A Forsense kérdőíves közvéleménykutatást végzett 2007 március 19. és 22. között, melynek során összesen 844 véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személyt CATI módszerrel kérdeztek meg a kérdezőbiztosok aktuális politikai, közéleti kérdésekről.
A mintavétel alapjául a vezetékes telefon-előfizetőket tartalmazó adatbázis szolgált, a válaszadók meghatározása kvótás eljárással korrigált véletlen kiválasztással történt. A válaszadók a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők (nem, kor, régió, lakóhely településtípusa) alapján reprezentálják a felnőtt korú magyarországi lakosságot. A mintavételből fakadó hibák három szempontú súlyozás segítségével korrigáltak.
A mintavételből fakadóan a közölt adatok nagy valószínűséggel legfeljebb plusz-mínusz 3,4 százalékponttal térhetnek el attól az eredménytől, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezése eredményezett volna.
Az alábbiakban a felmérés legfontosabb eredményeit ismertetjük, és ahol lehetőség nyílik rá, ott összehasonlítást teszünk korábbi felméréseink eredményeivel is.
1. Általános közérzet
Hosszú idő után újra emelkedett az ország általános közérzet-indexe, a „Hogyan mennek a dolgok az országban” kérdésre adott válaszok átlagos pontértéke. A jelenlegi 30 pont 4 pontos, szignifikáns emelkedést jelez. Ezzel együtt azonban a megkérdezetteknek csupán 6%-a adott közepesnél jobb jegyet, míg tízből hat válaszadó osztályzata legfeljebb elégséges.
A két nagy párt szavazótábora közt továbbra is jelentős, 30 pontos eltérés mutatkozik: az MSZP szavazóinak indexpontszáma átlagosan 48 pont, a fideszeseké 18 pont. A pártválasztásukban bizonytalanok értékelése alig marad el a teljes minta átlagától.
Februárhoz hasonlóan most is nem csak az ország, hanem a közvetlen lakóhely helyzetének megítélésére is rákérdeztünk. Az előző indexhez képest inkább a közvetlen tapasztalatokra alapozó értékelésből egy lényegesen jobb országkép alakul ki, az osztályzatok átlaga 44 pont. Ez az érték gyakorlatilag nem mutat változást az egy hónappal ezelőttihez képest. Továbbra is érvényes az, hogy ennek a mutatónak az esetében jóval kisebb a különbség a két nagy párt szavazóinak átlagos értékelése közt, mint az ország helyzete esetében: a fideszesek átlagosan 42 pontot adtak (+4 pont az egy hónappal ezelőtti értékhez viszonyítva), az MSZP-sek pedig 53-t (nincs változás).
Az egyéni élettel mutatott elégedettséget vizsgáló kérdés válaszai alapján a lakosság kb. fele (48%) nem foglal egyértelmű állást egyik irányban sem, s a „részben elégedett, részben nem” választ adja, míg a többi megkérdezett közt többen választanak negatív töltetű választ (30%), mint pozitívat (22%). Érdekes összefüggést mutat az egyéni élettel való elégedettség és a pártválasztás: míg a köztes választ mindkét szavazótábornak mintegy fele választotta, addig az MSZP-sek körében az elégedettek vannak többen (41% szemben 12%-kal), a fideszesek közt pedig az elégedetlenek (41% 11%-kal szemben). A pártválasztásukban bizonytalanok ebben a kérdésben is az átlagosnál inkább bizonyultak bizonytalannak, egyébiránt pedig nem mutatott jelentős eltérést körükben a pozitív és a negatív választ adók aránya.
2. Politikai preferenciák Részvételi hajlandóság
Talán a nemzeti ünnep körüli politikai eseményeknek köszönhető, hogy a biztosan szavazni szándékozók aránya újra emelkedett némiképp (+2 százalékpont), jelenleg 65%-on áll. Szintén emelkedett a pártot választók aránya, a februári végi 47%-os mélyponthoz képest most a megkérdezettek 58%-a tudta megmondani, mely pártra szavazna, ha most vasárnap választásokat rendeznének. A pártválasztók jelenlegi aránya már nem marad el szignifikánsan a politikai szempontból igen mozgalmas tavaly októberi 61%-os szinttől.
Több kérdés alapján kialakítottunk egy a tényleges választási részvételt jobban becsülni képes modellt, mely minden egyes esethet hozzárendel egy elméleti valószínűséget. Ha ennek a 0 és 1 közé eső valószínűségi változónak az átlagát vesszük (0,606), akkor –egyébként megegyezően a pártválasztók jelenlegi arányával- a dichotóm értelemben használt biztos részvételt ígérők (illetve ettől eltérő választ adók) alapján becsült szavazási hajlandóság 5%-kal csökken.
Pártválasztás
A pártválasztók arányának emelkedése mindkét pártot érintette, a Fideszre jelenleg az összes megkérdezett 30%-a szavazna (+5 százalékpont), az MSZP-re pedig 19% (+2 százalékpont). A változás csak a Fidesz esetében szignifikáns, s ez által nőtt a két nagy párt támogatottsága közti különbség is, amely jelenleg meghaladja a 10 százalékpontot az összes megkérdezett körében. Az MDF stabilizálta dobogós helyét a választókért folytatott versenyben, az összes megkérdezett 5%-a választaná a kisebbik ellenzéki pártot. Ezzel szemben a kongresszusra készülő SZDSZ támogatottsága továbbra is 2%-os mélyponton áll.
A politikai közhangulat változásáról tanúskodik az a tény is, hogy a csökkent a bizonytalanok, de még inkább a pártválasztásukat eltitkolók aránya. Természetesen kérdéses, hogy ez a változás tartósnak bizonyul-e, vagy inkább csak a március 15-e körüli élénk politikai közélet átmeneti hatásának tudható be.
A pártválasztásra vonatkozó kérdést a pártot nem választók körében kiegészítettük további kérdésekkel, korábbi kutatásainkhoz hasonlóan ismét azt kérdeztük meg, hogy melyik párt győzelmének örülnének a megkérdezettek (ha nem is tudják kire szavaznának, ha nem is mennének el, vagy ha nem is mondják meg, hogy most melyik pártra voksolnának). A két kérdés válaszai alapján pontosabb becslés adható a pártok tényleges, ún. teljes támogatottságáról. A Fideszt így 32%, az MSZP-t 22%, az SZDSZ-t 3%, az MDF-et 7%, míg a többi pártot 4% támogatta. Az MSZP szélesebb potenciális támogatói holdudvarát jelzi, hogy akik nem választottak pártot, azok valamivel nagyobb arányban örülnének az MSZP győzelmének a választásokon, mint a Fideszének.
Emelkedett az elmúlt egy hónap során a biztos szavazó pártválasztók aránya is (47%), s ezen a csoporton belül továbbra is tetemes a Fidesz előnye. A biztos szavazó pártválasztók 54%-a adná voksát a legnagyobb ellenzéki pártra, míg az MSZP-re csupán 32%. A változás mindkét esetben 3 százalékpont februárhoz viszonyítva, de míg a Fidesz támogatottsága emelkedett, addig az MSZP-é csökkent ezzel az értékkel. Az MDF-szavazók aránya meghaladja, az SZDSZ-eseké pedig – köszönhetően a párthagyományosan stabil és aktív szavazóbázisának – megközelíti az 5%-ot.
Amennyiben egy lehetséges választás pártokra adott szavazatarányait nem a hagyományos biztos pártválasztós modell alapján becsüljük, hanem a részvételre vonatkozó többváltozós becsléssel kombináljuk, akkor a Fidesz esetében 48%-ot, az MSZP-nél 33%-ot, az MDF-nél 10%-ot, míg az SZDSZ-nél 5%-ot kapunk.
Kormány és ellenzék megítélése
Noha a válaszadók által közvetlenül bevallott pártpreferenciákban egyértelmű a Fidesz előnye, meg kell ismételnünk a korábbi hónapok figyelmeztetését az adatok értelmezésével kapcsolatosan. A továbbra is meglehetősen magas válaszhiány ugyanis olyan választói csoportokat jelölhet, akik egy esetleges választáson a mérleg nyelvét játszhatják. Egyes politikai attitűdkérdések segítségével azonban közelebbi képet kaphatunk egy, a pártválasztóknál szépesebb körről is.
Eszerint továbbra sem mondható, hogy kormányváltó hangulat uralkodna az országban: a megkérdezettek 45%-a szeretné, ha a jelenlegi kormány tovább végezné munkáját, míg 41% kíván inkább kormányváltást. Mind a bizonytalanok, mind a pártválasztásukat eltitkolók közt jóval többen szeretnék, ha a kormány posztján maradna, mint ahányan annak távozását látnák szívesebben. Emellett többen tartják az ország jövője szempontjából kockázatosabbnak az ellenzék hatalomra kerülését (40%), mint a jelenlegi kormány hatalmon maradását (35%).
Ha öt lehetőség közül választhattak a megkérdezettek, ahol kettő-kettő a két nagy párt kormányzását kínálta, egyik esetben jelenlegi vezetőjével (Gyurcsány Ferenccel, illetve Orbán Viktorral), a másik esetben nélküle, az ötödik opció pedig az volt, hogy egy, a jelenlegi pártoktól független politikai erő valósítsa meg programját, akkor továbbra is az utolsó válaszlehetőséget pártolnák a legtöbben, bár csökkent ennek az opciónak a támogatottsága (32%, -3 pont). Ha pedig összeadjuk az MSZP-t támogatókat, függetlenül attól, hogy Gyurcsánnyal vagy nélküle látnák szívesebben, akkor az MSZP bázisa eléri a 35%-ot (+3 százalékpont), szemben a Fidesszel, amely csak 22%-ot kapott (+1 százalékpont). Ez utóbbi adat azt is jelenti, hogy a Fidesz szavazóinak egy része valójában szívesebben adná voksát egy új, a mostani pártoktól független formációra, míg az MSZP holdudvarához tartozók egy jelentős része eltitkolja pártválasztását, de kevésbé titkolózó a közvetett kérdések esetében.
A kormány és az ellenzék munkájának megítélése szinte hajszálra pontosan megegyezik, mindkettő esetében a megkérdezettek 62%-a fejezi ki inkább elégedetlenségét (ez mindkétszer nem szignifikáns csökkenést jelent). Noha továbbra is igen magas (31%) azoknak a válaszadóknak az aránya a mintán belül, akik mindkét oldal tevékenységét kritikusan szemlélik, azonban ez az adat csökkenést, s végső soron a politikai feszültség enyhülését mutatja február elejéhez képest (-5 százalékpont). Noha láthatóan egyik attitűdkérdés alapján sem tapasztalni kormányváltó hangulatot, a megkérdezettek közül mégis jóval többen (46%) értékelték úgy, hogy személyes környezetükben ennek a nézetnek a képviselői vannak többségben, mint ahányan inkább kormánypárti véleményklímát tapasztalnak (29%). Talán ez indokolja a pártválasztási és a „puhább” attitűdadatok közötti eltérést, hiszen feltehetőleg a kormány szimpatizánsainak egy jelentős része az ellenségesként érzékelt közhangulat hatására inkább eltitkolja pártpreferenciáját.
Miniszterelnöki alkalmasság
A két nagy párt vezető politikusát gyakorlatilag azonos arányban tartják alkalmasabbnak a miniszterelnöki posztra (Gyurcsány: 35%, Orbán: 34%), tehát a jelenlegi kormányfő korábbi enyhe támogatottságbeli előnye elolvadt. Ennél is figyelemre méltóbb azonban az a tény, hogy a megkérdezettek 23%-a azt a választ adta, hogy egyikük sem alkalmas. A politikai preferenciákra vonatkozó kérdések alapvonalaiban illeszkednek az elmúlt hónapok tendenciáiba, ugyanakkor jelenlegi kutatásunkban több jel utal arra, hogy némiképp enyhülni látszik a politikai feszültség az országban, egy nagyon enyhe javulás látszik az ország megítélésében szintúgy, mint a két oldal munkájának megítélésében. Ezzel együtt az alaphang mégis az elégedetlenség.
3. Március 15.
Az összes megkérdezett 77%-a nevezte meg a március 15-i megemlékezéseket illetve az ezzel kapcsolatos rendezvényeket és zavargásokat az elmúlt hét legfontosabb hazai eseményeként három válasz alapján (Más említés 11% volt).
Az általunk megkérdezettek 78%-a látta részben vagy egészében a március 15-ei állami ünnepségeket, míg a délutáni Fidesz-gyűlés esetében 67% nyilatkozott ugyanígy. Az ünnepségeket követő utcai zavargásokról 93% hallott, s 81% figyelemmel is kísérte azokat.
A zavargásokban résztvevőkkel szembeni rendőri fellépés a lakosság nagy része (71%) szerint épp megfelelő volt, s aki szerint nem, azok nagy része is inkább kevesellte azt, mint sem sokallta volna. A Fidesz szavazói az átlagosnál is nagyobb arányban tartották épp megfelelőnek a rendőrség fellépését, tehát meglepő módon ebben a kérdésben a politikai preferenciák általában egymással ellentétes hatásai nem jutnak érvényre. Ez azt mutatja, hogy az engedély nélkül tüntető csoport iránti társadalmi szolidaritás meglehetősen alacsony fokú.
Hat lehetséges tényező közül a rendőrség felelősségét értékelték összességében a legalacsonyabbra a kérdezettek a március 15-én esti összecsapásokért, míg a kormányoldal, az ellenzék, valamint személyesen Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor közelítőleg azonos, közepes felelősséggel bírt, s egyértelműen magukat a tüntetőket hibáztatták a leginkább. A nagy pártok szavazói természetesen részre hajlók saját oldaluk javára, ugyanakkor a bizonytalan pártválasztásúak átlagos értékelése igen közel esik a teljes népességéhez, s számukra is a „nagypolitikának” összességében közepes a felelőssége.
A rendőrség munkáját dicséri, hogy a kérdezettek fele szerint a vártnál nyugodtabb volt az idei március 15-e, 38% számára épp olyan volt, amilyennek várta, s mindössze 9% számolt be a vártnál is viharosabb ünnepről. A nagy pártok szavazóbázisai hasonlóan gondolkodnak erről a kérdésről.
Élesen megoszlanak ugyanakkor a nézetek arról, hogy vajon van-e összefüggés a Fidesz utcai rendezvényei és az utcai zavargások között. 44% szerint nincs, 47% szerint van (a különbség hibahatárhoz közeli). Az MSZP szavazóinak 84%-a meg van győződve arról, hogy összefügg a két esemény, míg a Fidesz szavazói csoportjának 82%-a viszont épp az ellenkezőjéről.
4. Népszavazás
A megkérdezettek 73%-a hallott arról, hogy tavaly a Fidesz és a KDNP népszavazást kezdeményezett különböző reformokat érintő kérdésekben. Ez az arány meglehetősen jónak mondható, hiszen az utóbbi időben viszonylag keveset foglalkozott ezzel a témával a sajtó, kivéve a OVB és az Alkotmánybíróság döntéseit. Összehasonlításképp: Tavaly, az október 23-ai Fidesz nagygyűlés után még 85% hallott a kezdeményezésről.
A kérdezettek többsége (59%) arról is hallott, hogy az Alkotmánybíróság végül három kérdést hagyott jóvá. Ugyanakkor akik hallottak az AB döntéséről, azoknak is mindössze 43%-a tudott felidézni akár csak egy olyan témakört is, amelyre vonatkozó kérdést nem utasított el az alkotmánybíróság. Az összes megkérdezett 16% említette a kórházprivatizációt, 11% a földvásárlást, míg 9% a tandíjat, a vizitdíjat pedig 7% (a döntésről hallók 26, 17, 15 illetve 12%-a). Arra a kérdésre pedig, hogy az Alkotmánybíróság döntése után melyik az a további két kérdés, amelyet a Fidesz szeretne népszavazásra bocsátani, mindössze egy esetben érkezett értékelhető számú válasz: a vizitdíjjal kapcsolatban az összes megkérdezett 14%-a mondta ezt a témát (a döntésről hallók 24%-a).
A továbbiakban feltettük azt a három kérdést, amelyet az AB is jóváhagyott, s a válaszok alapján úgy tűnik, nyitott kapukat dönget a Fidesz. Mindhárom kérdéssel a megkérdezettek többsége inkább, vagy teljes mértékben egyetért. A legnagyobb egyetértés annál a kérdésnél volt, miszerint a családi gazdálkodót első helyen illesse meg az elővásárlási jog termőföld vagy tanya vásárlása esetén (85%). Az egészségügyi közszolgáltató intézmények állami, önkormányzati tulajdonban maradását a kérdezettek 81%-a pártolja, a gyógyszerek kizárólagos patikai árusítását pedig 64%. Ez utóbbi az egyetlen a három közül, amelynél az MSZP-sek többsége (63%) nemmel szavaz, a másik két kérdésnél az MSZP-sek többsége a többi szavazói csoporthoz hasonlóan az igent választotta.
A többség (58%) teljesen biztosan állítja, hogy elmenne a népszavazásra, ahol ezeket a kérdéseket fogják feltenni. Az igazán jelentős különbség a részvételi hajlandóság tekintetében tapasztalható a két nagy tábor között: míg a Fidesz szavazóinak 85%-a menne el biztosan a népszavazásra, addig az MSZP-seknél kevesebb mint fele (45%).
A tavaly október 23-a után frissiben végzett felmérésünk eredményeit messzemenően alátámasztják a közel fél évvel későbbi, mostani vizsgálat eredményei. Eszerint magukat a kérdéseket támogatnák a megkérdezettek minden esetben, de nagy kérdés, hogy mekkora lesz a részvétel, ha már most, egy esetlegesen passzivitásra serkentő politikai kampányt megelőzően is erősen pártpreferencia-függőnek tűnik ez a kérdés. (Amennyiben több változó alapján becsüljük a valószínűsített részvételt, kb. 50%-os eredményt kapunk.)
