A Forsense a 2009-es évben több szempontból is vizsgálta Budapest közvéleményét. Egy teljes évet felölelő adatmennyiség esetében lehetőség van részletesebb elemezni a különböző vélekedések alakulását, nem csak az időbeli folyamatok vizsgálhatók, hanem az egyes területek közötti különbségek is magyarázattal szolgálhatnak a főváros véleményeinek változásaira, tendenciáira.

Általában a politikai kutatások középpontjába a pártpreferencia és a választási részvétel vizsgálata kerül, de emellett érdemes megvizsgálni általában a közérzet index alakulását Budapesten, valamint a főpolgármesteri alkalmasság kérdését is az egész évre visszatekintő kutatás során.

Közérzet

A kérdezetteknek 2009-ben – hasonlóan a korábbi évekhez – szintén lehetőségük volt általános közérzeti kérdésekről véleményt formálni. Összességében a budapestiek sem voltak megelégedve azzal, ahogy az országban mennek a dolgok. Az év során mindössze a kérdezettek 5 százaléka mondta, hogy jól vagy nagyon jól mennek a dolgok az országban, és kétharmaduk vélte úgy, hogy rosszul vagy nagyon rosszul. Ez kivetítve 100 fokú skálára a budapestieknél mindössze 25-ös az érték.

Negyedéves bontásban azt látható, hogy az első negyedévi (26 pont), átlaghoz közeli értékről a 2. negyedévben az index lecsökkent, elérte mélypontját (22 pont), azaz ekkor a korábbiaknál is rosszabbul érezték magukat a fővárosiak. A 3. negyedévben az átlagnál valamelyest jobb (28 pont) volt a közérzet index értéke, míg az év végére ismét csökkent a mutató. A negyedik negyedévben (26 pont) a kezdeti értékhez hasonló pontszámot ért el a budapestiek körében a közérzetet mérő mutató. A Fidesz támogatói rendre tíz ponttal alacsonyabbra értékelték a dolgok menetét (legalacsonyabb érték 10, legmagasabb 16), míg az MSZP szavazók nagyjából húsz ponttal magasabb átlagpontszámot értek el és az év utolsó negyedévében érte el csúcspontját, amikor meghaladta a közepes szintet (51 pont) . A bizonytalanok ország helyzetére vonatkozó értékelése egész évben nem különbözött a válaszolók átlagpontszámától és az év folyamán nem is igen változott. A pártpreferenciájukat eltitkolók értékelése az év első három negyedévében szintén átlaghoz közeli volt, év végére azonban az ebbe a választói csoportba tartozók értékelési pontszáma is megnőtt, és hét ponttal meghaladta (33 pont) az összes megkérdezett átlagpontszámát.

Választási részvétel

Az első negyedévtől kezdődően folyamatosan nőtt azok száma, akik részvételüket biztosra mondták egy esetleges országgyűlési választáson. Míg az első hónapokban 62 százalék, addig az év végére már 68 százalék mondta, hogy biztosan részt venne egy választáson. Azokat is hozzászámolva, akik „valószínűleg részt vennének”, ez a szám elérte a 83 százalékot.

A korábbi kutatások tapasztalata alapján természetesen ez nem jelenti azt, hogy ekkora részvételre lehet számítani a tavaszi országgyűlési választásosokon, hiszen egyrészt addig még van néhány hónap, másrészt általában kevesebben is mennek el, mint amennyien előzetesen ígérik. Ugyanakkor a fővárosban általában magasabb szokott lenni a részvétel, mint az ország többi területén, tehát ebből a szempontból nem meglepő ez az adat. 2009-ben a nyári EP-választás is növelte a politikával való foglalkozás hajlandóságát. A Fidesz támogatóinak majdnem minden tagja biztosra ígérte ekkor részvételét (98%), és általában is elmondható, hogy az átlagnál ebben a választói csoportban jóval magasabb a részvételi hajlandóság, minden negyedévben nagyjából 20 százalékkal. Az MSZP szavazóinak csak a negyedik negyedévben nőtt meg 80 százalékra, az addigi körülbelül 70 százalékos részvételi hajlandósága. A pártválasztásukban bizonytalanoknak 40-50 százaléka ígérte biztosra részvételét, a pártjukat eltitkolók pedig valamivel átlag felett.

Pártok támogatottsága

Budapesten 2009-ben az összes választó 26 százaléka szavazott volna a Fideszre, 17 százalék az MSZP-re, 3 százalék a Jobbikra, 2 százalék az MDF-re és 1-1 százalék az LMP-re, illetve az SZDSZ-re. A 2009-es teljes évet tekintve a biztos szavazó, pártot választó budapestiek között pedig 55 százalékot ért el a Fidesz, 31 százalékot az MSZP, 5 százalékot a Jobbik, 3 százalékot az MDF és 2-2 százalékot az LMP, illetve az SZDSZ. Budán korábbiakhoz hasonlóan nagyon magas a Fidesz támogatottsága, közel minden harmadik megkérdezett (31%) szavazna az ellenzéki pártra, az MSZP-re csak harmad annyian (13%), az MDF és az SZDSZ Budán erősebb (2 illetve 4%), de a Jobbik sem maradt le utóbbitól (4%). Pesten egyértelműen erősebb az MSZP (17%), de itt sem érte utol a Fideszt (23%), a Jobbik támogatottsága Pesten is ugyanakkora, mint Budán, ezzel szemben az SZDSZ és az MDF támogatottsága alacsonyabb (1-1%). Az LMP Pesten 2 százalékot ért el, szemben a budai egy százalékával. Pesten kevesebb a pártot választók aránya és ezzel párhuzamosan többen vannak a bizonytalanok.

A Fidesz támogatottsága a teljes budapesti lakosságon belül 4 százalékkal, 24-ről 28 százalékra nőtt az első és az utolsó negyedév között. A legmagasabb támogatást pedig a második negyedévben tapasztalható, akkor a budapestieknek közel 30 százaléka nyilatkozta azt, hogy az ellenzéki pártra adná a voksát. A párt támogatottsága 2009-ben a hagyományosan jobboldali bel-budai kerületekben volt a legmagasabb 37 százalékkal, míg legalacsonyabb a tradicionálisan baloldali elkötelezettségű Dél-Pesten 19 százalékkal, de ennél a területnél is alig volt magasabb Kelet-Pesten (20 százalék), illetve a budai külső kerületekben (22 százalék). A 2008-as évhez képest 10 százalék fölötti veszteséget könyvelhetett el a párt a dél-pesti és a dél- és észak-budai területen. Támogatottságát jelentősebben Észak-Pesten (7 százalék) és Bel-Budán (5 százalék) tudta növelni.

Az MSZP közel 10 százalékot vesztett Budapesten a népszerűségéből az év során. Az első negyedévi 21 százalékos támogatottságuk az év utolsó szakaszára 12 százalékra olvadt, ennél egyik negyedévben sem volt alacsonyabb a fővárosban. Az 55 év felettiek bázisán Budapesten kétszer olyan erősek a szocialisták, mint a 35 év alattiak esetében. Az aktívak körében 13 százalék az MSZP támogatottsága, az inaktívak körében pedig 19 százalék. Az MSZP leggyengébben a bel-budai részen teljesített, itt mindössze 10 százalék körül alakult a támogatottsága. Legerősebb pedig a Belvárosban volt, ahol 20 százalékot ért el. (Itt a Fidesz is átlagon felül teljesített 33 százalékkal.) A szocialisták Észak-Pesten (11 százalék) és Bel-Budán (9 százalék) vesztették a legtöbb lehetséges szavazót, ezzel szemben komolyan sehol nem nőtt a népszerűségük 2008-hoz képest.

A Jobbik országosan tapasztalt erősödése a fővárosi szavazók körében is megmutatkozott. Év elején még csak a budapestiek mintegy 1,5 százaléka támogatta őket, ez az arány az utolsó negyedévre négyszeresére, 6 százalékra nőtt. Az idősek körében a legalacsonyabb az elfogadottságuk, nagyjából másfél százalék, ezzel szemben a 18-34 és 34-55 közötti korosztályban az egész évet tekintve megközelíti a 6 százalékot. A legmagasabb támogatottsága a Kelet-Pesti területen volt, itt 2009-ben több mint 7 százalék választotta volna a Jobbikot. Erősebb a Jobbik még a külső-budai kerületekben, ahol 5 százalék fölött teljesített, Észak-Pesten viszont a fél százalékot is alig érte el a szavazóik aránya.

A korábban az SZDSZ fő bázisának számító fővárosban a liberális párt támogatottsága egyik negyedévben sem haladta meg a 3 százalékot, sőt az utolsó negyedévben már 1 százalék alá süllyedt. Az MDF szavazóbázisának mérete is hasonlóképpen alakult, azzal a különbséggel, hogy az év utolsó negyedévében is még 2 százalék mondta, hogy rájuk voksolna egy esedékes országgyűlési választáson.

 

A kispártok között még az LMP erősödése érdemel figyelmet, amelynek a támogatottsága az első negyedévben még nem volt mérhető, a negyedikben viszont már 4 százalékra növekedett. A legnagyobb különbség náluk mutatkozik az egyes korosztályok között. A fiatalok között elfogadottságuk meghaladta az 5 százalékot, a középkorúak között ez csak 1,5 százalék, míg az idősek körében gyakorlatilag elhanyagolható arányban szavaztak volna a pártra. Területi bontásban nézve elmondható, hogy a legjobban a Belvárosban bíztak az LMP-ben, itt 6,5 százalékon álltak. A külső-budai kerületekben viszont szinte nincsen aki rájuk adta volna a voksát.

A kérdezettek közel feléről nincs biztos információnk a pártpreferenciájukat illetően, hiszen a válaszadók körülbelül 15 százaléka nem akart válaszolni erre a kérdésre, nagyjából 10-10 százalék nem tudta, hogy kire szavazna illetve nincs olyan párt, amelyre szavazott volna, a fővárosban élőknek további valamivel több mint 5 százaléka pedig azt mondta, hogy biztosan nem ment volna el (ez utóbbi három csoport összesen 25 százalék bizonytalan szavazót tett ki).

A biztos szavazó pártot választók körében a Fidesz támogatottsága a kezdeti 51 százalékról a második negyedévben 62 százalékra nőtt, majd ezt egy jelentős harmadik negyedévi visszaesés követte (43%), ami év végére visszatért az év eleji szintre, sőt valamivel meg is haladta ezt (55%). Az MSZP az első negyedévben kapta volna a legtöbb szavazatot, ekkor még 37 százalék biztos szavazatot ígérő szimpatizánsa volt, a második negyedévben mélypontot ért el (20%), a harmadik negyedévi átmeneti erősödés (35%) után ismét visszaesett (21%) az év végére.

A Jobbik gyakorlatilag folyamatosan növelte támogatottságát az év folyamán, 4-ről 12 százalékra, míg az SZDSZ és az MDF stagnált illetve vissza is esett valamelyest. Az LMP a biztos szavazó pártot választók körében a második negyedévben utolérte és meg is előzte a két rendszerváltó pártot (SZDSZ, MDF), és év végére 6 százalékig jutott ezen a bázison. Budán a Fidesz 62:21 arányban vezet az MSZP-vel szemben a biztos szavazó pártot választók körében, Pesten pedig 49:31 a két nagyobb párt aránya. A Jobbik a Duna mindkét partján 8 százalék biztos szavazóra számíthat. Negyedik helyen Pesten az LMP áll, Budán az MDF (4-4%), az SZDSZ mindössze 2-2 százalékot ért el.

Főpolgármesteri alkalmasság megítélése

2009-ben közel kétszer annyian tartották alkalmasabbnak a főpolgármesteri posztra Tarlós Istvánt, mint Demszky Gábort. Az ellenzék fővárosi frakcióvezetőjét a kérdezettek 39 százaléka, míg a jelenlegi főpolgármestert 23 százalék említette. Az év során megfigyelhető volt a jelenlegi főpolgármester támogatásának jelentős csökkenése, 12 százalékkal, 29-ről 17 százalékra esett vissza, ezzel szemben Tarlós Istváné valamelyest nőtt, az első negyedévi 37-ről 41 százalékra emelkedett a negyedik negyedévre. Fontos még megjegyezni, hogy azok aránya is növekedett az év során, akik egyiküket sem tartották alkalmasnak erre a pozícióra. A mindkét politikussal elégedetlenek aránya az első negyedévben még csak 22 százalék volt, az utolsóban pedig már a budapestiek 29 százaléka fejezte ki elutasítását.

A legnagyobb különbség a közép és az időskorúak között van, ezekben a korcsoportokban kétszer annyian támogatták volna Tarlós Istvánt, mint Demszky Gábort. A jelenlegi főpolgármestert mindössze a két korcsoportba tartozók egyötöde tartotta alkalmasabbnak, míg Tarlós Istvánt közel kétszer ennyien mindkét korosztályban. A fiatalok körében gyakorlatilag elhanyagolható a különbség kettejük között.

Bel-Budán volt a legmagasabb Tarlós István támogatottsága, közel az emberek fele vélte úgy, hogy ő az alkalmasabb, míg Demszky Gáborról Dél-Pesten gondolták ezt a legtöbben (27 százalék), de még itt is 9 százalék volt Tarlós István előnye. A 2008-as évhez képest a jelenlegi főpolgármester Bel-Budán (9 százalék) vesztett a legtöbbet népszerűségéből, míg Tarlós István Észak- és Dél-Budán, illetve a Belvárosban bukta el a legtöbb támogatót (9 százalék szintén). A különbség így legjobban Bel-Budán nőtt (16 százalékot változott a két jelölt megítélése Tarlós István javára), és Észak- és Dél-Budán csökkent a leginkább, itt 12 százalékot csökkent a két politikus közti különbség.

 

Összességében a budai kerületekben Tarlóst 46 százalék gondolta Demszkynél alkalmasabbnak, míg utóbbit 21 százalék, további 22 százalék viszont egyiküket sem tartotta alkalmasnak a főpolgármesteri posztra. Pesten szorosabb volt a verseny, a megkérdezettek 36 százaléka tartotta Tarlós Istvánt jobbnak, míg Demszky-t 25 százalék, és a pesti kerületekben lakók között még többen voltak, akik mindkettőjüket elutasítják (27%).

Összességében elmondható, hogy 2009-ben nem volt olyan területi vagy demográfiai csoport, ahol a jelenlegi főpolgármestert alkalmasabbnak gondolták volna Tarlós Istvánnál.

Módszertan

A Forsense és a Századvég közös választáskutatási programjának keretében, havonta végez országos közvélemény-kutatást a politikai véleményekről. A kutatások standard kérdőívvel, általában 1000 fős CATI típusú survey adatfelvételekkel készültek, a mintavétel alapjául a telefon-előfizetőket tartalmazó adatbázis szolgált, a válaszadók meghatározása több-szempontú rétegzett véletlen kiválasztással történt, a mintavételből fakadó hibák iteratív súlyozás segítségével kerültek korrigálásra. A minták összetétele a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők szerint (nem, kor, régió, lakóhely településtípusa, iskolai végzettség) megfelel a felnőtt magyar lakosság arányainak. Az itt közölt adatok nagy valószínűséggel legfeljebb 2-3 százalékponttal térhetnek el a mintavételből fakadóan attól az eredménytől, amit a főváros összes felnőtt lakosának megkérdezése eredményezett volna.