A Forsense kérdőíves közvélemény-kutatást végzett 2007. július 3. és 10. között, melynek során összesen 1012 véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személy CATI módszerrel aktuális politikai, közéleti kérdésekről lett meg kérdezve. A mintavétel alapjául a telefon-előfizetőket tartalmazó adatbázis szolgált, a válaszadók meghatározása kvótás eljárással korrigált véletlen kiválasztással történt. A minta a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők (nem, kor, régió, lakóhely településtípusa, iskolai végzettség) alapján reprezentálja a felnőtt magyar lakosságot.
A mintavételből fakadó hibákat öt szempontú, iteratív súlyozás segítségével korrigáltuk. A mintavételből fakadóan az itt közölt adatok az egész minta esetében nagy valószínűséggel legfeljebb plusz-mínusz 3,1 százalékponttal térhetnek el attól az eredménytől, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezésével kaptunk volna.
A jelenlegi mintában 412 olyan személy volt, akiket fél évvel ezelőtt, 2007. januári felmérésünkben is lekérdeztünk. Ez az alminta önálló mintának is tekinthető, melynek mintavételi torzulásait súlyozással korrigáltuk, az alminta júliusi eredményei nem térnek el 1-2%-nál nagyobb mértékben a teljes júliusi minta eredményeitől. Mivel mindkét esetben, tehát a januárra vonatkozóan is egy almintáról van szó, az ebből származó eredmények néhány százalékponttal eltérhetnek a teljes minta alapján az elemzésben közölttől, de ez a különbség általában elhanyagolható mértékű. Az alábbiakban röviden ismertetjük, milyen többlet ismerethez juthatunk egy ilyen panelvizsgálat segítségével.
Az ország általános helyzetének megítélésében nem történt jelentős változás január óta, s erről tanúskodik a januári és a mostani felmérés együttes vizsgálata is, bár van némi fluktuáció az 1-es és a 2-es osztályzat között. Akik januárban elégtelent adtak, azok 85%-a ad most 1-est vagy 2-est, akik akkor elégségesre értékeltek, azok 67%-a adta a két jegy valamelyikét. Ugyanakkor a 2-esből viszonylag sokan (33%) mozdultak felfelé az értékelésükkel. Összességben a minta fele fél évvel később is azonos osztályzatot adott a dolgok menetére, 22-22% egy jeggyel jobbat vagy rosszabbat, ennél nagyobb eltérést viszont alig találni.
A januárban biztos szavazók 79%-a most is elmenne szavazni, az akkor valószínűleg szavazók 44%-a mondja ma biztosra részvételét, az akkor biztos nem szavazóknak pedig 25%-a állítja, hogy most vasárnap biztosan elmenne szavazni. A minta mintegy fele (54%) mondható stabilan biztos szavazónak, 15% ingadozó, de inkább elmenne, míg a fennmaradó mintegy 30% legalább egyszer azt mondta, hogy inkább nem menne el szavazni.
Januárban kisebb volt a különbség a két nagy párt között, s a panel segítségével megvizsgálhatjuk a szavazótáborok változásának dinamikáját. Mindegyik párt táborában van lemorzsolódás, de ez a Fidesz esetében jóval kisebb, mint az MSZP-nél. Akik januárban a Fideszt választották volna, azok 87%-a most is így döntene, az MSZP esetében viszont csak 63% ez az arány. Mindkét esetben a legnagyobb átáramlás az ismeretlen pártpreferenciájúak közé történt. A Fidesztől elpártolók egyharmada nem tudja, 20%-a nem mondja meg, kire szavazna, egynegyedük pedig nem menne el, illetve nem szavazna egyik pártra sem. Az MSZP-től elpártolók 80%-a került valamelyik ismeretlen preferenciájú kategóriába, 20-20% nem tudja vagy nem mondja meg, 40% pedig nem menne el, vagy nem talál olyan pártot, amelyre szavazna. Tehát a korábbi feltevéseknek és tapasztalatoknak megfelelően az elpártolás az adott párttól gyakorlatilag soha nem jelent automatikusan átpártolást egy másik párthoz, hanem először az ilyen személyek az ismeretlen pártpreferenciájúak táborát gazdagítják. Épp ezért érdekes, hogy ezekből a kategóriákból mely párt táborába kerülnek ki a megkérdezettek nagyobb arányban. Akik januárban nem tudtak pártot választani, azok 18%-a pártolt júniusra a Fideszhez, s csak 8% az MSZP-hez. Hasonlóak a kikerülési arányok a pártválasztásukat korábban eltitkolók körében is (18 ill. 6%). Ugyanakkor, akik januárban valamilyen okból ismeretlen pártpreferenciájúak voltak, azok 70% most is ide sorolódik.
A Gyurcsány-kormány teljesítményét is hasonlóan ítélik meg a megkérdezettek, mint féléve, eltérés inkább csak abban látható, hogy az adott véleményt határozottan, vagy határozatlanul képviselik-e. A januárban egyértelműen negatívan értékelők 92%-a most is (inkább, vagy határozottan) negatív véleménnyel van, a januárban határozottan pozitív véleményt formálók 80%-a pedig most is pozitívan ítéli meg a kormány tevékenységét. Egyik oldalról a másikra „átszivárgás” nagyobb arányban csak azokról mondható el, akik januárban inkább pozitívan értékeltek, most viszont negatív véleménnyel vannak (31%).
Hasonló összefüggés figyelhető meg az ellenzék munkájának megítélésénél is. A korábban egyértelműen negatív véleményt formálók 87%-a most is a két negatív opció valamelyikét választotta, míg itt is a januárban „inkább pozitív” választ választók váltottak a legnagyobb arányban ellentétes véleményre (34%).
Januárhoz képest megfordult a kormányváltás szükségességével kapcsolatos vélemények trendje, mostani felmérésünkben már többen támogatták a kormány távozását, mint maradását. Ez több okra is visszavezethető: egyfelől a kormányváltás támogatói valamivel nagyobb arányban maradtak hűek álláspontjukhoz (80%), mint annak ellenzői (73%). Fontosabb ennél azonban, hogy akik januárban még bizonytalanok voltak ebben a kérdésben, azoknak kb. fele (48%) ma már a kormány távozását látná szívesen, s csak 19%-uk voksol inkább annak maradására. Érdekes volna látni, hogy akik ezt az utat bejárták, azoknak mekkora része indult egy kormánypárti pozícióból, s mennyi idő alatt fordult a kormány ellen. Ennek megállapításához azonban több, és hosszabb időtávot felölelő panelfelmérésre van szükség. Annyi mindenesetre itt is látszik, hogy fél éven belül igen ritka az egyik oldalról a másikra váltás, sokkal valószínűbb, hogy a köztes „nem tudja” vagy „nem válaszol” kategóriába lépnek át, s onnan váltanak idővel a másik oldalra.
A két nagy párt vezetőjének miniszterelnöki alkalmasságában is eltolódás mutatkozott a korábbi döntetlen-közeli helyzetből Orbán Viktor javára. Ez a folyamat is hasonló mintát mutat, tehát magas a hűek aránya (Gyurcsány: 79%, Orbán: 84%), s elvétve akad csak átpártolás egyik politikustól a másikhoz. A változást az okozza, hogy a mindkét politikust alkalmatlannak ítélők viszonylag széles januári táborából ma kb. kétszer annyian támogatják a Fidesz elnökét (33%), mint Gyurcsány Ferencet (17%). A nem elkötelezett állásfoglalásukhoz ebben az esetben is jóval kisebb arányban hűek a megkérdezettek, mint valamelyik politikuséhoz.
Érdekes megvizsgálni egy olyan kérdésre adott válaszok változását, amely elvileg nem változhatna. A tavaly áprilisi választásokon leadott voksra vonatkozóan a megkérdezetteknek mindössze 71%-a válaszolt konzisztensen, azaz ők adták ugyanazt a választ most is, mint fél éve. Ha az ismeretlen pártválasztásúakat (akik nem tudják, vagy nem akarják megmondani, kire szavaztak, illetve hogy egyáltalán elmentek-e szavazni) egy kalap alá vesszük, akkor sem emelkedik 78% fölé az azonos választ adók aránya. Egyaránt 7-7%-a mondott most más pártot azok közül, akik januárban a Fideszt illetve MSZP-t nevezték meg, s további 11-11% mindkét esetben ismeretlen preferenciájúvá vált júliusra. Jelen esetben úgy tűnik, a kormány számára kedvezőtlen politikai klíma erősödése nem hatott erősebben az MSZP-szavazók esetében a tavalyi pártválasztás „kozmetikázása” felé, mint a Fidesz-szavazóknál.
A politikusi népszerűségi indexeket tekintve szembetűnik, hogy a mindkét alkalommal osztályzásra vállalkozók gyakorlatilag minden politikus esetében kb. 50%-os arányban adtak azonos osztályzatot januárban és júliusban. A két legnagyobb eltérést Dávid Ibolya (42%) és Gyurcsány Ferenc (57%) esetében tapasztalt adatok mutatják. Szintén egy igen szűk sávban mozog azok aránya, akik egy jeggyel módosították osztályzatukat januárhoz képest. Általában 37-40% között van arányuk, s gyakorlatilag tőlük függ, hogyan módosul a népszerűségi index, milyen arányban mozdultak el felfelé illetve lefelé.
A megkérdezetteknek mindössze 10%-a nem változtatott egyetlen politikus esetében sem a korábbi osztályzatán. Ők tipikusan azok, akik sem korábban, sem most nem vállalkoztak értékelésre, tehát ebben az esetben valójában nem beszélhetünk a népszerűség, csak a bizonytalanság stabilitásáról. A megkérdezettek kb. 60%-a 4-8 politikusról vélekedik másként júliusban, mint januárban, a változás átlaga pedig 7,3. E tekintetben nincs nagy eltérés a Fidesz és az MSZP szavazói között, előbbiek átlagosan 7,4, utóbbiak pedig 7,8 esetben módosították véleményüket fél év alatt.
A panelvizsgálat hosszabb távon az eddigieknél több lehetőséget nyújt a politikai preferenciák egyéni szintű módosulásának vizsgálatára, ezért a későbbiekben a ennek a vizsgálati formának a folytatását tervezzük.
