A Forsense kérdőíves közvéleménykutatást végzett 2007 április 2. és 5. között, melynek során összesen 1004 véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személyt kérdeztünk meg CATI módszerrel aktuális politikai, közéleti kérdésekről. A mintavétel alapjául a vezetékes telefon-előfizetőket tartalmazó adatbázis szolgált, a válaszadók meghatározása kvótás eljárással korrigált véletlen kiválasztással történt. Válaszadóink a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők (nem, kor, régió, lakóhely településtípusa) alapján reprezentálják a felnőtt korú magyarországi lakosságot. A mintavételből fakadó hibákat három szempontú súlyozás segítségével korrigáltuk. A mintavételből fakadóan az itt közölt adatok nagy valószínűséggel legfeljebb plusz-mínusz 3,1 százalékponttal térhetnek el attól az eredménytől, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezésével kaptunk volna.Az alábbiakban a felmérés legfontosabb eredményeit ismertetjük, és ahol lehetőség nyílik rá, ott összehasonlítást teszünk korábbi felméréseink eredményeivel is.

1. Általános közérzet

A március 15-ei felmérésünkhöz viszonyítva nem történt szignifikáns változás az általános közérzet-indexben, ugyanakkor a 31 pontos érték megerősítette azt a korábbi feltételezést, hogy az év eleji – feltehetőleg a viharos politikai ősznek és a megszorító intézkedéseknek köszönhető – negatív csúcs után pozitív irányú elmozdulás történt.

Ezzel együtt is a megkérdezetteknek mindössze 6%-a adott 4-es vagy 5-ös értékelést a „dolgok menetére” az országban, míg 57% közepesnél rosszabb osztályzatot adott.A két nagy párt szavazótábora közt továbbra is jelentős, több mint 30 pontos eltérés mutatkozik, ami az MSZP szavazói esetében két pontos emelkedést jelent (átlagosan 50 pont), a Fidesz szavazóinál pedig stagnálást (18 pont). A pártválasztásukban bizonytalanok értékelése megegyezik a teljes minta átlagával.Legutóbbi kutatásainkhoz hasonlóan nem csak az ország, hanem a közvetlen lakóhely helyzetének megítélését is vizsgáltuk. Ez a mutató is enyhe, egypontos emelkedést mutat, s növekedett a két nagy párt szavazóinak átlagos osztályzata közti eltérés, mivel az MSZP-szavazók átlagosan 3 ponttal értékelik ma jobbra közvetlen lakókörnyezetük helyzetét, mint március közepén (56 pont), a Fidesz szavazóinál viszont kismértékű, kétpontos csökkenést regisztráltunk (41 pont).

A demokrácia magyarországi helyzetével is alapvetően elégedetlen a megkérdezettek többsége (61%), s ez nem véletlen, hiszen az ország és a demokrácia helyzetének megítélése erősen összefügg, amint azt a korrelációs együttható 0,55-ös értéke is alátámasztja. Valamivel lazább, de szintén pozitív irányú összefüggés tapasztalható a demokrácia és a helyi viszonyok megítélése között is.

2. Politikai preferenciák

Két héttel ezelőtti felmérésünkhöz képest nem változott a biztos szavazói bázis mérete: jelenleg is a megkérdezettek 65%-a állítja, hogy most vasárnap biztosan elmenne szavazni, ha választásokat rendeznének. A pártot választók aránya is gyakorlatilag változatlan (57%), és a pártpreferenciákban sem történt jelentős elmozdulás.

Az összes megkérdezett 29%-a szavazna most vasárnap a Fideszre, ez az érték egy százalékponttal, azaz statisztikai értelemben nem szignifikánsan alacsonyabb a márciusi adatnál. Mindez azt jelzi, hogy a Fidesz szavazóbázisában március folyamán mutatkozott erősödés egyelőre nem folytatóik. Az MSZP-re a megkérdezettek 20%-a szavazna (+1 százalékpont), azaz a nagyobbik kormánypárt lassan visszatornázza támogatottságát az 1,5 millió szavazó feletti régióba. Az MDF esetében 4%-ot mértünk, ami továbbra is magasabb az SZDSZ támogatottságánál (3%).

A biztos szavazó pártválasztók a teljes felnőtt lakosság 45%-át teszik ki (-2 százalékpont március óta), itt csökkent a Fidesz (52%) és az MSZP (36%) közötti különbség, mivel két százalékponttal csökkent a legnagyobb ellenzéki párt támogatottsága, míg négy ponttal emelkedett az MSZP-é. Az egyes pártok esetében nem tekinthető szignifikánsnak az eltérés, de a különbség változása, az összesen hat százalékpontos csökkenés igen. Ezzel együtt továbbra is jelentős a Fidesz előnye ezen a csoporton belül. A biztos szavazó pártválasztók körében az MDF átlépi a parlamenti küszöböt felmérésünkben (6%), az SZDSZ épp alatta marad (4%). Ugyanakkor becslésről lévén szó, ezekből a számadatokból nehéz volna megjósolni, hogy valójában melyikük érné el az 5%-ot.

Egy ötfokú skála segítségével egyenként értékeltettük a parlamenti pártokat aszerint, hogy a kérdezettek mennyire érzik magukat közel hozzájuk. Az átlagértékek alapján egyik párt sem éri el a közepest, azaz mindegyik esetében több a távolságtartó, mint a magát közel érző.

Az átlagos pontértékeket tekintve a Fidesz érdemjegye a legjobb, a százfokú skálára vetítve 44 pont, míg az MSZP-é 35 pont. Ugyanakkor a Fidesz esetében a szórás is nagyobb, azaz jobban polarizálja a választókat ez a párt, mint bármelyik másik. 35% adott közepesnél jobb jegyet, ők azok, akik inkább közel állónak érzik magukat a Fideszhez, míg az MSZP esetében ez az érték mindössze 23%.

Az abszolút értékeknél talán érdekesebb az, hogy az egyes pártok iránti szimpátia-antipátia milyen összefüggést mutatnak egymással, azaz mennyire viselkednek szisztematikusan hasonlóan, vagy épp ellenkezőleg a megkérdezettek a különböző pártokra vonatkozóan. Az eredmény nagyjából megfelel a várakozásnak: erős pozitív korreláció, azaz hasonló távolság-közelség-érzet tapasztalható egyfelől a Fidesz és a KDNP, másfelől pedig az MSZP és az SZDSZ esetében. Hasonlóan erős az ellentétes viselkedés e párok közötti keresztirányú kapcsolatok esetében (pl. MSZP-KDNP).

Az igazán érdekes az MDF helye a modellben: egyértelműen pozitív korrelációt, azaz hasonlóságot mutat az MDF és a két kormánypárt iránti szimpátia, míg a Fidesszel gyenge negatív összefüggést találunk, a KDNP-vel pedig semmilyen kapcsolat nem mutatható ki. Ugyanezt támasztja alá a faktorelemzés eljárása, ami azt mutatja, hogy a távolság-közelség skála alapján az MDF a „kormány-ellenzék” faktor kormány-oldalán található.

Ez természetesen továbbra sem a pártok programjára, vagy együttműködésére vonatkozik, hanem arra, hogy a válaszadók hozzávetőlegesen hasonló távolságot vagy közelséget tartanak az MDF-től, mint a két kormánypárttól, azaz a szavazók viszonyulása a hasonló.

Az egyes pártok szavazói – nem meglepő módon – átlagosan igen közeli érzik magukat saját pártjukhoz, s a Fidesz szavazói estében a legerősebb az ilyen típusú kötődés, ami a 100 fokú skálára kivetített 86 pontos átlagértékben ölt testet. Az MSZP esetében ugyanennek a mutatónak az értéke 81 pont. A pártválasztásukban bizonytalanok a Fidesz esetében jóval átlag alatti közelséget mutatnak, a többi párt esetében a teljes minta átlagértékéhez közelítenek, ami egyben azt is jelenti, hogy ez a csoport is mind az öt párt esetében összességében inkább távolságot érez, mint közelséget. Körükben az MDF kapta a legmagasabb átlagpontszámot a közelség-távolság skálán.

Most is érvényes az a megállapítás, amit az elmúlt elemzések során tettünk, miszerint a válaszadók által közvetlenül bevallott pártpreferenciákban ugyan egyértelmű a Fidesz előnye, azonban a pártválasztás kérdése esetében mutatkozó magas válaszhiány óvatosságra int. Ezért különböző politikai attitűdkérdések segítségével kell pontosabb képet rajzolni a politikai véleményklímáról.

Eszerint továbbra sem mondható, hogy többségi kormányváltó hangulat uralkodna az országban: a megkérdezettek 45%-a szeretné, ha a jelenlegi kormány tovább végezné munkáját, míg 42% kíván inkább kormányváltást. Egy másik kérdés alapján a megkérdezettek ugyanakkora arányban ítélték a kormány hatalmon maradását kockázatosabbnak az ország jövője szempontjából, mint az ellenzék hatalomra kerülését.

Gyurcsány Ferencet továbbra is valamivel – statisztikai értelemben nem szignifikánsan – többen tartják alkalmasabbnak a miniszterelnöki posztra, mint Orbán Viktort (míg minden ötödik kérdezett szerint egyikük sem alkalmas). A pártválasztási adatoknak leginkább ellentmondó eredményt azonban megint csak akkor kapjuk, ha öt lehetőség közül választhattak a megkérdezettek, ahol kettő-kettő a két nagy párt kormányzását kínálja, egyik esetben jelenlegi vezetőjével (Gyurcsány Ferenccel, illetve Orbán Viktorral), a másik esetben nélküle, az ötödik opció pedig az, hogy egy, a jelenlegi pártoktól független politikai erő valósítsa meg programját.

Továbbra is az utolsó válaszlehetőséget pártolnák a legtöbben, de ha összeadjuk az MSZP-t támogatókat, függetlenül attól, hogy Gyurcsánnyal vagy nélküle látnák szívesebben, akkor az MSZP bázisa eléri a 36%-ot (+1 százalékpont), szemben a Fidesszel, amely csak 23%-ot kapott (+1 százalékpont). Ez megint csak azt jelenti, hogy a Fidesz szavazóinak egynegyede valójában szívesebben adná voksát egy új, a mostani pártoktól független formációra, míg az MSZP esetében ez az igény csak a szavazók 5%-ában fogalmazódik meg. A szocialista szavazók 87%-a felsorakozik a Gyurcsány vezette MSZP alternatívája mögött, tehát ez a szavazói csoport valóban a nagyobbik kormánypárt „kemény magjának” tekinthető. Ezzel szemben a Fidesz szavazóinak alig mint fele (49%) sorakozik fel vezére mögé.

Újra megállapítható az a tény is, hogy a pártválasztásra vonatkozó kérdés esetében az MSZP holdudvarához tartozók egy jelentős része eltitkolja preferenciáját, de a közvetett kérdések esetében kevésbé titkolózó, így ebben az esetben a választásra jogosultak szélesebb körét helyezhetjük el a pártszimpátiák mezőjében.

Mind a kétpárti rendszer kockázatossága, mind az ország problémáinak megoldása szempontjából a megkérdezettek többsége pártolná egy új politikai erő megjelenését. Az más kérdés, hogy a jelenlegi pártok beágyazottsága miatt viszonylag kevesen (44%) látnak erre reális esélyt is. A kockázat tekintetében azonos platformon áll a két nagy párt szavazóinak többsége – itt is a fideszesek pártolnák valamivel nagyobb arányban az új erő megjelenését. Ezzel szemben a problémák megoldása a szocialista szavazók többsége szerint jó kezekben van, míg a Fidesz-pártiak többsége ezt az érvet is elfogadja a jelenlegi pártrendszerrel szemben.

A kormány és az ellenzék munkájának megítélésében némi változás mutatkozik az elmúlt időszakban: bár mindkét esetben továbbra is a negatív vélemények vannak többségben, de az ellenzék esetében valamelyest csökkent azok aránya, akik így vélekednek (58%, -4 pont), míg a kormány esetében nem tapasztaltunk változást (62%). Ezzel párhuzamosan tovább csökkent (-3 százalékpont) a mindkét oldalt negatívan megítélők, tehát a teljes pártrendszert tevékenységét elutasítók aránya (28%), ami megint csak a politikával szembeni soha nem tapasztalt elégedetlenség némi enyhüléséről árulkodik.

Noha továbbra sem tapasztalni egyértelmű kormányváltó hangulatot egyik attitűdkérdés alapján sem, a megkérdezettek közül mégis jóval többen (49%) találták úgy, hogy személyes környezetükben ennek a nézetnek a képviselői vannak többségben, mint ahányan inkább kormánypárti véleményklímát tapasztalnak (29%), s előbbi nézet képviselőinek aránya valamelyest emelkedett is az elmúlt két hét során (+3 százalékpont). Ez magyarázatot ad a pártválasztási és az attitűd-adatok közti eltérésre is, hiszen egy ilyen módon érzékelt véleményklíma a kormány szimpatizánsainak egy jelentős részét pártpreferenciája eltitkolására késztetheti.

A politikai preferenciákra vonatkozó kérdések minden szempontból megerősítik legutóbbi, március 15. után végzett felmérésünk eredményeit, azaz némiképp enyhülni látszik a politikai feszültség az országban, egy nagyon enyhe javulás látszik az ország helyzetének megítélésében és a politikai rendszer elutasításában. Ezt kiegészíthetjük azzal, hogy a Fidesz nem tudta tovább növelni szavazói bázisát, sőt, a biztos szavazó pártválasztók körében csökkent előnye, ami feltehetőleg épp a valamivel kevésbé elutasító légkörnek köszönhető, amelyben a kormánnyal szimpatizálók könnyebben vállalják választásukat.

Két héttel ezelőtti felmérésünkhöz képest nem változott a biztos szavazói bázis mérete: jelenleg is a megkérdezettek 65%-a állítja, hogy most vasárnap biztosan elmenne szavazni, ha választásokat rendeznének. A pártot választók aránya is gyakorlatilag változatlan (57%), és a pártpreferenciákban sem történt jelentős elmozdulás.

Az összes megkérdezett 29%-a szavazna most vasárnap a Fideszre, ez az érték egy százalékponttal, azaz statisztikai értelemben nem szignifikánsan alacsonyabb a márciusi adatnál. Mindez azt jelzi, hogy a Fidesz szavazóbázisában március folyamán mutatkozott erősödés egyelőre nem folytatóik. Az MSZP-re a megkérdezettek 20%-a szavazna (+1 százalékpont), azaz a nagyobbik kormánypárt lassan visszatornázza támogatottságát az 1,5 millió szavazó feletti régióba. Az MDF esetében 4%-ot mértünk, ami továbbra is magasabb az SZDSZ támogatottságánál (3%).

A biztos szavazó pártválasztók a teljes felnőtt lakosság 45%-át teszik ki (-2 százalékpont március óta), itt csökkent a Fidesz (52%) és az MSZP (36%) közötti különbség, mivel két százalékponttal csökkent a legnagyobb ellenzéki párt támogatottsága, míg négy ponttal emelkedett az MSZP-é. Az egyes pártok esetében nem tekinthető szignifikánsnak az eltérés, de a különbség változása, az összesen hat százalékpontos csökkenés igen. Ezzel együtt továbbra is jelentős a Fidesz előnye ezen a csoporton belül. A biztos szavazó pártválasztók körében az MDF átlépi a parlamenti küszöböt felmérésünkben (6%), az SZDSZ épp alatta marad (4%). Ugyanakkor becslésről lévén szó, ezekből a számadatokból nehéz volna megjósolni, hogy valójában melyikük érné el az 5%-ot.

Egy ötfokú skála segítségével egyenként értékeltettük a parlamenti pártokat aszerint, hogy a kérdezettek mennyire érzik magukat közel hozzájuk. Az átlagértékek alapján egyik párt sem éri el a közepest, azaz mindegyik esetében több a távolságtartó, mint a magát közel érző.

Az átlagos pontértékeket tekintve a Fidesz érdemjegye a legjobb, a százfokú skálára vetítve 44 pont, míg az MSZP-é 35 pont. Ugyanakkor a Fidesz esetében a szórás is nagyobb, azaz jobban polarizálja a választókat ez a párt, mint bármelyik másik. 35% adott közepesnél jobb jegyet, ők azok, akik inkább közel állónak érzik magukat a Fideszhez, míg az MSZP esetében ez az érték mindössze 23%.

Az abszolút értékeknél talán érdekesebb az, hogy az egyes pártok iránti szimpátia-antipátia milyen összefüggést mutatnak egymással, azaz mennyire viselkednek szisztematikusan hasonlóan, vagy épp ellenkezőleg a megkérdezettek a különböző pártokra vonatkozóan. Az eredmény nagyjából megfelel a várakozásnak: erős pozitív korreláció, azaz hasonló távolság-közelség-érzet tapasztalható egyfelől a Fidesz és a KDNP, másfelől pedig az MSZP és az SZDSZ esetében. Hasonlóan erős az ellentétes viselkedés e párok közötti keresztirányú kapcsolatok esetében (pl. MSZP-KDNP).

Az igazán érdekes az MDF helye a modellben: egyértelműen pozitív korrelációt, azaz hasonlóságot mutat az MDF és a két kormánypárt iránti szimpátia, míg a Fidesszel gyenge negatív összefüggést találunk, a KDNP-vel pedig semmilyen kapcsolat nem mutatható ki. Ugyanezt támasztja alá a faktorelemzés eljárása, ami azt mutatja, hogy a távolság-közelség skála alapján az MDF a „kormány-ellenzék” faktor kormány-oldalán található.

Ez természetesen továbbra sem a pártok programjára, vagy együttműködésére vonatkozik, hanem arra, hogy a válaszadók hozzávetőlegesen hasonló távolságot vagy közelséget tartanak az MDF-től, mint a két kormánypárttól, azaz a szavazók viszonyulása a hasonló.

Az egyes pártok szavazói – nem meglepő módon – átlagosan igen közeli érzik magukat saját pártjukhoz, s a Fidesz szavazói estében a legerősebb az ilyen típusú kötődés, ami a 100 fokú skálára kivetített 86 pontos átlagértékben ölt testet. Az MSZP esetében ugyanennek a mutatónak az értéke 81 pont. A pártválasztásukban bizonytalanok a Fidesz esetében jóval átlag alatti közelséget mutatnak, a többi párt esetében a teljes minta átlagértékéhez közelítenek, ami egyben azt is jelenti, hogy ez a csoport is mind az öt párt esetében összességében inkább távolságot érez, mint közelséget. Körükben az MDF kapta a legmagasabb átlagpontszámot a közelség-távolság skálán.

Most is érvényes az a megállapítás, amit az elmúlt elemzések során tettünk, miszerint a válaszadók által közvetlenül bevallott pártpreferenciákban ugyan egyértelmű a Fidesz előnye, azonban a pártválasztás kérdése esetében mutatkozó magas válaszhiány óvatosságra int. Ezért különböző politikai attitűdkérdések segítségével kell pontosabb képet rajzolni a politikai véleményklímáról.

Eszerint továbbra sem mondható, hogy többségi kormányváltó hangulat uralkodna az országban: a megkérdezettek 45%-a szeretné, ha a jelenlegi kormány tovább végezné munkáját, míg 42% kíván inkább kormányváltást. Egy másik kérdés alapján a megkérdezettek ugyanakkora arányban ítélték a kormány hatalmon maradását kockázatosabbnak az ország jövője szempontjából, mint az ellenzék hatalomra kerülését.

Gyurcsány Ferencet továbbra is valamivel – statisztikai értelemben nem szignifikánsan – többen tartják alkalmasabbnak a miniszterelnöki posztra, mint Orbán Viktort (míg minden ötödik kérdezett szerint egyikük sem alkalmas). A pártválasztási adatoknak leginkább ellentmondó eredményt azonban megint csak akkor kapjuk, ha öt lehetőség közül választhattak a megkérdezettek, ahol kettő-kettő a két nagy párt kormányzását kínálja, egyik esetben jelenlegi vezetőjével (Gyurcsány Ferenccel, illetve Orbán Viktorral), a másik esetben nélküle, az ötödik opció pedig az, hogy egy, a jelenlegi pártoktól független politikai erő valósítsa meg programját.

Továbbra is az utolsó válaszlehetőséget pártolnák a legtöbben, de ha összeadjuk az MSZP-t támogatókat, függetlenül attól, hogy Gyurcsánnyal vagy nélküle látnák szívesebben, akkor az MSZP bázisa eléri a 36%-ot (+1 százalékpont), szemben a Fidesszel, amely csak 23%-ot kapott (+1 százalékpont). Ez megint csak azt jelenti, hogy a Fidesz szavazóinak egynegyede valójában szívesebben adná voksát egy új, a mostani pártoktól független formációra, míg az MSZP esetében ez az igény csak a szavazók 5%-ában fogalmazódik meg. A szocialista szavazók 87%-a felsorakozik a Gyurcsány vezette MSZP alternatívája mögött, tehát ez a szavazói csoport valóban a nagyobbik kormánypárt „kemény magjának” tekinthető. Ezzel szemben a Fidesz szavazóinak alig mint fele (49%) sorakozik fel vezére mögé.

Újra megállapítható az a tény is, hogy a pártválasztásra vonatkozó kérdés esetében az MSZP holdudvarához tartozók egy jelentős része eltitkolja preferenciáját, de a közvetett kérdések esetében kevésbé titkolózó, így ebben az esetben a választásra jogosultak szélesebb körét helyezhetjük el a pártszimpátiák mezőjében.

Mind a kétpárti rendszer kockázatossága, mind az ország problémáinak megoldása szempontjából a megkérdezettek többsége pártolná egy új politikai erő megjelenését. Az más kérdés, hogy a jelenlegi pártok beágyazottsága miatt viszonylag kevesen (44%) látnak erre reális esélyt is. A kockázat tekintetében azonos platformon áll a két nagy párt szavazóinak többsége – itt is a fideszesek pártolnák valamivel nagyobb arányban az új erő megjelenését. Ezzel szemben a problémák megoldása a szocialista szavazók többsége szerint jó kezekben van, míg a Fidesz-pártiak többsége ezt az érvet is elfogadja a jelenlegi pártrendszerrel szemben.

A kormány és az ellenzék munkájának megítélésében némi változás mutatkozik az elmúlt időszakban: bár mindkét esetben továbbra is a negatív vélemények vannak többségben, de az ellenzék esetében valamelyest csökkent azok aránya, akik így vélekednek (58%, -4 pont), míg a kormány esetében nem tapasztaltunk változást (62%). Ezzel párhuzamosan tovább csökkent (-3 százalékpont) a mindkét oldalt negatívan megítélők, tehát a teljes pártrendszert tevékenységét elutasítók aránya (28%), ami megint csak a politikával szembeni soha nem tapasztalt elégedetlenség némi enyhüléséről árulkodik.

Noha továbbra sem tapasztalni egyértelmű kormányváltó hangulatot egyik attitűdkérdés alapján sem, a megkérdezettek közül mégis jóval többen (49%) találták úgy, hogy személyes környezetükben ennek a nézetnek a képviselői vannak többségben, mint ahányan inkább kormánypárti véleményklímát tapasztalnak (29%), s előbbi nézet képviselőinek aránya valamelyest emelkedett is az elmúlt két hét során (+3 százalékpont). Ez magyarázatot ad a pártválasztási és az attitűd-adatok közti eltérésre is, hiszen egy ilyen módon érzékelt véleményklíma a kormány szimpatizánsainak egy jelentős részét pártpreferenciája eltitkolására késztetheti.

A politikai preferenciákra vonatkozó kérdések minden szempontból megerősítik legutóbbi, március 15. után végzett felmérésünk eredményeit, azaz némiképp enyhülni látszik a politikai feszültség az országban, egy nagyon enyhe javulás látszik az ország helyzetének megítélésében és a politikai rendszer elutasításában. Ezt kiegészíthetjük azzal, hogy a Fidesz nem tudta tovább növelni szavazói bázisát, sőt, a biztos szavazó pártválasztók körében csökkent előnye, ami feltehetőleg épp a valamivel kevésbé elutasító légkörnek köszönhető, amelyben a kormánnyal szimpatizálók könnyebben vállalják választásukat.

3. Politikusok népszerűsége

A politikusi rokonszenvindex nem mutat jelentős változást a negyedévvel ezelőtti, január eleji méréshez képest. A lista végén – immár egyedüliként – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök található, s a lista utolsó hét helyezettje közül hat kormánypárti politikus: Egyedüliként Semjén Zsolt férkőzött be közéjük, az utolsó előtti helyre.

Az élen annyi történt, hogy az egyetlen szignifikáns változást mutató politikus, Sólyom László (-3 pont) visszacsúszott a negyedik helyre, s most már Szili Katalin egyedüli éllovas, igaz, Dávid Ibolya alig lemaradva áll mögötte a második helyen.

Néhány éve még elképzelhetetlen volt, hogy a népszerűségi listát 60 pont alatti értékkel vezesse egy politikus, most pedig már tavaly ősz óta stabilan ez a helyzet. A politikai rendszer általános elutasításának egy másik indikátora, hogy Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos, a „kakukktojás”, a pártoktól független és az állampolgárok jogát védő ombudsman népszerűségi indexe is alig haladja meg a közepes értéket (bár ebben feltehetőleg alacsony ismertsége is közrejátszik, amely gyakran késztet ennek eltitkolására és a közepes osztályzat adására).

Az SZDSZ elnökjelöltjei közül egyértelműen Fodor Gábor a népszerűbb, igaz, ő nem vett tevékenyen részt a megszorító intézkedések kidolgozásában és végrehajtásában, tehát feltehetőleg kevésbé azonosítják személyét a kormány politikájával. Ugyanakkor Fodor Gábor népszerűsége megegyezik a leköszönő Kuncze Gáboréval.

4. SZDSZ elnökválasztás

A tisztújítást követő hét során a megkérdezettek 77%-a hallott arról, hogy az SZDSZ elnökválasztó kongresszust tartott az előző hétvégén. Akik hallottak erről az eseményről, azok 84%-ban helyesen meg is tudták mondani, hogy kit választott új elnökéül a párt.

Erősen megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy miként fog változni az SZDSZ szavazótábora az új elnök hatására. A válaszadók mintegy negyede vár növekedést, közel 40%-a stagnálást, kb. egy hatoda csökkenést, a többiek pedig nem bocsátkoztak jóslásba. Az MSZP szavazói közt a növekedés a leggyakoribb válasz, a fideszeseknél pedig a stagnálás.

A relatív többség (42%) szerint rövid távon inkább előnyöket hordoz a párt számára Kóka megválasztása, s 25% van ezzel ellentétes nézeten, míg a kérdezettek kb. negyede nem tudott válaszolni a kérdésre. A hosszabbtávú becslésre még kevesebben vállalkoztak, de ott is inkább az előnyök domináltak. A kormánypárti szavazók mellett a bizonytalanok is relatíve magas arányban amellett vannak, hogy Kóka megválasztása inkább előnyös az SZDSZ-nek.

Csak igen kevesen várják az új elnöktől, hogy a jelenleginél markánsabban eltávolodjék pártjával az MSZP-től. Kb. ugyanannyian várnak inkább közeledést (39%) illetve a jelenlegi távolság tartását (35%), s mindösszesen 8% szerint fog távolabb kerülni az SZDSZ az MSZP politikájától Kóka János vezetése alatt. Érdekes módon épp az MSZP-sek közt vannak valamivel többen azok, akik nem várnak közeledést, míg a Fidesz szavazóinak relatív többsége (45%) közeledést vár a szocialistákhoz. A mintába került csekély számú SZDSZ-esnek is csak egynegyede várja azt, hogy Kóka alatt távolodni fog az SZDSZ politikája az MSZP-étől.