Ft-os összjövedelmű háztartásban élők esetében pedig a kártyás telefon jellemzőbb az átlagosnál. Ezzel együtt a magas jövedelműek az egyetlen olyan csoport, ahol nominálisan is több előfizetést regisztráltunk, mint kártyás telefont.

A kutatás módszertana

A Forsense közvélemény-kutatást végzett 2008. július 9. és 16. között, melynek során 1000 véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személyt kérdezett meg CATI módszerrel aktuális kérdésekről. A mintavétel alapjául a telefon-előfizetőket tartalmazó adatbázis szolgált, a válaszadók meghatározása több-szempontú rétegzett véletlen kiválasztással történt, a mintavételből fakadó hibák iteratív súlyozás segítségével kerültek korrigálásra. A minta összetétele a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők szerint (nem, kor, régió, lakóhely településtípusa, iskolai végzettség) megfelel a felnőtt magyar lakosság arányainak. Az itt közölt adatok hibahatára nagy valószínűséggel legfeljebb ±3,7 százalékpont.