Az év elején azt tapasztaltuk, hogy a lakosság politikai aktivitása mélypontra süllyedt, s ezen belül mindkét nagy párt szavazótábora is egyértelműen csökkent. Akkor ezt részben az év eleji apolitikus közhangulatnak tulajdonítottuk. Az elmúlt egy hónap során felélénkült a politikai közélet, a választók aktivitását és a preferenciákat tekintve azonban gyakorlatilag nem történt változás január eleje óta.

Januárhoz hasonlóan február első hetében is a megkérdezettek 63%-a állította, hogy biztosan elmenne szavazni, ha most vasárnap parlamenti választásokat rendeznének. Az októberi 61%-hoz képest januárban már csak a megkérdezettek 51%-a nevezett meg egy pártot arra a kérdésre, hogy most vasárnap melyik pártra szavazna, s a februári arány megegyezik ezzel.

Pártválasztás

A nagy pártok tábora gyakorlatilag változatlan maradt, a változás egyik esetben sem nevezhető statisztikai értelemben szignifikánsnak. Az összes megkérdezett 25%-a szavazna most vasárnap a Fideszre (-1 százalékpont), az MSZP-re pedig 17% (-1 százalékpont). Az MDF tábora az összes szavazó a teljes lakosságon belül is elérte az 5%-ot, az SZDSZ-é viszont csak 2%. 15% nem tudta megmondani, mely pártra szavazna (+1 százalékpont januárhoz képest), 19% pedig nem mondja meg (+3 százalékpont), e két csoport együttes aránya tehát szignifikánsan emelkedett.

A biztos szavazó pártválasztók a teljes felnőtt lakosságnak mindössze 41%-át teszik ki (-1 százalékpont januárhoz képest), ezen a csoporton belül 51% mondta, hogy most vasárnap a Fideszre szavazna (-2 százalékpont), 35% pedig az MSZP-re (+2 százalékpont), az eltérés egyik esetben sem szignifikáns a múlt hónaphoz képest. Az MDF biztos szavazó pártválasztóinak aránya megegyezik a múlt havival (6%), csakúgy, mint az SZDSZ-é (4%). A becslési hiba miatt egyikük esetben sem állíthatjuk, hogy a szavazók aránya szignifikánsan eltér valamelyik irányban az 5%-os parlamenti küszöbtől.

A kormány és az ellenzék munkájának megítélése

Továbbra is mind a kormány, mind az ellenzék munkáját negatívan ítéli meg a kérdezettek többsége (65 illetve 64%, ez nem szignifikáns, 2- illetve 1 százalékpontos emelkedés januárhoz képest). A kormány munkájának megítélése most is jobban polarizálja a véleményeket, hiszen nagyobb arányban vannak egyértelműen jó véleménnyel róla, mint az ellenzékéről (5 illetve 2%), de többen vannak egyértelműen negatív véleménnyel is (36 ill. 28%). A teljes politikai elittel szembeni elégedetlenséget jól mutatja, hogy 3 százalékponttal emelkedett, és újból csúcsot döntött (36%) azok aránya, akik egyaránt rossz véleménnyel vannak a kormány és az ellenzék munkájáról is. A Fidesz-szavazók körében továbbra is erősebb az elégedetlenségi potenciál, a magukat a párt szavazóinak mondók 25%-a inkább elégedetlen az ellenzék tevékenységével (ez az arány gyakorlatilag megegyezik azokéval, akik csak „kisebb rosszként” szavaznának a Fideszre). Az MSZP-sek 10%-a elégedetlen a kormány munkájával. A pártválasztásukban bizonytalanok mindkét oldal munkájával 72-72%-os arányban elégedetlenek.

Kormánypártiak, ellenzékiek és „függetlenek”

A pártválasztási adatok a Fidesz stabil előnyét mutatják, azonban a pártválasztók alacsony, valamint az ismeretlen preferenciával rendelkezők magas és növekvő aránya óvatosságra int az adatok értelmezésével kapcsolatosan. Januárban pártválasztási adatokkal ellentétes képet mutatott a kormányváltás szükségességét vizsgáló kérdés, de e tekintetben jelentős elmozdulás történt az elmúlt hónap során. Míg egy hónapja még a megkérdezettek 47%-a vélte úgy, hogy az lenne a jobb, ha a mostani kormány folytatná, amit elkezdett, s 36% javasolta a kormányváltást, addig most kb. azonos a két nézetet támogatók aránya: 44% támogatná a kormányváltást és 42% a jelenlegi kormány megtartását. A két százalékpontos eltérés nem szignifikáns. A pártok szavazótáborai természetesen politikai beállítottságuk szerint foglalnak állást e kérdésben, az igazán jelentős változás azonban az ismeretlen párpreferenciájúak körében történt. Egy hónapja még kb. kétszer annyian támogatták közülük a jelenlegi kormányt, mint a váltást, mostanra azonban kiegyenlítődött a két nézetet támogatók tábora. Akik nem tudják, mely pártra szavaznának, azok kb. azonos arányban képviselik mindkét álláspontot (38% támogatja a jelenlegi kormányt, 40% kívánna váltást), és ugyanez a helyzet a pártpreferenciájukat eltitkolók esetében is (38 ill. 39% képviseli a két nézetet).

A kormány elutasítottságának növekedése azonban nem a Fideszt erősíti, hanem sokkal inkább a teljes politikai elit elutasításának erősödését mutatja. Egy másik kérdésben a megkérdezetteket öt lehetséges alternatíva elé állítottuk, s ezek közül választhatták ki, melyik alternatívát látnák a jövőben a legszívesebben. Ezek közül kettő-kettő a két nagy párt kormányzását kínálta, egyik esetben jelenlegi vezetőjével (Gyurcsány Ferenccel, illetve Orbán Viktorral), az ötödik opció pedig az volt, hogy egy, a jelenlegi pártoktól független politikai erő valósítsa meg programját. Az öt lehetőség közül ez utóbbit választották a legtöbben, a megkérdezettek 35%-a. A másik négy lehetőség közül a jelenlegi kormány megtartására voksolnak a legtöbben (27%), s ha ehhez hozzávesszük azt a további 5%-ot, akik Gyurcsány Ferenc nélküli MSZP-t látnának szívesen kormányzati pozícióban, akkor azt mondhatjuk, hogy a Fidesz valós támogatottsága jelentősen elmarad az MSZP-étől. Mindössze 15% választotta azt a lehetőséget, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz kerüljön hatalomra, s még 6% támogatná az Orbán Viktor nélküli Fideszt. Tehát egyfelől az látszik, hogy az öt opció esetén kisebb a Fidesz támogatottsága, mint a pártválasztásra vonatkozó kérdésnél, azaz a Fidesz szavazótáborának negyedét olyanok teszik ki, akik csak jobb híján választják a legnagyobb ellenzéki pártot, de szívesebben szavaznának egy harmadik erőre. Másrészt pedig az ilyen módon feltett kérdésre többen vállalják MSZP-s kötődésüket azok közül, akik a pártválasztásra vonatkozó kérdés esetén nem tudták vagy nem mondták meg pártpreferenciájukat.

A kormányváltást kívánók nagyjából egyformán oszlanak meg aszerint, hogy a Fidesz kerüljön-e hatalomra (42%, ezen belül 32% szerint Orbán Viktorral, 11% szerint nélküle), vagy egy harmadik erő jusson-e inkább kormányra (45%).

A januárinál is nagyobb arányban (49%) érzékelték úgy a megkérdezettek, hogy a közvetlen környezetükben élők körében a kormányváltást akarók vannak többségben, s csak 25% vélekedett úgy, hogy a mostani kormány hívei vannak többségben környezetükben. A kérdezettek kb. negyede nem tudta megítélni, melyik csoport tagjai lehetnek többen.

A politikai preferenciaadatokból egyértelműen kirajzolódik egy széleskörű általános elégedetlenség a politikai pártokkal szemben. Egy esetleges harmadik erő megjelenésének szükségességét és esélyét három kérdés segítségével vizsgáltuk. Mind a kétpárti váltógazdaság kockázatossága, mind az ország problémáinak hatékonyabb megoldása a megkérdezettek többsége (61 ill. 54%) számára szükségessé tenné egy új politikai erő megjelenését. Az első kérdést tavaly novemberben is feltettük, akkor is hasonló volt a válaszok megoszlása. Változás azonban, hogy míg akkor, és minden más korábbi esetben is, amikor ezt a kérdést vizsgáltuk, a megkérdezettek többsége úgy látta, hogy a két nagy párt mellett nem rúgna labdába egy harmadik politikai erő. Tavaly novemberben 58% látta így a helyzetet, jelenleg viszont csak 47%, míg 43% szerint esélyes lenne egy új erő (a két véleményt képviselők aránya közti eltérés nem szignifikáns). Míg a pártrendszer polarizáltsága nagyjából egyformán szolgál indokul az MSZP (56%) és a Fidesz (63%) szavazóinak többsége számára egy új erő megjelenése mellett, addig az ország feladatainak megoldása a csak a fideszesek többsége (64%) számára indokolná ezt, az MSZP szavazóinak kétharmada szerint új politikusok sem oldanák meg jobban az ország problémáit. Ez az eredmény újabb indikátora annak, hogy a Fidesz-táboron belül erősebben van jelen a harmadik erő iránti igény, mint a kormánypárti szavazókéban.