Az elmúlt hetek legjelentősebb hazai történései között a válaszolók 51%-a említett a hitelválsággal kapcsolatos eseményeket. A megkérdezettek közel háromnegyede meglehetős érdeklődéssel követi a világban tapasztalható hitelválságról szóló híreket, bár ezen belül kisebbségben vannak a kiemelkedő érdeklődést mutatók (22%). Összességében a megkérdezettek 92%-a válaszolta azt, hogy valamilyen mértékben azért követi a sajtóban jelentős felületen megjelenő ügy fejleményeit. Október második hetében még 86% volt ez az arány, mostanra pedig már 97%-ra emelkedett a hitelválság iránt legalább kismértékű érdeklődést mutatók aránya. Az átlagosnál valamivel erőteljesebb a válság iránt mutatott érdeklődés a férfiak, a 35-54 évesek, a magas jövedelműek és az egyetemi diplomával rendelkezők körében, de az eseményeket kevésbé követő csoportok esetében is az odafigyelés a jellemző többségi magatartás. Összehasonlításképp: a Gallup Intézet által az Egyesült Államokban hasonló módszerrel végzett szeptember végi felmérés 80%-os érdeklődést mutat az USA felnőtt lakosai körében, de ott jellemzőbb a kiemelkedő odafigyelés ezen a csoporton belül.
Körülbelül ugyanannyian vannak, akik még semmilyen személyes hatását nem érzékelték a hitelválságnak (42%), mint ahányan beszámolnak legalább mérsékelt személyes érintettségről (44%) – igaz, köztük csak kevesen (7%) tapasztaltak nagyon jelentős hatást, további 21% pedig kismértékű hatást érzékelt. A válság hatásának kiszámíthatatlanságát jelzi, hogy viszonylag sokan (14%) nem tudtak vagy nem akartak válaszolni erre a kérdésre. Az átlagosnál valamivel jobban megérezték a válság közvetlen hatását a középkorúak, az egyetemi diplomások, a magas jövedelműek és a megtakarítással rendelkezők. Az amerikai Gallup Intézet október közepi adatai szerint az amerikaiak természetesen a magyaroknál jóval nagyobb arányban érzékelik személyesen is a válság hatását: kétharmaduk pénzügyi helyzetét saját állításuk szerint mérsékelt vagy jelentős mértékben befolyásolták a válság eseményei, s csupán tízből egy megkérdezett vélte úgy az USA-ban, hogy semmilyen válsághatás nem érte.
A magyar lakosság szemszögéből nézve tehát egyelőre inkább csak a válság szele csapta meg az országot, mint sem maga a tényleges válság. Ez nem csupán az eddigi tapasztalatok alapján jelenthető ki, hanem a jövőbeni várakozások tükrében is, mivel hasonló méretű azok tábora (41%), akik úgy gondolják, hogy csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem fogják megérezni a globális válságot a következő hónapokban – ez utóbbiak aránya 14% –, mint akik mérsékelt, vagy erőteljes hatást prognosztizálnak (40%). Nagymértékű személyes érintettséget 15% jósolt a közeljövőre. Ennél a kérdésnél még magasabb a bizonytalanok és nem válaszolók tábora (19%). Az átlagosnál nagyobb mértékben tartanak a válság hatásától a 35-54 évesek, a nagyobb városokban élők és a megtakarítással, befektetéssel rendelkezők. Az amúgy is jóval erősebben érintett amerikai társadalomnak a magyarhoz viszonyítva megint csak jóval nagyobb része, mintegy 70%-a véli úgy, hogy hosszabb távon is érzékelni fogja a káros hatásait a válságnak.
Meglepő módon többen tartják valószínűnek Magyarországon, hogy egy évekig elhúzódó gazdasági világválság következik, melynek Magyarországon is súlyos következményei lesznek (55%), mint amennyien a saját pénzügyi helyzetükben változást várnak a válság hatására a következő hónapokban. Ez is azt jelzi, hogy a hitelválság a lakosság egy jelentős része számára jelenleg inkább csak egy távoli, a hírekben megjelenő esemény, amely sokkal erősebben érezteti hatását makro-szinten, mint az egyéni élet szintjén. Az átlagosnál valamivel pesszimistábbak a lehetséges világválság vonatkozásában a nők, a középkorúak, valamint akik szerint nagyon rosszul mennek a dolgok az országban (67%).
A megkérdezetteknek mindössze 4%-a tett már eddig valamit megtakarításai, befektetései védelmében, a hitelválság hatásainak elkerülésére, s további 9% nyilatkozott úgy, hogy eddig nem tett semmit, de a jövőben szándékozik tenni valamit. Jóval többen vannak, akik nem szándékoznak tenni semmit (22%), és még többen azok, akik nem is tudnának, mert saját állításuk szerint nem rendelkeznek megtakarítással vagy befektetéssel (45%). A bizonytalanság jele itt is egyértelműen megmutatkozik abban, hogy ötből egy megkérdezett nem tudja, vagy nem mondja meg, hogy tesz-e valamit. A többi megkérdezetthez képest nagyobb arányban készteti cselekvésre a krízis a férfiakat, a fiatalabbakat, a diplomásokat, a nagyvárosban élőket és a magas jövedelemmel rendelkezőket – egyszóval az átlagosnál magasabb státuszúakat.
A válság hatására cselekvők alacsony száma miatt nehéz értékelni azt, hogy mely lépések a leginkább jellemzők, de a válaszokból annyi mindenesetre kiderül, hogy a biztonságosabb befektetések felé elmozdulást viszonylag sokan tekintik lehetséges menekülő útvonalnak a jelenlegi helyzetben.
A Forsense kérdőíves közvélemény-kutatást végzett október 8. és 21. között, melynek során 1000 véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személyt kérdeztünk meg CATI módszerrel a hitelválsággal kapcsolatos kérdésekről. A mintavétel alapjául a telefon-előfizetőket tartalmazó adatbázis szolgált, a válaszadók meghatározása több-szempontú rétegzett véletlen kiválasztással történt, a mintavételből fakadó hibák iteratív súlyozás segítségével kerültek korrigálásra. A minta összetétele a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők szerint (nem, kor, régió, lakóhely településtípusa, iskolai végzettség) megfelel a felnőtt magyar lakosság arányainak. Az itt közölt adatok nagy valószínűséggel legfeljebb plusz-mínusz 3,1 százalékponttal térhetnek el a mintavételből fakadóan attól az eredménytől, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezésével kaptunk volna.
grafikon:
iskolai végzettség szerinti bontás
korcsoport szerinti bontás
pártpreferencia szerinti bontás
