A Forsense kérdőíves közvéleménykutatást végzett 2006. november 20-29. között, melynek során összesen 968 véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személyt kérdeztünk meg CATI módszerrel aktuális közéleti-politikai kérdésekkel kapcsolatosan. A mintavétel alapjául a vezetékes telefon-előfizetőket tartalmazó adatbázis szolgált, a válaszadók meghatározása kvótás eljárással korrigált rétegzett véletlen kiválasztással történt A rétegeket a települések és a régiók alkották. A mintavételből fakadó véletlen hibát három szempontú súlyozással korrigáltuk (nem, kor, lakóhely településtípusa), amely alapján válaszadóink a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők alapján reprezentálják a felnőtt korú magyarországi lakosságot. A mintavételből fakadóan az itt közölt adatok nagy valószínűséggel legfeljebb plusz-mínusz 3,1 százalékponttal térhetnek el attól az eredménytől, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezésével kaptunk volna.

Az alábbiakban a felmérés legfontosabb eredményeit, alapmegoszlásait ismertetjük, és ahol lehetőség nyílik, ott összehasonlítást teszünk a legutóbbi, egy hónappal ezelőtt végzett vizsgálatunk eredményeivel is.

Általános közérzet, legfontosabb események

A lakosság általános közérzetét az ország helyzetének átlagos megítélése révén vizsgáljuk („Ön szerint hogyan mennek a dolgok az országban”). Az ősz folyamán a 100 fokú skálára kivetített értékelés mélypontra, 30 pont alá süllyedt. A mostani kutatatás 29 pontos eredménye nem különbözik szignifikánsan a két előző felmérés 27 illetve 28 pontos átlagától. Az ötfokú értékelő skálán a megkérdezetteknek mindössze 4%-a adott 4-es vagy 5-ös osztályzatot, míg 59% közepesnél rosszabb értékelést adott. Az e kérdés esetében a pártválasztás törésvonala mentén hagyományosan kimutatható jelentős eltérés mértéke megegyezik az októberi értékkel: az MSZP szimpatizánsainak átlagos értékelése is közepes alatti (44 pont), míg a Fidesz szavazói átlagosan mindössze 16 pontot adtak. A pártválasztásukban bizonytalanok értékelése a teljes lakosságéhoz közeli (31 pont).

Az elmúlt hét legfontosabb hazai eseményei között (a kérdés ebben a formában a november 13-i hétre vonatkozott) egy olyan sem akadt, amely egyértelműen a megkérdezettek többsége számára kiemelkedő jelentőséggel bírt volna. Két említés gyakorisága haladta meg – éppen hogy – a 10%-ot, Puskás Ferenc haláláé, valamint a gázárak emeléséé. Viszonylag sokan említették az egészségügyi reformot, a költségvetés tárgyalását, valamint a romák svédországi kivándorlását (a kérdőív erről a témáról további kérdéseket is tartalmazott). A megkérdezettek fele tudott csak valamilyen eseményt megnevezni.

Politikai preferenciák

Felmérésünkben több jel mutat a politikai helyzet lassú normalizálódása irányába. A megkérdezettek 68%-a állította, hogy biztosan elmenne egy most vasárnap rendezendő parlamenti választáson szavazni, tehát az egy hónappal ezelőtt tapasztalt csökkenő tendencia nem folytatódott, a politikai aktivitás enyhe erősödéséről tanúskodik a három százalékpontos emelkedés.

A teljes szavazókorú lakosságon belül nincs jelentős változás a pártok támogatottságában, azaz stabilizálódni látszik a nyáron ill. ősz elején mérthez képest mérsékeltebb Fidesz-előny. Jelenleg az összes megkérdezett 30%-a szavazna a Fideszre, míg 24% választaná az MSZP-t. A legjelentősebb változást az MDF esetében tapasztaltuk: az összes megkérdezett 8%-a választotta a kisebbik ellenzéki pártot. A későbbi felmérések egyik fontos kérdése, hogy csupán átmeneti erősödésről van-e szó, vagy tartósan profitál a „viharos ősz” eseményeiből a mérsékelt ellenzéki kispárt. Az SZDSZ-t az összes megkérdezett 5%-a választaná.

A normalizálódás jeleként értékeljük az elmúlt időszak magas válaszmegtagadói és bizonytalan arányainak csökkenését. Október végén még a kérdezettek 24% nem tudta, vagy nem mondta meg, mely pártra szavazott volna, jelenleg ez az arány csupán 18%.

Emelkedett a biztos szavazó és pártot is választani tudó válaszadók aránya, jelenleg 55% sorolható ebbe a kategóriába (+8 százalékpont). Mindkét nagy párt támogatóinak aránya csökkent a biztos szavazó pártválasztók csoportján belül, a Fidesz bázisa novemberben 48%, az MSZP-é pedig 35%. Ugyanakkor ez egyik esetben sem a biztos szavazóbázis nominális értelemben vett szűkülését jelenti, hanem azt, hogy a biztos szavazó pártválasztók csoportjának bővülése kevésbé a nagy szavazótáborokban bekövetkezett változásoknak köszönhető, inkább a kispártok erősödésének. A tavaszi választások idején volt utoljára olyan felmérés, mely mindkét kis parlamenti párt parlamentbe jutását jósolta, de akkor sem ennyire egyértelműen. Az MDF-re a biztos szavazó pártválasztók 9%-a szavazna most vasárnap, az SZDSZ-re pedig 7%. Hogy valódi tendenciáról beszélhetünk-e, azt majd a következő mérések fogják tudni validálni.

A választási esélyek megítélésében nem tapasztalni jelentős elmozdulást, a szavazópolgárok mintegy fele (47%) véli úgy, hogy a Fidesz nyerne egy esetleges választást, az MSZP győzelmére pedig csupán 17% tippel.

Kormány és ellenzék

A kormány és az ellenzék tevékenységének megítélésében további enyhe (nem szignifikáns) romlás és teljes kiegyenlítődés mutatkozik, mindkettő esetében 60-60% ad negatív értékelést, 34-34% pedig pozitívat. Természetesen az azonos arányok ellenére eltérő csoportokról van szó, ugyanakkor minden korábbinál magasabb, 28%-os az átfedés a kettő között, azaz a válaszadók több mint negyede mind a kormány, mind az ellenzék tevékenységével elégedetlen.

A két szavazótábor nagyobb része pozitívan viszonyul saját oldala teljesítményéhez, ugyanakkor nem elhanyagolható az elégedetlenek aránya sem: az MSZP szavazóinak 12%-a inkább elégedetlen a kormány munkájával, a Fidesz-szavazók 17%-a pedig az ellenzékével. A bizonytalan pártválasztók az ellenzék munkáját a teljes minta arányához hasonló mértékben értékelik negatívan, a kormány munkájával pedig valamivel magasabb arányban (65%) elégedetlenek. A politikai kedélyek csillapodásával párhuzamosan javult a bizonytalanok szűkülő táborában az ellenzék megítélése (a negatív értékelést adóknál -14 százalékpont).

A balatonöszödi beszéd kiszivárgása óta folyamatosan napirenden van az a kérdés, hogy le kellene-e mondania a miniszterelnöknek, vagy a kormánynak. Az azóta végzett vizsgálatainkban mi is több kérdés révén vizsgáltuk ezt a témát, s korábban azt tapasztaltuk, hogy amennyiben a kormányt vetettük egybe az ellenzékkel, úgy a kormány mellett állók voltak többen, ugyanakkor a kérdést Gyurcsány Ferencre „kihegyezve” a távozását sürgetők voltak többen. A két fajta kérdésfeltevés most is hasonló különbséget mutat, ugyanakkor a kormány támogatottsága erősödött az ellenzékkel szemben.

Növekedett októberhez képest azok aránya, akik szerint az volna a jobb, ha a mostani kormány folytatná amit elkezdett (52%), és csökkent azoké, akik szívesebben látnának egy kormányváltást (36%). A két vélemény támogatói közti különbség (16 százalékpont) közel duplájára nőtt. Ugyanakkor a két oldal támogatottságának észlelése ettől eltérő képet mutat, hiszen többen (45%) tapasztalják úgy, hogy környezetükben a kormányváltás támogatói vannak többségben, mint akik szerint a kormány támogatói vannak többen (34%).

Az ellenzék kormányra kerülését többen tartják kockázatosabbnak, mint a jelenlegi kormány hatalmon maradását, a két vélemény képviselő közti 14 százalékpontos különbség ebben a kérdésben nem tér el jelentősen az egy hónappal ezelőtti értéktől.

Már októberben is azt tapasztaltuk, hogy – egy átmeneti fej-fej melletti állapot után – újra többen tartják Gyurcsány Ferencet alkalmasabbnak a miniszterelnöki posztra, mint Orbán Viktort. Most sincsen ez másként, és a két politikus közül Gyurcsány Ferencet 39% tartja alkalmasabbnak, Orbán Viktort pedig 31%. Saját táborán belül 88% illetve 84% áll ki a jelenlegi ill. a volt miniszterelnök mellett, a pártválasztásukban bizonytalanok közt pedig továbbra is jóval nagyobb Gyurcsány Ferenc támogatottsága (32%), mint Orbán Viktoré (13%). A konszolidáció egy újabb jele, hogy a bizonytalanok körében 14 százalékponttal csökkent azok részaránya, akik szerint kettejük közül egyik sem alkalmas a poszt betöltésére.

Míg alkalmasság szempontjából egyértelmű Gyurcsány előnye, addig a szimpátia kérdésnél valamelyest megfordul a helyzet. Amennyiben azt a kérdést tesszük fel, hogy ki a megkérdezettek számára a legszimpatikusabb közéleti szereplő a spontán említések közül a leggyakoribb Orbán Viktor 11%-kal, a 2. helyen Gyurcsány áll 6%-kal (a kérdésre válaszolók körében 17:10% az arány). A kérdezettek egyharmada nem tudott megnevezni szimpatikus közszereplőt. A legellenszenvesebbnek tartott közszereplők között szintén a jelenlegi és a korábbi miniszterelnök nevét említették legtöbben, az összes megkérdezett 26%-a nevezte meg Gyurcsányt, 23% Orbánt (a válaszolók körében 38 ill. 34%), ennél a kérdésnél is kb. egyharmados volt a válaszhiány. A bizonytalanok körében a legszimpatikusabbak első helyét holtversenyben Dávid Ibolya és Orbán Viktor érte 11-11%-kal, Gyurcsányt 3% említette, az ellenszenv-kérdésnél viszont Orbán Viktor kapta a legtöbb említést (22%) a bizonytalanok körében, itt Gyurcsány Ferenc feljött a 2. helyre (16%).

Az eddigieket összességében vizsgálva kitűnik, hogy a politikai közhangulat valamelyest a kormány számára kedvező irányba változott. Ezt mutatja az is, hogy most valamivel kevesebben vannak, akik szerint a jelenlegi helyzetben le kellene mondania Gyurcsány Ferencnek (49%), mint ahányan októberben voltak ezen a véleményen (52%). A csökkenés ellenére nincsenek kevesebben az ezzel ellentétes nézetet képviselőknél (47%). Ugyanakkor ha az október 6-ai bizalmi szavazás eredménye fényében vizsgáljuk a lemondás kérdését, akkor 4 százalékponttal többen vannak a miniszterelnök maradása mellett (49%), mint az ellen (45%). A korábbi felmérési adatok ábrái itt megtekinthetők.

Népszavazás

A közvetlenül az október 23-ai események után végzett felmérésünkben a megkérdezettek 85%-a hallott Orbán Viktor bejelentéséről, miszerint népszavazást fognak kezdeményezni különböző, reformokat érintő kérdésekben. Jelenlegi kutatásunkban gyakorlatilag nem változott ez az arány, 84% hallott a kezdeményezésről. Az összes megkérdezett 72%-a legalább egy olyan témakört is meg tudott említeni, amelyre vonatkozóan a népszavazás kérdést kíván feltenni. A legtöbben az egészségüggyel (50%) és a tanüggyel (39%) kapcsolatos kérdésre emlékeznek, ugyanakkor ezek az adatok 5 illetve 10 százalékponttal alacsonyabbak az októberieknél. Úgy tűnik tehát, hogy a népszavazás ötlete egy hónappal a bejelentés után továbbra is ismert, de nem emelkedett a vele kapcsolatos informáltság szintje.

Az elmúlt egy hónap elég volt ahhoz, hogy a politika tematizálja a népszavazási kezdeményezést, és a pártok kommunikálják ezzel kapcsolatos álláspontjukat. Ennek eredményeképpen a pártok szavazói már jóval nagyobb arányban követik pártjuk útmutatásait a népszavazással kapcsolatosan, mint egy hónapja. Ez különösen igaz az MSZP szavazóira, hiszen míg a Fidesz szavazóinak 86%-a menne el biztosan egy ilyen népszavazásra (ez nem mutat változást októberhez viszonyítva), addig az MSZP szavazóinak csupán 28%-a tenne így ami 20 százalékpontos csökkenést jelent.

Malmöi romák

A kérdezettek 99%-a hallott arról, hogy az elmúlt hónapban több mint száz roma hagyta el Magyarországot, és kért menedékjogot Svédországban. A menedékkérő romák azzal indokolták döntésüket, hogy származásuk miatt hátrányos megkülönböztetésben van részük Magyarországon. Ezzel az indoklással azonban az általunk megkérdezettek 58%-a egyáltalán nem, további 18% pedig inkább nem ért egyet. E tekintetben nincs jelentős eltérés a két nagy párt szavazói között, mindkettő nagy többsége elutasítja az indoklásban szereplő állítást, azaz hogy a kivándorolni szándékozó romákat származásuk miatt hátrányos megkülönböztetés érné Magyarországon.

A lehetséges indokokat firtatva három okot soroltunk fel, s ezek közül a legtöbben (60%) arra voksoltak, hogy a jobb szociális segélyek lehetősége volt a kiutazás fő célja. 19% magyarázta a jobb kinti munkalehetőségekkel a távozást, s csupán 7% hitt a romák indoklásának, nevezetesen hogy idehaza hátrányos megkülönböztetésben van részük. A fennmaradó 14% nagy része önálló indoklást adott a romák svédországi kiutazására, de ezekben is többnyire visszaköszön az első helyen említett jobb segélyezés, valamint az, hogy félrevezették, becsapták, felbujtották őket (6% szerint „nem akarnak dolgozni”, 1-1% a tudatlanság és a kalandvágy említése).

2006.11.30.