2006. május 15. és 19. között közvéleménykutatást végeztünk politikusok ismertségéről és népszerűségéről. Az elemzésben külön kitérünk a politikai szimpátiák és a politikusi rokonszenvosztályzatok közötti összefüggésekre is.

Bevezető

Az alábbiakban a felmérés legfontosabb eredményeit ismertetjük, s ahol mód nyílik rá, összehasonlítást teszünk a választásokat megelőzően készített kutatások azonos kérdéseire kapott eredményekkel.

Általános közérzet, legfontosabb események

A megkérdezettek az ország helyzetét a korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan egy 1-től 5-ig terjedő skálán pontozták, ahol az 1-es a teljes elégedetlenséget, az 5-ös pedig a teljes elégedettséget jelentette. Az értékelések átlaga 39 pont, ez két ponttal alacsonyabb a legutóbbi, két héttel korábbi vizsgálatban mért értéknél. A közepesnél jobb jegyet adók aránya 12%.

Az elmúlt hét legfontosabb hazai eseményeként a legtöbben a választások utáni politikai helyzetet, a koalíciós tárgyalásokat nevezik (28%), valamint magát a választásokat (14%). Emellett egyetlen olyan további kategória volt, amelyet a megkérdezetteknek legalább 5%-a említett, ez pedig az időjárás és az ehhez kapcsolódó (gondok árvíz, belvíz). Ugyanakkor a válaszadók fele nem tudott egyetlen olyan eseményt sem megnevezni, amely kiemelkedő jelentőségű lett volna.

Politikai preferenciák

A választások óta enyhén de folyamatosan csökkenni látszik a felnőtt népesség politikai aktivitása. Ha most vasárnap rendeznék az országgyűlési választásokat, akkor a megkérdezettek 77%-a menne el saját állítása szerint biztosan szavazni. Két hete 80% állította ugyanezt, a választásokat közvetlenül megelőzően pedig még magasabb értéket mértünk.

Az összes megkérdezett 34%-a szavazna az MSZP-re, és 29% a Fideszre, ezek az értékek gyakorlatilag megegyeznek a május elején mértekkel. A két kisebbik parlamenti párt közül az MDF-nek 4%, az SZDSZ-nek pedig 3% a támogatottsága a teljes mintán belül. A választásokat közvetlenül megelőzően igen magas volt a válaszmegtagadás erre a kérdésre, de mostanra „visszaállt” a kampány finisét megelőzően, január-februárban mért 15%-ra a válaszmegtagadók aránya.

A biztos szavazó pártválasztók közül 48% támogatja az MSZP-t, 40% a Fideszt, míg az MDF és az SZDSZ támogatottsága egyaránt 4-4-%.

Az adatok alapján úgy tűnik, a választások után megfigyelhető volt a „győztesekhez húzás”, ami alapján stabil előnyre tett szert a kormányoldal. Az MDF pedig parlamentbe jutásával „kicsiben” hajtotta végre ugyanezt, a választások előtt ugyanis egyszer sem fordult elő, hogy többen szavaztak volna az MDF-re, mint az SZDSZ-re.

Továbbra is a megkérdezettek 88%-a állítja, hogy részt vett a választáson, és ezen a csoporton belül is hasonló arányban nevezték meg az MSZP-t (34%) és a Fideszt (30%), mint a most vasárnapi pártválasztásnál.

A két nagy párt elutasítottsága hasonló: a Fideszre a megkérdezettek 30%-a nem szavazna biztosan, az MSZP-re pedig 29%. A korábban leginkább elutasított MIÉP oly mértékben kihullott a köztudatból, hogy most csupán 15% nevezte meg arra a kérdésre, hogy melyik pártra nem szavazna biztosan most vasárnap. Ennél az SZDSZ-t is többen említették (18%), míg az MDF elutasítottsága a legalacsonyabb (9%).

Politikusi népszerűség

A legnépszerűbb politikus újra az államelnök, aki a március közepi mélypont után újra magas és emelkedő népszerűségi rátával rendelkezik. Szili Katalin népszerűsége nem változott, így továbbra is ő a legnépszerűbb pártpolitikus, míg a korábbi éllovas Dávid Ibolyát csökkenő népszerűsége miatt megelőzte a növekvő népszerűségű (régi-új) miniszterelnök, valamint a kevésbé ismert Kósa Lajos is. A Fidesz második legnépszerűbb politikusa a választási vereség ellenére Orbán Viktor, akinek enyhe csökkenés után 53 pont a népszerűségi indexe. Őt Pokorni Zoltán, valamint az újdonsült, s mindössze 47% által ismert frakcióvezető, Navracsics Tibor követi párttársai közül. A Fidesz többi vezető politikusa közül Kövér László és Deutsch-Für Tamás továbbra is a lista legvégén található, de nem sokkal előzi meg őket Áder János, Szíjjártó Péter és Rogán Antal sem.