2020-ban 364 kg volt Magyarországon az egy főre eső települési hulladéktermelés. Ezzel – akárcsak a korábbi években – hazánk jelentősen elmarad az EU-s átlagtól, ami 2020-ban 505 kg/fő volt. Az egész EU-n belül csak Romániában és Lengyelországban volt alacsonyabb ez a mutató 2020-ban. A változás trendje eltér az EU egészétől, hiszen míg uniós szinten gyakorlatilag nem változott az egy főre eső kommunális hulladékkibocsátás az elmúlt 15 év során, addig Magyarországon több mint 20 százalékos csökkenés volt tapasztalható.

Az Európai Unióban 2020-ban a települési hulladék 48%-a került újrahasznosításra anyagában, vagy komposztálás útján. Magyarországon csupán 33% volt ez az arány 2020-ban. Ugyanakkor ezen a téren is jelentős változás történt hazánkban az elmúlt évtizedekben, hiszen míg az EU-csatlakozás évében még a települési hulladék 85%-a lerakásra került, és csupán 12%-ot hasznosítottak újra, addig mára a hulladék fele kerül csak hulladéklerakókba. Ugyanakkor ez utóbbi arány továbbra is igen messze van az EP által 2025-re kitűzött 10%-os célértéktől. 

A hulladék termelése és kezelése jelentős kihívás, felmérésünk során a kérdezettek mintegy negyede ezt tartotta a legjelentősebb környezeti problémának, három említés alapján pedig egyértelműen ezt tartják a legfontosabb környezetet fenyegető veszélyforrásnak. 

A hulladékprobléma fontossága ellenére az emberek jelentős hányada úgy gondolja, hogy ő maga személyesen – legalábbis ami az élelmiszert illeti – nem járul hozzá lényegesen a hulladéktermeléshez. 13 százalékuk úgy véli, hogy az általa vásárolt élelmiszerből semennyi hulladék sem lesz, további 27 százalékuk szerint pedig az általa vásárolt élelmiszernek legfeljebb tizede kerül a szemetesbe. Ugyanakkor egy jelentős réteg, a kérdezettek több mint negyede mondta, hogy az általa vásárolt élelmiszer több mint tizedéből lesz hulladék, így az átlagos arány 19 százalék. 

A kérdezettek harmada úgy gondolja, hogy körülbelül ugyanannyi hulladék keletkezik háztartásában, mint a környezetében élőknél. Ugyanakkor jóval többen vannak, akik úgy látják, náluk kevesebb a hulladék (58 százalék), mint akik úgy gondolják, épp fordítva, több szemetet termelnek, mint a környezetükben élők (6 százalék). A válaszokat döntően a kérdezettek önképe határozza meg, így szocio-demográfiai helyzettől (és egyúttal a keletkezett hulladék nagyságától) függetlenül a legtöbben úgy gondolják, hogy az ő háztartásukban kevesebb hulladék keletkezik, mint máshol. A nagyobb jövedelmi szinttel együtt járó magasabb szintű fogyasztás, és az ezzel együtt minden bizonnyal megtermelt több hulladék sem jelenti azt, hogy a jobb anyagi helyzetűek másokhoz képest nagyobb arányban gondolnák úgy, hogy a háztartásukban az átlagosnál több hulladék keletkezik. Ugyanakkor az életkori hatás egyértelmű: az idősebbek jóval nagyobb arányban vélik úgy, hogy háztartásukban a környéken lakóknál keletkező szemétnél jóval kevesebb hulladék keletkezik, mint a fiatalabbak.

A teljes tanulmány itt elérhető.