A Forsense legutóbbi 2007-es országos közéleti felméréseiben egy új típusú kérdés is szerepelt a politikai preferenciára vonatkozóan, mely látszólag ellentmondó eredményt mutat a hagyományos pártválasztásos kérdéssel. Annál inkább indokolt ezzel a kérdéssel foglalkozni, mivel a megismételt vizsgálatok megmutatták, hogy nem egyszeri mérési hibáról van szó, hanem állandó jelenségről, ami rávilágít a pártválasztási motívumok néhány fontos aspektusára.
A látszólagos ellentmondást úgy fogalmazhatjuk meg, hogy míg a pártválasztásra vonatkozó hagyományos kérdés („Ha most vasárnap országgyűlési választások lennének, melyik pártot támogatná szavazatával?) alapján minden közvéleménykutató felmérése szerint tavaly nyár óta vezet a Fidesz az MSZP előtt, és csak a különbség mértéke eltérő, addig arra a kérdésre, hogy „Ön szerint az ország jelenlegi gondjaira mi volna a legjobb megoldás?”, jóval többen választják az MSZP kormányon maradását, mint a Fidesz kormányra kerülését. Utóbbi opciót a február óta végzett felmérésekben az összes megkérdezett mindössze 19-23% választotta, előbbit viszont 32-36%! Ugyanakkor, ha a pártválasztási adatokra tekintünk, azt láthatjuk, hogy a vizsgált időszakban a teljes lakosság 23-30%-a szavazott volna a Fideszre, s mindössze 16-21% az MSZP-re. Ezek a különbségek statisztikai értelemben szignifikánsak, nagyobbak, mint a mintavételből fakadó becslési hiba lehetséges értéki. Mivel indokolható az adatok ilyen mértékű eltérése? A különbség több okra vezethető vissza, amelyeket az alábbiakban részletezünk:
Az új típusú kérdés nem a pártválasztásra kérdez rá, hanem arra, hogy a kérdezett szerint „melyik megoldás volna a legjobb”. Ennek megfelelően azok is érdemi választ adhattak erre a kérdésre, akik pártválasztását nem ismerhettük meg. És valóban, talán a közvetett, kevésbé személyes kérdésfeltevés miatt (nem a kérdezett, hanem az ország állt a kérdés centrumában) jóval kisebb a válaszhiány aránya. Míg a pártválasztásra vonatkozó kérdés esetében a kérdezettek összesen 43%-áról nem tudtuk meg a májusi felmérésben, mely politikai oldal felé húz (biztosan nem menne el, és így nem is árulja el a pártválasztását 9%, nem tudja, melyik pártra szavazna 22%, nem mondja meg, kit választana 12%), addig a másik kérdésnél 11% a válaszhiány aránya (9% nem tudja, 2% nem mondja meg). Ez egyben azt is jelenti, hogy – tekintetbe véve az eddigi választási részvételi arányokat – a válaszadók között nagy számban szerepelhetnek olyanok is, akik valójában soha nem mennek el szavazni.
Nem csupán a kérdés, hanem a válaszlehetőségek is eltérőek. Míg a pártválasztás esetében a válaszadó bármelyik magyarországi pártot megnevezheti, addig az új típusú kérdés esetében – a jelenlegi politikai realitást figyelembe véve – alapvetően két opciót állítottunk szembe egymással, kiegészítve egy harmadik, nem létező lehetőséggel. A két opció: maradjon a jelenlegi, MSZP-vezette kormány, vagy helyette egy Fidesz-vezette kormány kerüljön hatalomra. A harmadik lehetőség pedig: hogy a jelenlegi pártoktól független, új politikai erő valósítaná meg programját. Tehát egyfelől a két nagy párton kívül egyik jelenlegi pártot sem neveztük meg, azaz ily módon a többi párt szavazóinak „másodlagos preferenciájáról” kapunk bizonyos képet, s egyben a két nagy politikai erő holdudvarát, más pártokra gyakorolt elszívó hatását is megtapasztalhatjuk.
Másfelől pedig az „új politikai erő” lehetőségével a pártkötődés is vizsgálható, hiszen a nem specifikált „új”, jobbként is értelmezhető (nem politikailag értve a jobbat), ha valaki csak a „kisebbik rossz” alapján választ pártot jelenleg. Ráadásul mindkét politikai oldal hívei két lehetőség közül választhatnak: a jelenlegi vezetővel (Gyurcsány Ferenc illetve Orbán Viktor), vagy nélküle tartanák-e jobb megoldásnak a hatalomgyakorlást.
Az eredmények segítségével megvizsgálhatjuk, hogy a Fidesz és az MSZP pártválasztási és az új kérdés szerinti támogatottsága közti eltérés mennyiben tulajdonítható a fent leírt indokoknak. Két kérdésre koncentrálunk:
1. Miért magasabb az MSZP támogatottsága 12-14 százalékponttal az új kérdés alapján?
2. Miért alacsonyabb a Fidesz támogatottsága 4-7 százalékponttal az új kérdés alapján?
Mielőtt azonban ezekkel foglalkoznánk, röviden meg kell említeni, hogy mind a Fidesz mind az MSZP esetében azok vannak döntő többségben, akik a jelenlegi „vezér” vezetése mellett látnák szívesebben az adott pártot kormányzati pozícióban, mint nélküle (azaz valaki mással az élén). A továbbiakban ezért nem koncentrálunk erre a különbségtételre, hanem az összevont támogatottságot vizsgáljuk mindkét oldalon (tehát pl. a Gyurcsány Ferenc vezetésével illetve Gyurcsány Ferenc nélküli MSZP-t választókat összeadva). Az elemzéshez a május 3-10 között 1004 fős mintán CATI-eljárással végzett országos közvéleménykutatásunk eredményeit használtuk.Az első szembetűnő különbség, hogy míg az MSZP szavazóinak 86%-a tartaná jobb megoldásnak a jelenlegi kormányoldal hatalmon maradását, addig a Fidesz-szavazóknak csak 62%-a választja az új kérdés esetén azt a két opciót, amely a saját oldal hatalomra jutását jelenti. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az MSZP-seknek csupán 11%-a választana egy másik, új, a jelenlegi politikai pártoktól független politikai erőt, s 2-3%-uk bizonytalan, hogy mi volna a legjobb megoldás. Ezzel szemben a Fidesz-szavazók 27%-a(!) szavazna egy másik, új politikai erőre, ha mód volna rá, 5%-uk bizonytalan, 6%-uk pedig annak ellenére az MSZP-t tartja jobb megoldásnak, hogy maga a Fideszre szavazna. Tehát úgy tűnik, a Fidesz szavazóinak egy jelentős része, kb. egyharmada gyengébben kötődik a párthoz, s közülük a legtöbben átpártolnának egy esélyes és megfelelő új politikai erőhöz, ha látnának ilyet. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egy új erő ígérete sokkal erősebb elszívó hatást gyakorol(hat) a Fidesz táborára, mint az MSZP-ére, amely sokkal stabilabb kötődést mutat.
Mi a helyzet a többi párt szavazóival? A meglehetősen kis alminták ellenére kijelenthető, hogy mind az MDF, mind az SZDSZ szavazói két opció közül választanak: MSZP-vezette kormány vagy új politikai erő (melyen a kisebb pártok szavazóinak egy jelentős része feltehetően saját pártját érti). Az MDF-esek valamivel nagyobb arányban választják az új erőt, de 40%-uk az MSZP-vezette kormányzást tartja a legjobb megoldásnak. Az SZDSZ szavazóinak kicsivel több mint fele az MSZP-s kormányzás mellett tör lándzsát, 42%-uk pedig egy új erőt látna a legszívesebben. Közös a két párt szavazóiban, hogy Fidesz által vezetett kormányt – Orbán Viktorral vagy nélküle – gyakorlatilag senki nem preferál közülük (egy ilyen eset került be a mintánkba, ami statisztikailag nem értékelhető).
Figyelemre méltó, hogy míg az MSZP teljes mértékben kompenzálja a többi párttól „elvont” szavazók támogatása révén azt a veszteséget, amelyet az „új politikai erő” okoz neki (sőt, két ponttal túl is kompenzálja), addig a Fidesz sokkal jelentősebb veszteségét semmilyen mértékben nem kompenzálja más pártok szavazótáborából. És mi a helyzet azokkal, akiknek nem ismertük a pártválasztását? Nem egységes ez a csoport sem, három nagyobb alcsoportra bontható. Az új politikai erőt azok támogatnák a legnagyobb – kb. kétharmados – arányban, akik biztosan nem mennének el szavazni, illetve akik nem találnak támogatható pártot a jelenlegi politikai palettán. Bő egynegyed részüknek ismertük meg a két nagy politikai oldal közti választását, ők 3:1 arányban preferálják inkább az MSZP-vezette kormányt egy Fidesz-kormánnyal szemben. A pártválasztásukban bizonytalanok körében is felülreprezentáltak az új erőt támogatók (48%). Nagyjából egyharmadukról tudjuk meg a kérdés segítségével, hogy melyik oldalhoz állnak közelebb s ők 2:1 arányban választják inkább az MSZP-s kormányt. Hasonló a helyzet azokkal is, akik nem voltak hajlandók elárulni a pártválasztásukat, azzal a különbséggel, hogy ők átlagos arányban (34%) támogatnák az új politikai erőt, s ők nem válaszoltak a legnagyobb arányban az új típusú kérdésre sem. Összességében az ismeretlen pártpreferenciájúak mintegy 7 százalékponttal emelték az MSZP támogatottságát az új típusú kérdés alapján, míg a Fidesz csupán 2 százalékpontot köszönhet ugyanennek a hatásnak.
Összefoglalva a fentieket, azt mondhatjuk, hogy négy különböző hatás eredménye az a látszólagos eltérés, ami a pártválasztási, illetve az új típusú, politikai támogatottság kérdés között mutatkozik:
1. Ha lenne egy új, a jelenlegi politikai pártoktól független kormányképes politikai erő, az mindkét oldal támogatottságát gyengítené, de a jobboldalt jóval erősebben, mint a baloldalt.
2. Az eltérő kérdésfeltevésből fakadóan olyanok is elbizonytalanodtak, akik nem új oldalt támogatnak, csak éppen nem állítják bizonyosan azt sem, hogy azt az oldalt tartják a legjobb megoldásnak, amelyikre szavaznának. Ez egy gyengébb hatás az előzőnél, de ez is inkább érinti a jobboldalt, mint a balt.
3. A többi párt szavazótábora gyakorlatilag egyáltalán nem szavazna a Fideszre, ha volna egy másik potenciális erő is. Az MSZP viszont ezen szavazók kb. felének támogatását élvezi.
4. Az ismeretlen pártpreferenciájúak közül akik elárulják, melyik oldalt támogatnák inkább, azok kb. 2,2:1 irányban húznak inkább az MSZP felé, mint a Fidesz felé.
Ha számszerűsíteni akarjuk a négy hatást egyenként, hogy melyik mekkora mértékben járul hozzá a pártválasztási és az új kérdés eredménye közötti abszolút eltéréshez, akkor azt mondhatjuk, hogy a Fidesz esetében 2,2-szer akkora volt az első két csökkentő hatás együttesen, mint a második két növelő. A csökkenés leginkább, kb. 70%-ban a – jelenleg nem létező – új politikai erő gravitációjának volt köszönhető, a növelés pedig szinte kizárólag az ismeretlen preferenciájúaknak. Az MSZP esetében 4,8-szor akkora a növelő hatás, mint a csökkentő. A növekedés 60%-ban az ismeretlen preferenciájúak támogatásának, 40%-ban viszont a más pártoktól való elszívó hatásnak köszönhető. A kismértékű csökkenés pedig döntő részben az esetleges új erőnek.
