Megkértük válaszadóinkat, hogy próbálják megbecsülni, hogy kitől milyen érékű ajándékot kaptak, illetve azt is értékeljék, mennyire tartják hasznosnak a kapott meglepetéseket. A válaszadók több mint 7% mondta, hogy nem kapott senkitől ajándékot. E mögött két erősen összefüggő háttérváltozó áll, a jövedelem és a kor. Ebből a szempontból leginkább a nyugdíjasok, és az alacsony jövedelműek számítanak depriváltnak, de a gyerekek hiánya, és az egyedül élés is növeli az ajándék nélküliség esélyét. A 18 évesnél idősebb magyar lakosok legnagyobb arányban a gyerekeiktől kaptak ajándékot. Ezek az arányok természetesen erősen összefüggnek a demográfiai viszonyokkal. Ez is azt támasztja alá, hogy azok, akiknek nincs gyereke, kevésbé valószínű, hogy kapnak ajándékot. Kitől kapott ajándékot?
A felmérés jól mutatja, hogy a karácsony továbbra is elsősorban a család ünnepe. Még a távolabbi rokonok is valószínűbb, hogy ajándékoztak, mint a személyes jó barátok. A kapott ajándékok összege viszonylag széles skálán mozgott, voltak akik csak jelképes ajándékozásról számoltak be, de voltak olyan is, akik több mint 200 000 forint értékben kaptak ajándékot, párjuktól, és több mint 300 000 forint értékben családtagjaiktól, barátaiktól. A kapott meglepetések átlagos becsült értéke 20 000 forint volt, ami felszorozva a teljes 18 évesnél idősebb lakosságra 150-200 milliárd forintos ajándékozást jelent. Az hogy ki mekkora értékben kapott ajándékot elsősorban a jövedelmi és társadalmi státuszával függött össze. Minél magasabb a háztartásra eső jövedelem, minél magasabb státuszúnak vallja magát valaki, annál magasabb értékben kapott karácsonyi ajándékot az önbevallása szerint. A kapott ajándék értéke szorosan összefügg az egyén korával is, a 35 év alattiak esetében 30 000 forint volt az átlag, az 55 évnél idősebbek körében pedig kevesebb mint 15 000 forint. Az időseknél láttuk már korábban is azt a magyarázó faktort, hogy az átlagosnál kevesebben kapnak egyáltalán ajándékot, és azt is mutatják az adatok, hogy kevesebb embertől is számíthatnak ajándéka. Ez egyfelől összefügg az idősek rosszabb egzisztenciális helyzetével, másfelől feltehetőleg a társadalmi hálóhoz is kevesebb szállal kötődnek, mint a náluk aktívabb életet élő fiatalok.Természetesen nem ugyanakkora összegű ajándékot kaptak az emberek a párjuktól, mint a távoli rokonaiktól.
Páronként összehasonlítottuk Rang-T próbákkal, hogy a különböző kapcsolati típusok, mekkora értékű ajándékokat indukáltak. A következő táblázat mutatja az összehasonlítás eredményeit. A mátrixnak csak a felső részét kell értelmezni. Ha a sorban lévő kapcsolat típus esetében magasabb a kapott ajándékok átlagértéke, akkor plusz jel szerepel a táblázatban, ha az oszlopokban lévő kapcsolatnál magasabb az átlagérték, akkor mínusz jel. Ha nincs szignifikáns különbség, akkor üresen marad a cella.
A páronkénti kiértékelés miatt nehéz egyértelmű sorrendet felállítani a kapcsolat típusok között. Az biztos, hogy a férjek, feleségek, élettársak voltak a legbőkezűbb ajándékozók, őket követték a szülők, és őket a nagyszülők, valamint a testvérek. A legkisebb értékű ajándékok általában a barátoktól érkeztek. Az ajándékok értékén túl, a másik talán még fontosabb kiértékelési szempont az volt, hogy mennyire tartják hasznosnak a kapott ajándékot. A kérdezetteknek 1-5-ig kellett osztályozni a kapott ajándék(ok) hasznosságát, ahol „1” azt jelentette, hogy egyáltalán nem hasznos, és „5” azt jelentette, hogy nagyon hasznos. A kapott eredmények nem szórtak annyira, mint az ajándékok értékénél. Átlagosan 4.6 pontot adtak a hasznosságra, ami egyfelől jelentheti azt is, hogy valóban hasznos ajándékokat kaptak az emberek, másfelől azt is, hogy udvarias módon nem pontozták le a kapott ajándékok hasznosságát. A demográfiai háttérváltozók sem törték meg az adatok egyenletességét, egy-két kivételtől eltekintve. Ilyen kivétel volt a településtípus, a Budapestiek szignifikánsan alacsonyabb pontszámot adtak a hasznosságra, mint a vidékiek, és megfigyelhető volt egy enyhe jövedelmi leejtő is, miszerint minél magasabb volt valamelyik háztartásban a jövedelem, annál kevésbé értékelték hasznosnak az ajándékot a megkérdezettek.Az ajándékok értékének vizsgálatához hasonlóan elvégeztük a páronkénti összehasonlítását az ajándékok hasznosságánál is. Az adatok egyértelműen kirajzolták, hogy a távoli rokonok, és a barátok ajándékainak hasznosságát szignifikánsan alacsonyabbra értékelték, mint a közelebbi rokonok ajándékait. Ha valakinek a gyermeke, és a párja is ajándékozott, akkor utóbbit gondolták hasznosabbnak a kérdezettek, ha szülő és testvér akkor előbbit. Az ajándékok hasznossága és az ajándékok értéke között nem volt egyik kapcsolati típusnál sem szignifikáns korreláció.
Módszertan
A Forsense országos kérdőíves közvélemény-kutatást végzett 2008. január közepén, melynek során 1000 véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személyt kérdeztek meg a kérdezőbiztosok CATI módszerrel. A mintavétel alapjául a telefon-előfizetőket tartalmazó adatbázis szolgált, a válaszadók meghatározása több-szempontú rétegzett véletlen kiválasztással történt, a mintavételből fakadó hibák iteratív súlyozás segítségével lettek korrigálva. A minta összetétele a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők szerint (nem, kor, régió, lakóhely településtípusa, iskolai végzettség) megfelel a felnőtt magyar lakosság arányainak. A közölt adatok hibahatára maximum 3,1 százalék.
