A legutóbb februárban végzett politikusi népszerűségmérésünkhöz képest kettős tendencia figyelhető meg. Egyfelől jelentős mértékben csökkent a korábbi kormánykoalíció szinte mindegyik politikusának népszerűsége, másrészt ezzel párhuzamosan stagnálást mutat az ellenzéki politikusok rokonszenvindexe.
A százfokú skálán mért népszerűségi index alapján a politikusi rangsor utolsó nyolc helyén volt koalíciós politikus áll. A legnépszerűtlenebb politikus helyét – Horváth Ágnes menesztése, s ily módon a rangsorból történő kikerülése után – épp a menesztés miatt a kormánykoalíciót felbontó Kóka János került. Az SZDSZ elnökének eddig is igen alacsony népszerűsége 7 pontos zuhanás után jelenleg 26 ponton áll.
A kormányválság az MSZP politikusainak népszerűségét is megtépázta. A rangsor utolsóelőtti helyén ötpontos csökkenés után Gyurcsány Ferenc miniszterelnök áll (31 pont), de hasonló mértékben csökkent Lendvai Ildikó (-7 pont), Szili Katalin (-5 pont) Szekeres Imre Juhász Ferenc és Kis Péter (– 4-4 pont) pontértéke is. Az egyetlen volt kormánypárti politikus, akinek nem változott a népszerűsége, Fodor Gábor, a koalíció fenntartása mellett kiálló SZDSZ-es politikus, akinek 51 pontos indexét kormányoldalról csak Szili Kataliné haladja meg (52 pont). A kisebbségi kormányban fontos pozícióhoz jutott Bajnai Gordon, így jelenlegi listánkon már az ő neve is szerepel. A 38 pontos kiinduló népszerűségi érték azt mutatja, hogy személye nem válik el a többi szocialista politikusétól a megkérdezettek szemében, hasonlóan rossz általános megítélés alá esik.
A korábbi felmérések azt mutatták, hogy a megítélés szempontjából az MDF politikusai inkább sorolhatók a kormánypártiak közé, mint az ellenzékiekhez. A rokonszenv változásának tendenciái is ezt a megállapítást látszanak alátámasztani, hiszen a nem koalíciós politikusok közül egyedül Dávid Ibolya pontszáma csökkent hasonló arányban, 5 ponttal. Ezzel együtt 52 pontos népszerűsége a lista Varga Mihállyal megosztott 3-4. helyéhez elegendő. A felsoroltak közt szereplő másik MDF-es politikus, Herényi Károly esetében ugyanakkor nem tapasztalunk érdemi eltérést az egy hónappal korábbi adathoz képest (44 pont).
A februári felmérés során a huszonkét felsorolt politikus közül hat esetében haladta meg a közepes értéket jelölő 50 pontot a népszerűségi index, májusban öt esetben mondható el ugyanez. A legnépszerűbb politikus továbbra is Kósa Lajos, akinek enyhe (2 pontos) csökkenés után jelenleg 62 ponton áll a rokonszenvindexe. A lista második helyén Sólyom László államfő található változatlanul 57 ponttal.
Az ellenzéki politikusok közül Orbán Viktor népszerűsége kétpontos emelkedés után jelenleg 47 ponton áll, ez gyakorlatilag megegyezik párttársai, Pokorni Zoltán, Navracsics Tibor vagy Tarlós István népszerűségével. A legnépszerűtlenebb ellenzéki politikus a negyedévvel ezelőtti helyzethez hasonlóan most is Semjén Zsolt (42 pont), ugyanakkor ő az egyetlen olyan politikus a teljes listában, akinek statisztikai értelemben szignifikánsan (3 ponttal) emelkedett a népszerűsége február óta.
A Fidesz szavazói körében a volt kormánykoalíció egyetlen politikusának népszerűsége sem éri el az 50 pontot, Fodor Gábor és Szili Katalin kivételével a 40 pontot sem. A listán szereplő két MDF-es politikus egyaránt 41-41 pontot kapott a Fidesz szavazóitól. A saját politikusok esetében viszont 60 pont alatti értéket nem találni, a legmagasabb fokú rokonszenvet pedig Orbán Viktor tudhatja magáénak (80 pont). Hasonló megosztottságot tapasztalunk az MSZP szavazói esetében is, de míg a Fidesz politikusait egy kivétellel ők is 50 pont alatti pontszámokkal értékelik (Kósa Lajos népszerűségi indexe 51 pont az MSZP-szavazók közt), addig a saját politikusok alacsonyabb népszerűségnek örvendenek, mint a Fidesz szavazói esetében. Az értékelendő nyolc szocialista politikus közül öt 50-60 pont közötti indexet szerzett a szocialista szavazók közt, míg a legnépszerűbb Gyurcsány Ferenc 69 pontot ért el.
Az SZDSZ politikusainak értékelése igen vegyes az MSZP-szavazók esetében: Kóka János kifejezetten népszerűtlen (31 pont), Demszky Gábor értékelése közepes (50 pont), Fodor Gáboré viszont a népszerűbb szocialista politikusokéval vetekszik (60 pont).
A pártválasztásukban bizonytalanok szisztematikusan alacsonyabb népszerűségi osztályzatokat adnak a Fidesz és a KDNP politikusainak, mint a teljes megkérdezetti kör. Különösen Mikola István, Orbán Viktor és Pelczné Gál Ildikó esetében jelentős, 10 pontos az eltérés negatív irányban a teljes felnőtt népesség értékeléséhez viszonyítva. Az összes Fidesz-politikusra nézve átlagosan 7 pontos az eltérés, a szocialista politikusok esetében viszont csak átlagosan 3 ponttal magasabbak e csoport rokonszenvindexei. Ez azt jelenti, hogy a bizonytalanok közt jelentős a baloldali szavazói potenciál, akiket azonban jelenleg erősebben jellemez a másik oldal politikusai iránti ellenszenv, mint a szocialista politikusok iránti szimpátia.
Ha a politikusok egymáshoz való közelségét-távolságát az alapján értékeljük, hogy mennyire hasonlóan vagy különbözően ítélik meg őket az emberek, akkor a két legfontosabb dimenziója a politikusok közti távolságnak a bal-jobb megosztottság, illetve az általános népszerűség-elutasítottság. Az eredményeket mutató ábrán is jól kirajzolódik a két politikusi csoport szétválása. A jobboldali politikusok közé sorolódik megítélése alapján Sólyom László, míg a baloldaliak közé – bár a csoport szélén helyezkednek el – Dávid Ibolya és Herényi Károly. A három SZDSZ-es politikus markáns különbözősége is jól látszik az ábrán. Míg Fodor Gábor a relatíve népszerű „kvázi-ellenzékhez” sorolódik, addig Demszky Gábor, és még sokkal inkább Kóka János a népszerűtlen baloldaliakhoz. Azt is érdekes észrevenni, hogy – amennyiben helyes a bal-jobb értékelés – a Fidesz politikusai sokkal szűkebb sávban szóródnak a vízszintes tengely mentén, mint az MSZP és az SZDSZ politikusai. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a Fidesz-politikusok megítélését leginkább az általános rokonszenv dönti el, a másik oldalhoz tartozókét pedig az általános ideológiai pozíciók is.
Módszertan
A Századvég és a Forsense közös választáskutatási programjának keretében kérdőíves közvélemény-kutatást végzett május 5. és 15. között, melynek során 1000 véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személyt kérdeztünk meg CATI módszerrel aktuális politikai, közéleti kérdésekről. A mintavétel alapjául a telefon-előfizetőket tartalmazó adatbázis szolgált, a válaszadók meghatározása több-szempontú rétegzett véletlen kiválasztással történt, a mintavételből fakadó hibák iteratív súlyozás segítségével kerültek korrigálásra. A minta összetétele a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők szerint (nem, kor, régió, lakóhely településtípusa, iskolai végzettség) megfelel a felnőtt magyar lakosság arányainak. Az itt közölt adatok nagy valószínűséggel legfeljebb plusz-mínusz 3,1 százalékponttal térhetnek el a mintavételből fakadóan attól az eredménytől, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezésével kaptunk volna.
