Év elején közvélemény-kutatásunkban két kérdést tettünk fel azzal kapcsolatban, hogy mit gondolnak az emberek, milyen kihívásokkal, feladatokkal kell szembenéznie 2014-ben az országnak és a családoknak. Ezeket a kérdéseket már többször is feltettük, legutóbb 2010-ben, szintén választási évben, tehát jó alkalom összehasonlítani, hogy a négy évvel ezelőttihez képest mennyiben számítanak másféle kihívásokra az emberek.

Annak érdekében, hogy ne befolyásoljuk a válaszadókat, nyitott kérdésként tettük fel mindkét kérdést. A kérdezettek három-három választ adhattak, az adatfelvétel után ezeket kategorizáltuk (ezúttal is ugyanazt a tipizálást alkalmaztuk, mint 2010-ben).

Az „Ön szerint mi jelenti a legnagyobb kihívást Magyarország számára 2014-ben?” kérdésre a kutatásban részt vevők 84 százaléka tudott válaszolni. Infografikánkon csak azok a válaszcsoportok szerepelnek, amiket legalább 3 százaléknyian említettek.

A választípusok alaposan átrendeződtek négy év alatt, a leglényegesebb változás, hogy most sokkal inkább koncentrálnak az emberek a közelgő választásokra. Ez egyrészt magyarázható azzal, hogy 2010-ben biztosan lehetett tudni, Orbán Viktor vezetésével új kormány alakul, a voksolás végkimenetele ebből a szempontból kevésbé érdekelte az embereket. Másrészt a gazdasági válság négy éve még sokkal jobban éreztette hatását, és markánsabban jelen volt a közbeszédben mint manapság, ezért a kérdezetteket leginkább a gazdaság fellendítése foglalkoztatta. Ma többen érzik úgy, hogy a választásnak komolyabb a tétje, legalábbis szorosabb eredmény várható, mint négy éve, ezért többen foglalkoznak a kérdéssel. Ez okozza, hogy a választásokat a kérdezettek több mint harmada látja jelentős kihívásnak. A gazdaság fellendítését sokkal kevesebben említették, mint 2010-ben, ugyanakkor látható, hogy az egzisztenciális kérdések továbbra is sokak számára jelentenek lényeges kihívást. Különösen szembeötlő, hogy négy év alatt megtöbbszöröződött azok száma, akik szerint az életszínvonal emelése jelentős kihívást jelent az ország számára. Ha emellett megemlítjük, hogy az emberek közel harmada a munkahelyteremtést továbbra is nagyon fontos feladatnak tekinti, akkor mindebből azt szűrhetjük le, hogy az emberek jelentős része úgy vélheti: a válságnak vége, de továbbra is rosszul él. (E szempontból érdemes összehasonlítani a mai és a 2008-as adatokat. Hat évvel ezelőtt hasonló arányban említették a szociális kérdéseket és a gazdaság fellendítését, de a munkahelyteremtést még csak a kérdezettek 11 százaléka tartotta fontosnak.)

A kérdezettek nagy többsége négy kategóriát jelölt meg, mint az ország előtt álló fontos feladat, ezek említési arányait csoportbontásban is megvizsgáltuk.

A választások fontosságát főként a falun élők és az idősebbek hangsúlyozták, illetve azok, akik úgy vélik, jól mennek a dolgok az országban. A másik végletet a politika iránt kevésbé érdeklődők jelentik, így a legfeljebb nyolc osztályt végzettek és a fiatalok. A munkahelyteremtés érthetően azokat foglalkoztatja, és akik kedvezőtlenebb pozíciót töltenek be a munkaerőpiacon, vagyis akiknek nincs diplomája, illetve akik szerint rosszul mennek a dolgok az országban. A gazdaság fellendítése mindenekelőtt az iskolázottsággal függ össze, vagyis minél képzettebb valaki, annál nagyobb jelentőséget tulajdonít a jobban működő gazdaságnak. Ez főként annak köszönhető, hogy hogy minél iskolázottabb valaki, annál inkább átlátja a gazdasági folyamatokat, így inkább el tudja fogadni, hogy a gazdaság teljesítőképessége döntően meghatározza az egyének egzisztenciális helyzetét is. Természetesen hozzá kell ehhez tenni, hogy a magasabb iskolai végzettségűek kisebb eséllyel küzdenek súlyos anyagi problémákkal, a rosszabb helyzetben élők gondolkodását inkább meghatározza, hogy az életszínvonaluk közvetlen emelését tartják elsődlegesnek, amit nem kötnek össze a gazdaságban zajló folyamatokkal. Ez látszik az utolsó oszlop adataiból is, az életszínvonal növelését annál fontosabbnak tartja valaki, minél alacsonyabb az iskolai végzettsége.

A „Személyesen az Ön számára mi jelenti a legnagyobb kihívást 2014-ben?” kérdésre a kutatásban részt vevők 75 százaléka válaszolt. Az egzisztenciális problémák egyértelműen kiolvashatók az adatokból, ugyanakkor az is látható, hogy ma sokkal kedvezőbb képet mutat az országról a felmérésünk, mint 2010 elején. Ma ugyanis sokkal több olyan válasz érkezett, ami nem anyagi problémákra utal. Háromszorosára nőtt azok aránya, akik tanulással kapcsolatos személyes kihívásokat említettek, és jelentősen megnőtt azok aránya, akik valamilyen családi eseményre utaltak, vagy egyszerűen harmóniában szeretnének élni.

Viszont az életszínvonaluk fenntartása még mindig az emberek harmada számára jelent kihívást, ahogy a munkával kapcsolatos problémák is nagyon sokaknak okoznak gondot. Meglepő ugyanakkor, hogy a politika mennyivel inkább meghatározza az emberek gondolkodását, mint 2010-ben, a kérdezettek 9 százaléka úgy érzi, hogy személyesen is érinti a választás (ide tartoznak azok, akik például a kormányváltást, vagy a kormány maradását személyes ügyként kezelik), 2010-ben még csak a kérdezettek 2 százaléka utalt a voksolásra.

A három leggyakrabban említett választípust, illetve a 2010-hez képest lényegesen nagyobb arányban említett „választás” kategóriát csoportbontásban is megvizsgáltuk.

Minden csoportban magas azok száma, akiknek életszínvonaluk fenntartása vagy munkahely szerzése, esetleg megtartása kihívást jelent. Kivételt elsősorban azok jelentenek, akiknek vagy kedvezőek a munkaerőpiaci pozíciói (mint a diplomások), vagy eleve nem kell aggódniuk munkahelyük miatt (az 55 évesnél idősebbek tartoznak ide, illetve a legfeljebb nyolc osztályt végzettek, akik a nyugdíjasok körében felülreprezentáltak). De ide sorolhatók azok is, akik úgy látják, jól mennek az országban, ők vélhetően eleve jobb helyzetben élnek, mint akik rossznak látják az ország állapotát.

A legmélyebb törésvonalakat az egyes csoportok között az életkor hozta létre. Az idősebbek, mivel többségük nyugdíjas, érthető módon kevésbé aggódnak a munkahelyük (annál inkább az egészségük), a fiatalok pedig az életszínvonaluk miatt (ez vélhetően azzal magyarázható, hogy egy részük még tanul, mások pedig könnyebben találnak munkahelyet, mint az idősebbek, ezért kevésbé tartanak az életszínvonaluk esésétől). Továbbá láthattuk, hogy sokak számára nagy gondot jelent munkahelyük megtartása, vagy pusztán a munkakeresés, az idősebbeknek ez már nem okoz problémát, vélhetően ezért is tudnak másokhoz képest jobban „koncentrálni” a parlamenti választásokra, mint az egyébként is apolitikusabb fiatalok.