A televízió népszerűsége ugyan látványosan csökkent az elmúlt négy évben, ha az ország-világ dolgairól való tájékozódásról van szó, de még most is a legnépszerűbb információs csatorna, a kérdezettek több mint harmada említette elsődleges hírforrásként. Az internet folyamatosan növekvő szerepét jelzi, hogy a kérdezettek 31 százaléka elsősorban az internetes hírportálokról szerzi információit, ugyanakkor egyre jelentősebb a közösségi média hatása, 2013-ban még csak a kérdezettek 2, 2017-ben már 7 százaléka tekinti elsődleges hírforrásnak.

A kérdezettek öt opcióból három médiumot választhattak, ahonnan leggyakrabban tájékozódnak. Kétharmaduk említett három médiumot, s ha ezeket összeadjuk, úgy egyértelműen látszik a televízió meghatározó szerepe: saját bevallása szerint a kérdezettek háromnegyede tájékozódik a tévé hírműsoraiból. A tájékozódás trendjét alapvetően befolyásolja, hogy az internethasználók aránya az idősebb korosztályokban is egyre magasabb, 2017-ben már az 50-64 évesek között is minden második kérdezett naponta lép fel a világhálóra, a 35 év alattiak között pedig a 90 százalékot átlépte a napi rendszerességgel internetezők aránya. Ráadásul a közösségi média is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, az elmúlt négy évben a facebookon regisztráltak aránya 67-ről 75 százalékra nőtt az internethasználók körében.

Ezen adatok tükrében nem meglepő, hogy az interneten elérhető hírportálok számítanak a második legfontosabb tájékozódási forrásnak, s a kérdezettek összesen 62 százaléka említette, hogy internetes oldalakról és/vagy a közösségi médiából is tájékozódik. Ez négy év alatt 6 százalékos növekedést jelent, miközben a televízióból tájékozódók aránya 7, a rádió esetén 5, míg a nyomtatott napilapokat említők aránya 14 százalékkal csökkent. Tehát a rádió és a nyomtatott napilapok nem csupán messze elmaradnak a két vezető médiumtól, hanem mindkét csatorna szerepe csökkent, különösen a napilapok vesztettek sokat súlyukból az elmúlt négy évben.

A hírforrásként használt médiumok preferálását elsősorban az emberek életkora, illetve iskolázottsága, továbbá lakóhelye határozza meg. Az életkorral párhuzamosan nő a televízióból és csökken az internetről tájékozódók aránya. A szocio-demográfiai háttérváltozók közül az életkor szerepe meghatározó, ezt jelzi például, hogy a tévéből tájékozódók átlagéletkora jelenleg 13 évvel magasabb az internetes portálokhoz és 19-cel több a közösségi médiához képest. A legidősebb közönsége viszont a nyomtatásban megjelenő napilapoknak van, ráadásul a print napisajtóból tájékozódók átlagéletkora 2013-hoz képest nyolc évvel nőtt, ami jelzi, hogy főként a fiatalabb olvasók egy része átpártolt az internetes portálokhoz. A „hagyományos” médiumok közül – bár az ezt említők aránya itt is csökkent – a rádió van a legjobb helyzetben, hiszen az innen tájékozódók átlagéletkora lényegében stagnál. Ez minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy az aktív korúak számottevő része munkahelyen vagy autóvezetés közben figyeli a rádió híreit, az ilyen típusú információszerzéssel kapcsolatban pedig csak korlátozottan jelent alternatívát az internet. Az adatok változásából az is látható, hogy az internetes portálokról, illetve a közösségi médiából tájékozódók életkora is nőtt, ebben az esetben azonban nem elöregedésről beszélhetünk. E két csatornáról korábban főként a fiatalabbak tájékozódtak, az életkor növekedése tehát itt azt jelenti, hogy az idősebbek közül egyre többen szereznek információkat a világhálóról.

Ha a két leggyakrabban említett médiumra, illetve az egyes korosztályok informálódási szokásaira koncentrálunk, még inkább feltűnő az internet, azon belül pedig a feltörekvő közösségi média térnyerése a televízióval szemben. Különösen szembeötlő ez a legfiatalabb, 1983 után született korosztályban: négy évvel ezelőtt 19 százalékuk tekintette legfontosabb tájékozódási csatornának a televíziót, jelenleg már csupán 11 százalékuk. Az internetes portálok említése is 6 százalékkal csökkent ebben a korosztályban, ugyanakkor a közösségi média említése 5-ről 17 százalékra nőtt. De a televízió, mint legfontosabb csatorna említése mindegyik, 1947 után született korosztályban csökkent, az internetes portálok és közösségi média együttes említése pedig az 1960 után születettek körében növekedett. Megállapíthatjuk ugyanakkor, hogy az egyébként népes, 1960 előtt született korosztályokban alig történt változás, vagyis a most nyugdíjas, vagy nyugdíj közelében járók között a televízió stabilan tartja vezető pozícióját, az internetes forrásokat pedig nagyon kevesen említik első helyen.

Ha az életkorhoz képest nem is erős, de mindképpen markáns összefüggéseket láthatunk a végzettség kapcsán is, azaz minél iskolázottabb valaki, annál kevésbé tájékozódik a tévé híradásaiból, s inkább az internetet preferálja. A kapcsolat azonban nem egyértelműen lineáris, az érettségi számít fontos választóvonalnak, vagyis a legfeljebb szakmunkásképzőt végzettek nagyobb arányban tájékozódnak a televízióból, az érettségizettek, diplomások pedig az internetről (a kapcsolat mögött természetesen életkori hatások is azonosíthatók, hiszen az internetet nagyobb arányban tájékozódó fiatalok körében magasabb a legalább érettségizettek aránya). Ugyanakkor a webhasználattal kapcsolatos további finom distinkciók is kiolvashatók az adatsorból, így például az érettségivel rendelkezőkhöz képest a diplomások nagyobb arányban tájékozódnak honlapokról, míg az érettségizettek között jelentősebb a közösségi médiából informálódók aránya. Végül: a digitalizáció széleskörű térhódítását mutatja, hogy az internetes honlapok és a közösségi média elsődleges hírforrásként való említése minden csoportban emelkedett 2013-hoz képest, a hagyományos médiumoké pedig csökkent.

A kérdezettek lakhelye is befolyásolja a válaszokat, de a másik két szocio-demográfiai változóhoz képest csak kisebb mértékben. Egyrészt a nagyobb településeken élők kisebb arányban mondták, hogy elsődlegesen a tévéből tájékozódnak, az internetes portálok esetében viszont épp ellenkező tendenciát látunk. Korántsem láthatók azonban olyan gyors és mélyreható változások, mint amit például az életkor esetében mértünk, de a regionális különbségek csökkentek, hiszen az elmúlt években főként a kisebb településeken emelkedett az internetről vagy közösségi médiából tájékozódók aránya. Továbbá mind a négy évvel ezelőtti, mind a 2017-es adatfelvétel azt mutatja, hogy a napilapokból a vidéken élők tájékozódnak nagyobb arányban, ez az eredmény egyértelműen jelzi, hogy a megyei lapok még ma is fontos kommunikációs csatornának számítanak.

Hírfogyasztói csoportok

A vizsgálatban szereplő válaszolókat három csoportra osztottuk hírfogyasztási szokásaik alapján, aszerint, hogy mely, napjainkban tipikusnak nevezhető, a tájékozódás alapvető karakterét adó médiumtípusokat említették a három leggyakrabban használt hírforrás között.

1. A hagyományos befogadónak elnevezett csoport meghatározó ismertetőjegye, hogy kizárólag a hagyományos médiumokban elérhető híreket követi és nem tájékozódik az internetről. A hírszolgáltatás technológiai hátterét tekintve ez a „legszűkebb” médiakínálatból tájékozódó csoport, hiszen az ide tartozók a hírcsatornák közül kizárólag a hagyományos elektronikus és print médiumokat használják (tévé, rádió, nyomtatott sajtó).
2. Az aktív érdeklődő nevet kapta az a csoport, amelynek fő ismertetőjele, hogy az ide sorolódók a hagyományos források mellett rendszeresen keresnek híreket, információkat az interneten, ugyanakkor a világháló közösségi oldalain nincsenek jelen, de legalábbis tudatosan nem használják azokat fontos hírforrásként.
3. A proaktív közösségi halmazba azok kerültek, akik megemlítették, hogy más hagyományos és internetes források mellett a közösségi oldalakról, illetve azok segítségével is tájékozódnak, a halmaz karakterét tehát épp az új médiumok rendszeres és aktív használata határozza meg.

A médiumok legszűkebb spektrumát használó hagyományos befogadó csoportba a felnőtt lakosság 37 százaléka kerül. A csoport szocio-demográfiai jellegzetességei szerint élesen elkülönül a másik kettőtől, az átlagnál magasabb benne nők aránya, az ide tartozók inkább átlagos, vagy átlagosnál rosszabb anyagi helyzetűnek érzik magukat. A csoportban felülreprezentáltak az alacsonyabb iskolai végzettségűek, az idősebbek és a vallásosak.

Az internetről (is) híreket kereső, de a közösségi médiából nem tájékozódó aktív érdeklődők halmazába az összes megkérdezett 35 százaléka sorolható. Körükben felülreprezentáltak a legalább érettségivel rendelkezők (az érettségizettek és diplomások aránya meghaladja a 80 százalékot), és az 50 év alattiak.

A három csoport között a proaktív közösségi nevet viselő tájékozódik potenciálisan a legtöbbféle csatornáról, ugyanakkor 28 százalékos aránnyal ez a csoport a legkisebb is egyben. A közösségi oldalak használóinak csak mintegy felét sorolhatjuk ehhez a csoporthoz, ami jelzi, hogy ebben a körben a legalacsonyabb a klasszikus közéleti hírek utáni érdeklődés és egyben mutatja, hogy mekkora, eddig el nem ért közéleti potenciál van a csoportban.

A proaktív csoport a lakóhelyen kívül minden háttérváltozó tekintetében markánsan elkülönülő profillal jellemezhető. Tagjai enyhén magasabb arányban férfiak (53 százalék), átlagos, vagy az átlagosnál jobb anyagi helyzetűek, csupán 14 százalékuk egyháziasan vallásos, legalább érettségizettek, és ami a legfontosabb: fiatalok, több mint felük 35 év alatti. Ez utóbbi összefüggés erőssége akkor válik látványossá, ha egymás mellé tesszük az egyes hírfogyasztói csoportok átlagéletkorát, ami a proaktív közösségi csoportnál 36, az aktív érdeklődőknél 47, a hagyományos befogadóknál pedig 65 év. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy az proaktív közösségi és az aktív érdeklődő csoportok átlagéletkora 2013-as felmérésünkhöz képest három évvel magasabb, ami jelzi az internet, s ezen belül a közösségi média egyre szélesebb körű elterjedését az idősebb korosztályokban is.