A Forsense kérdőíves közvéleménykutatást végzett 2007. május 4. és 10. között, melynek során összesen 1004 véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személyt kérdeztünk meg CATI módszerrel aktuális politikai, közéleti kérdésekről. A mintavétel alapjául a vezetékes telefon-előfizetőket tartalmazó adatbázis szolgált, a válaszadók meghatározása kvótás eljárással korrigált véletlen kiválasztással történt. Válaszadóink a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők (nem, kor, régió, lakóhely településtípusa, iskolai végzettség) alapján reprezentálják a felnőtt korú magyarországi lakosságot. A mintavételből fakadó hibákat hat szempontú, iteratív, ún. rim weighting súlyozás segítségével korrigáltuk. A mintavételből fakadóan az itt közölt adatok nagy valószínűséggel legfeljebb plusz-mínusz 3,1 százalékponttal térhetnek el attól az eredménytől, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezésével kaptunk volna.Az alábbiakban a felmérés legfontosabb eredményeit ismertetjük, és ahol lehetőség nyílik rá, ott összehasonlítást teszünk korábbi felméréseink eredményeivel is.
1. Három éve az Unióban
Hazánk EU-csatlakozásának harmadik évfordulója kapcsán is feltettünk néhány kérdést válaszadóinknak. Az első épp az évszámra vonatkozott, s bár három év rövid idő, ma már csak a felnőtt lakosság alig több mint fele (55%) tudja megmondani évre pontosan, hogy mikor léptünk be az Európai Unióba. További mintegy 23% +/- 1-2 évet tévedett, 7% viszont 2002 előtti dátumot említett (akadt, aki szerint 1964-ben történt meg a csatlakozás).
A megkérdezettek 69%-a árulta el, hogy miként szavazott annak idején az EU-népszavazáson, 90%-uk igennel. Saját állítása szerint 28% nem ment el (ebből 6% még nem volt jogosult), s mindössze 3% nem árulta el, miként voksolt akkoriban. A valóságban mindössze alig 46% vett részt a népszavazáson, s közülük 84% szavazott igennel. Az alacsony válaszmegtagadási arány és a ténylegesnél magasabb bevallott részvételi adat arra utal, hogy létezik egyfajta, az EU-val kapcsolatos pozitív elvárásnak való megfelelési igény.
Az EU-csatlakozás jelenlegi támogatóinak tábora 66%, tehát nem nagyobb azokénál, akik saját bevallásuk szerint igennel szavaztak 2003-ban. Az átfedés azonban csak részleges, bár az összefüggés erős az egykori és a jelenlegi vélemények között: akik igennel szavaztak, azok 77%-a helyesli a belépést, míg akik nemmel szavaztak, azok 74%-a most is ellenzi. A bevallottan távolmaradók 53%-a helyesli ma a csatlakozást, s 37% ellenezi. Noha a népszavazáson való részvétel politikai kérdéssé vált 2003-ban, a pártpreferenciák jelenleg csak kis mértékben adnak magyarázatot az EU-val kapcsolatos véleményekre. Mindkét nagy párt szavazóinak egyértelmű többsége helyesnek tartja az Európai Uniós csatlakozást, bár a Fidesz esetében közel kétszer akkora az ellenzők tábora (31%), mint az MSZP-nél (16%). S még egy érdekesség a pártpreferencia kapcsán: noha akkoriban inkább a Fidesz szavazói bizonytalanodtak el a részvétel szükségességével kapcsolatosan, most még sincs szignifikáns különbség a két nagy párt szavazótábora közt e kérdésben.
Tíz különböző szempont alapján értékeltettük a megkérdezettekkel az EU-csatlakozás hatását. A tízből három olyan akadt, melynél a többség az EU pozitív hatását látja: a külföldi munkavállalási lehetőségek, a külföldi tanulási lehetőségek, valamint az utak, autópályák, és általában az infrastruktúra helyzete. Ezeken túl pedig az ország kulturális helyzete az, ahol a relatív többség pozitív EU-hatást tapasztalt. Ezzel szemben a másik hat szempont mindegyikénél a negatív hatást vélők vannak többen, bár arányuk egyik esetben sem éri el az 50%-ot. Kiemelkedik a mezőgazdaság, a munkanélküliség és a szegény, hátrányos helyzetű rétegek helyzete, melyek kapcsán több mint 40% volt azon a véleményen, hogy az EU-csatlakozás rontott az összképen. Érdekes módon az ország gazdasági helyzete esetében javulást (22%) vagy romlást (36%) többen érzékeltek, mint a személyes környezet, illetve a család anyagi helyzetének megítélésénél, melyekben inkább stagnálást tapasztaltak (61-62%).
A velünk együtt, illetve idén csatlakozott volt szocialista országokat, valamint Horvátországot és Ukrajnát egyenként összehasonlíttattuk Magyarországgal, a gazdasági helyzet szempontjából. A 11 ország közül ötről véli úgy az abszolút többség, hogy gazdaságilag jobb helyzetben vannak, mint Magyarország. Az öt legfőbb konkurens (az említés szerint csökkenő sorrendben): a nem EU-tag Horvátország, Csehország, Szlovénia, Lengyelország, Szlovákia. A szubjektív vélekedések többsége szerint tehát nemcsak a csatlakozáskor is a régióban gazdaságilag éllovas államok, hanem már Szlovákia is megelőzte hazánkat. Az értékelők körében Észtország és Lettország esetében is eléri az 50%-ot a Magyarországinál jobb helyzetűnek vélők aránya.
A kérdezettek 42%-a szerint nincs olyan volt szocialista ország, melyet a gazdasági fejlődés terén az elmúlt években előztünk volna meg, de mindössze 6% van ugyanezen az állásponton a Magyarországot megelőző államokkal kapcsolatosan. A legtöbben Csehországról gondolják, hogy az elmúlt három év során előzte meg Magyarországot, de még négy másik országot (Horvátország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia) is legalább 25% említett. A kérdéssel kapcsolatos sztereotip értelmezések ékes példája, hogy Románia az egyetlen olyan ország, melyet több mint 10% említett arra a kérdésre, hogy mely országot előzte meg hazánk az elmúlt három év során. Az egyes országokkal történő összehasonlításból kialakuló képet alátámasztja az is, miszerint a megkérdezettek 2/3-a inkább egyetért azzal az állítással, hogy Magyarország a vártnál gyengébben teljesít a hasonló helyzetből induló volt szocialista országok versenyében. Még az MSZP szavazóinak az enyhe többsége is megkérdőjelezi Magyarország regionális versenyképességét.
Akik egyetértettek, azokat a lemaradás lehetséges okaival szembesítettük, s mindegyik okot értékeltettük 0-tól 10-ig, amelyet azután kivetítettünk egy 0-tól 100-ig terjedő skálára (0: semmi szerepe nincs, 100: nagyon nagy szerepe van). A felsorolt 14 lehetséges ok közül egyetlen olyan volt, mely átlagosan 50 pont alatti értéket kapott: „a magyar emberek nem szeretnek dolgozni”. A többi 13 okot két csoportra lehet osztani: erős közepes szerepű (50-70 pont), illetve nagy szerepű (79-87 pont) indokok. A legfontosabbnak tartott érvek direkt, vagy indirekt módon mind politikai jellegűek: korrupció, eladósodottság, politikai szakadék, eltitkolt jövedelmek, haszonkivonás, rossz irányítás, magyar gazdasági érdekek nem kellő hatékonyságú védelme.
A magas pontszámok újból alátámasztják az ország helyzetével kapcsolatos általános elégedetlenséget is, hiszen a kérdezettek egy jelentős része gyakorlatilag bármilyen érvet elfogad annak indoklására, hogy miért szerepel a vártnál gyengébben Magyarország.
2. Oroszország
Az utóbbi időben gyakran került az érdeklődés középpontjába Oroszország, és az orosz-magyar kapcsolatok. Felvetődött, hogy nem köteleződött-e el túlságosan is hazánk Oroszország mellett különböző kérdésekben. Nos, a közvélemény többsége nem így gondolja, mindössze 28% szerint túlzott az elköteleződés. Sőt, tízből három kérdezett kifejezetten a szorosabb kapcsolatokat támogatná, további egyharmad pedig a jelenlegi kapcsolatok fenntartása mellett érvel. Ugyanakkor a legnagyobb érdeklődést kiváltó gázvezetéképítés ügyében inkább az EU projektje mellé állnak a kérdezettek (44%), mint Oroszországé mellé (18%), bár igen sokan nem tudtak véleményt nyilvánítani ez ügyben.
Az Oroszországhoz fűződő viszony megítélését erősen befolyásolja a pártpreferencia. A fideszesek relatív többsége szerint túlságosan elköteleződtünk Oroszország irányába, és inkább lazítani kellene az együttműködést, míg az MSZP-sek inkább a keleti orientáció hívei.
