Egy 2007. áprilisában végzett közéleti témájú országos közvélemény-kutatásunkban néhány kiemelt társadalmi csoport helyzetének változásával kapcsolatosan kértük ki a megkérdezettek véleményét. Összesen tizenegy különféle kategóriába tartozókra vonatkozóan tettük fel a kérdést, hogy az elmúlt négy év során hogyan alakult a helyzetük. Mivel ugyanez a kérdéscsoport 2005. októberében és 2006. februárjában is szerepelt hasonló felmérésünkben, a pillanatképen túl az egyes csoportok helyzetének megítélésében bekövetkezett változásról is képet kapunk.

A felmérés eredményei alátámasztják azt a romló tendenciát, amely az ország helyzetének általános megítélését mérő index változásából az elmúlt esztendő során kiolvasható volt. Az előző két felméréssel ellentétben 2007 tavaszán minden társadalmi csoport esetében többen tapasztaltak romlást, mint javulást. Az egyes kategóriáknál a megkérdezettek 3-20%-a észlelt javulást, míg 25-75% romlást.

A megkérdezettek véleményei alapján a pályakezdők illetve a fiatal családok – tehát általában véve a fiatalok – helyzete a változott a legkedvezőtlenebbül, míg más társadalmi csoportokhoz képest viszonylag kedvezően ítélik meg a fővárosban, illetve a városban élők továbbá, az értelmiségiek helyzetét. Utóbbi három csoport kivételével mindegyik esetében a kérdezettek legalább fele romlást tapasztalt. Szembetűnő ugyanakkor, hogy a három legjobbnak ítélt csoport közül kettő (budapestiek, értelmiségiek) esetében a legnagyobb a nem válaszolók aránya, tehát az ő esetükben is inkább a véleményalkotás hiányának köszönhető a relatíve jobb megítélés, mint sem a valóban javuló véleményeknek. A romlást jelentő két válaszkategória eredményeinek összevonása után a társadalmi csoportokat három jól elkülöníthető osztályba sorolhatjuk be:

1. A fővárosban illetve városokban élők, és az értelmiségiek: esetükben kevesebb mint 40% tapasztalt romló helyzetet.

2. A szakmunkások, nyugdíjasok, közalkalmazottak, és a kis- és középvállalkozók: a megkérdezettek 49-55% tapasztalt romlást

3. A mezőgazdaságból élők, falvakban élők, munkanélküliek, fiatal családok illetve a pályakezdők: 64-75% tapasztalt romlást.

Míg a tavaly februárjában elvégzett kutatásban öt társadalmi csoport (a fővárosban, a városokban élők, a közalkalmazottak, a nyugdíjasok valamint az értelmiségiek) megítélésében találtunk javulást 2005-höz képest, addig jelenleg a 2006-os felméréshez viszonyítva kivétel nélkül mindegyik társadalmi csoport esetében jelentősen emelkedett azok aránya, akik szerint romlott az adott kategóriába tartozók helyzete. Különösen nagy mértékű a növekedés a közalkalmazottak és a nyugdíjasok esetében, tehát az államtól származó bevételekből élő két csoport helyzetének romlása a többiekéhez képest is szembetűnőbb volt.

Több olyan társadalmi csoport is van, amelyeket a szocio-demográfiai változók alapján jól el tudtunk különíteni a mintán belül, s így lehetőségünk nyílt arra, hogy megvizsgáljuk a saját helyzetükről alkotott képüket, illetve hogy összevessük azt a társadalomban élő vélekedésekkel. A vizsgált csoportok hasonlóan, vagy még rosszabbul ítélik meg saját helyzetük változását, mint ahogyan azt kívülről a társadalom többi része látja.

A lakóhely településtípusa alapján képzett csoportok közül a falusiak és a nem a fővárosban élő városlakók körében az országos átlagnál csupán néhány százalékponttal többen vélték úgy, hogy saját helyzetük romlott az elmúlt négy év során. Ezzel szemben a fővárosiak esetében hatalmas eltérés van a belső és a külső vélekedés között: míg maguknak a budapestieknek közel fele (47%) érzékelt romlást a saját bőrén, addig a nem itt lakóknak csupán 20% volt ugyanezen a véleményen a fővárosiakkal kapcsolatban.

A munkaerőpiaci helyzet alapján képzett csoportok közül a vállalkozók és a munkanélküliek jóval nagyobb arányban (77 ill. 89%) tapasztaltak romló szituációt az elmúlt négy év során, mint ahányan ugyanezt őróluk gondolják (55 ill. 65%), ugyanakkor a nyugdíjasok esetében nincs ilyen jelentős eltérés a külső és a belső megítélés között. Szintén a közvélekedésnél némiképp kedvezőtlenebbül értékelik saját helyzetüket a szakmunkások, az értelmiségiek és a fiatal (35 év alatti) házasok is.

A saját csoporthelyzetnél is erősebb meghatározója a véleményeknek a pártpreferencia. A Fidesz szavazói társadalmi csoportonként általában 30-40 százalékponttal nagyobb arányban tapasztaltak romlást, mint az MSZP-sek. A legnagyobb különbséget a mezőgazdaságból élők esetében találni (40 százalékpont), a legkisebbet pedig a fővárosiak esetében (16 százalékpont), ahol – mint láthattuk – inkább a vidék-Budapest ellentét a meghatározó.