A kérdőíves közvéleménykutatást a Forsense 2007. január első hetében végezte, az ország 18 év feletti lakosainak körében politikai, közéleti kérdésekről. A felmérés legfontosabb megállapításai:

1) Az ország helyzetének általános megítélése meglehetősen rossz, de az évvégi helyzethez képest némiképp javuló tendenciát mutat. Az elégedettség iskolai osztályzatok alapján számolt átlaga kettes és hármas között van.

2) A politikai aktivitás mind a választási részvételi hajlandóság, mind a pártválasztók tábora alapján igen alacsony szinten áll.

3) A Fidesz előnye növekedett a pártválasztást tekintve, ami annak köszönhető, hogy szavazótábora kisebb mértékben csökkent, mint az MSZP-támogatóké, a politikai nézeteiket tekintve önmagukat balközépre és középre sorolók nagyobb mértékben bizonytalanodtak el pártválasztásukban mint a jobboldaliak.

4) A kormány és az ellenzék, valamint a jelenlegi és az előző miniszterelnök megítélése alapján viszont nem mutatkozik egyértelmű jobboldali előny. A jelenlegi miniszterelnököt továbbra is többen tartják alkalmasabbnak e posztra, mint elődjét.

5) Igen magas a mind az ellenzék, mind a kormány tevékenységét negatívan megítélők illetve a mindkét miniszterelnököt alkalmatlannak tartók aránya.

6) A politikusok népszerűsége összességében meglehetősen alacsony szinten áll. A miniszterelnök az egyik legkevésbé népszerű politikus. Az ellenzék a politikusi népszerűség tekintetében összességében jobb pozícióban van, mint a kormányoldal. A politikusi rokonszenv-mutató tekintetében a köztárasági elnök és a házelnök áll az élen, holtversenyben.

Általános közérzet

Az elmúlt egy év során jelentősen romlott az ország helyzetéről alkotott általános kép. Az „Ön szerint hogyan mennek a dolgok az országban” kérdésre az iskolai ötfokú osztályzatskála segítségével adott válaszokat a könnyebb értelmezhetőség érdekében egy 0-tól 100-ig terjedő skálára vetítjük ki. A válaszok átlaga alapján számolt általános közérzeti mutatóként is felfogható 100 fokú indexskála 2006 elején 39 ponton állt, októberre azonban 27 pontra csökkent. A jelenlegi osztályzatok átlagából (2,23) számolt indexérték 31 pontja az ország helyzetének lassan javuló megítéléséről tanúskodik. Ezzel együtt is meglehetősen rossz a január elején tapasztalt összkép: a megkérdezetteknek alig 6%-a értékelte közepesnél jobbra a dolgok menetét, 58% viszont elégtelen vagy elégséges osztályzatot adott. Ez egy évvel ezelőttihez képest felére csökkent a közepesnél jobbra értékelők részaránya, s közel másfélszeresére nőtt a közepesnél rosszabbat adóké.Hosszú idő után először az MSZP-szavazók által adott átlagos értékelés újra elérte a közepes szintet (50 pont), a Fidesz-szavazóké pedig meghaladta a 20 pontot (22 pont). A pártválasztásukban bizonytalanok az őszi zavargások idején az átlagosnál is alacsonyabb osztályzatokat adtak az ország általános helyzetére, jelenlegi értékelésük azonban újból átlagos (32 pont).

Politikai preferenciák

Választási részvétel, pártválasztás

A választókorú lakosság politikai aktivitása hullámzó tendenciát mutatott az elmúlt év utolsó hónapjaiban. Az önkormányzati választásokat követő zavargások idején csökkent, azután november végére 68%-ra növekedett, az új év első hetében azonban, amikor az ünnepek hagyományosan távolságot teremtenek a mindennapi élet és a politika között, és általában nem a politikai események szerepelnek az első helyen a hírekben, újra csökkent az aktivitás. Jelenleg a megkérdezettek 63%-a állította, hogy biztosan elmenne szavazni, ha most vasárnap parlamenti választásokat rendeznének. Összehasonlításképp: tavaly ilyenkor, a választások előtt négy hónappal 68%-os volt a biztos szavazók aránya.

A politikai aktivitás csökkenésének még biztosabb jele a valamilyen pártot választók számának erőteljes visszaesése. Októberben még a megkérdezettek 61%-a nevezett meg egy pártot arra a kérdésre, hogy most vasárnap melyik pártra szavazna, most csupán 51%. A csökkenés mindkét nagy pártot érintette, de eltérő mértékben. A Fidesz szavazóinak aránya 30-ról 26%-ra csökkent, az MSZP-é pedig 24-ről 18%-ra. Az MDF-et jelenleg is többen választanák (4%), mint az SZDSZ-t (2%), az ősz eleje óta áll fenn ez a megfordult erősorrend a kisebb pártoknál. A pártválasztók számarányának csökkenése két csoport növekedését eredményezte, a pártot választani nem tudókét (14%, +4 százalékpont) valamint azokét, akik szerint egyetlen olyan párt sincs, amelyre szavaznának (9%, +5 százalékpont). Emellett a pártválasztásukat eltitkolók aránya is meglehetősen magas (16%).

Az alacsony részvételi kedv és pártválasztói arány miatt a biztos szavazó pártválasztók a teljes lakosságnak mindössze 42%-át teszik ki. Ezen a csoporton belül 53% szavazna a Fideszre és 33% az MSZP-re. A Fidesz esetében ez az érték gyakorlatilag megegyezik az októberivel, az MSZP biztos szavazóinak aránya viszont 6 százalékponttal csökkent. Az MDF biztos szavazó pártválasztóinak aránya a parlamenti küszöb fölött van (6%), az SZDSZ-é viszont valamivel alatta (4%). A becslési hiba miatt azonban egyik esetben sem állíthatjuk, hogy a szavazók aránya szignifikánsan eltér valamelyik irányban 5%-tól.

A pártválasztási adatok alapján elmondható, hogy csökkent az MSZP-t támogató szavazók aránya, ugyanakkor ez nem tulajdonítható kizárólag a megszorító intézkedések életbe lépésének, hiszen – ha kisebb mértékben is, de – abszolút méretét tekintve a Fidesz-tábor is csökkent. A változásban tehát a megszorítások mellett a politikától való általános elfordulás is megmutatkozik, ami azonban az év eleji, kevésbé átpolitizált közéletnek is köszönhető, s az ünnepek elmúltával, a normális kerékvágásba történő visszatérés után újra emelkedés prognosztizálható.

Ha egy matematikai módszerrel, az ún. mozgóátlagolással kiszűrjük a szezonális ingadozásokat, a két nagypárt esetében a 2006. nyara óta tapasztalt támogatottsági trend nem változott meg januárban sem, az MSZP támogatottságát a folyamatos lassú erodálódás jellemzi (31%-ról 23%-ra csökkent), míg a Fidesz bázisára ebben az időszakban a stagnálás jellemző (30%±1%). A bizonytalanok és passzívak aránya ez idő alatt folyamatosan –14%-ról 25%-ra– nőtt.

Kormány és ellenzék tevékenységének megítélése

A pártválasztási adatokkal ellentétes képet mutat a kormányváltás szükségességét vizsgáló kérdés. Arra a kérdésre ugyanis, hogy mi lenne a jobb, ha a mostani kormány folytatná, amit elkezdett, vagy ha kormányváltás lenne, a megkérdezetteknek mindössze 36%-a voksolt a váltás mellett, míg 47% a jelenlegi kormány munkájának folytatását tartaná üdvösebbnek (a többiek nem tudtak vagy nem akartak válaszolni erre a kérdésre.). A pártválasztásra és a kormányváltásra vonatkozó eredmények között feszülő ellentmondás azonban csak látszólagos, hiszen a választópolgárok mintegy felét kitevő ismeretlen pártpreferenciájúak mindegyik csoportján belül azok vannak többségben, akik a kormány munkájának folytatását támogatják.

A bizonytalan pártválasztásúak 51:23 arányban vannak a kormány mellett, a pártpreferenciájukat eltitkolók pedig 50:28 arányban. November óta ugyanakkor valamelyest mérséklődött a két vélemény támogatói közötti 16 százalékpontos eltérés.

A biztos szavazók közt is a jelenlegi kormány támogatói vannak többen (47%) a kormányváltást pártolókkal szemben (42%), ami szintén alátámasztja azt az állítást, hogy a Fidesz jelentősnek tűnő előnye a pártpreferenciák terén látszólagos (igaz, itt kisebb a két tábor közti különbség, mint a teljes lakosság esetében).

A politikai véleményklíma a tényleges preferenciákkal ellentétes képet mutat: a megkérdezettek 45%-a szerint szűkebb környezetükben azok vannak többségben, akik kormányváltást szeretnének, s csak 29% vélekedik úgy, hogy a mostani kormány hívei vannak többségben környezetükben, míg a kérdezettek kb. negyede nem tudta megítélni, melyik csoport tagjai lehetnek többen. Úgy tűnik tehát, hogy a kormányváltó attitűdöt képviselők kisebb csoportja aktívabban és hatékonyabban képviselik saját álláspontjukat, mint a kormányt támogatók nagyobb tábora.

Továbbra is mind a kormány, mind az ellenzék munkáját negatívan ítéli meg a kérdezettek többsége, ráadásul azonos arányban (63-63%). Különbség csak ott mutatkozik, hogy a kormány munkájának megítélése jobban polarizálja a véleményeket, hiszen nagyobb arányban vannak egyértelműen jó véleménnyel róla, mint az ellenzékéről (5 illetve 2%), de többen vannak egyértelműen negatív véleménnyel is (32 ill. 25%). A politikával szembeni elégedetlenséget jól kifejezi az az adat, miszerint a novemberi csúcsértékhez képest is jóval többen, az összes megkérdezett 33%-a van egyaránt rossz véleménnyel a kormány és az ellenzék munkájáról is.

Bár mindkét párt szavazóinak többsége inkább pozitívan vélekedik az általa támogatott politikai oldal munkájáról, az elégedetlenségi potenciál egyik oldalon sem elhanyagolható. Különösen az Fidesz-szavazókra igaz ez, akiknek 27%-a elégedetlen az ellenzék munkájával (novemberben 17% volt ez az arány), míg az MSZP-sek 12%-a elégedetlen a kormányéval. Az is figyelemre méltó, hogy mindkét szavazótáboron belül elenyésző kisebbségben vannak azok, akik egyértelműen elégedettek saját politikusaik munkájával (Fidesz: 4%, MSZP: 16%). Az MSZP-sek jobb véleménye esetében azt is figyelembe kell venni, hogy az ő esetükben jelentősebb mértékben csökkent a szavazótábor, tehát ez esetben nagyobb részt tesznek ki a leghűségesebb, tűzön-vízen át kitartó rajongók a teljes pártválasztói körön belül, mint a Fidesz szavazói esetében.

Politikusok népszerűsége

Negyedévvel ezelőtti (2006. ősz) rokonszenvindex-mérésünk a politikusi népszerűség általános romlását mutatta. Ehhez képest január elejéig nem történt jelentős változás. Továbbra is igen alacsony pontszám, 56 pont elegendő ahhoz, hogy Sólyom László és Szili Katalin az ország legnépszerűbb politikusának vallhassa magát.

Szignifikáns népszerűség-növekedést egyetlen politikus esetében sem tapasztaltunk, s romlást is csak három politikus népszerűsége mutatott. Semjén Zsolt esetében volt legnagyobb mértékű a népszerűség visszaesése, ötpontos csökkenés után jelenleg a lista legutolsó helyén áll. Demszky Gábor és Orbán Viktor népszerűsége egyaránt 3-3 indexponttal csökkent, a volt miniszterelnök azonban így is megelőzi népszerűség tekintetében a legtöbb ismert ellenzéki politikust.

Gyurcsány Ferenc szimpátia-indexe továbbra is igen alacsony, 38 pontja a lista utolsó előtti helyéhez elegendő. A parlamenti választások idején volt a miniszterelnök támogatottságának csúcsán, 60-as átlagindex-pontszámmal. Az elmúlt háromnegyedév alatt több mint 20 pontot esett Gyurcsány Ferenc népszerűsége.

Sólyom László népszerűségének trendje az elmúlt egy év során jelentős kilengések mellett csökkenő tendenciát mutatott. Február elejéig 70 pont feletti értéket mutatott, az év második felében 60-70 pont közötti értékek között mozgott, a legutóbbi, októberi felmérésben pedig – amelyre már hatással voltak a köztársasági elnök megnyilatkozásai – 60 pont alá csökkent. Jelenlegi 56 pontos népszerűségi indexe egy ponttal alacsonyabb az októberinél, s az eddigi méréseink alapján ez a legalacsonyabb érték Sólyom László esetében. Az államfő rokonszenvindexének csökkenésében a személyes megítélésen túl szerepet játszik a politikusok általános megítélésének romlása.

A népszerűségi indexek alapján felállított politikusi rangsorban (természetesen itt azokról a politikusokról beszélhetünk akik szerepeltek a listában) szokatlanul élesen szétválnak a kormánypárti és az ellenzéki politikusok: az utolsó hét helyezett közül hatan kormánypártiak, az első kilenc közül viszont hatan ellenzékiek, és az államfő mellett csak Szili Katalin valamint pártpolitikusként egyedül Kuncze Gábor tudott közéjük kerülni.

A kutatás módszertana

Az adatfelvétel 2007. január 2. és 5. között folyt, összesen 1068 véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személy CATI módszerrel történő megkérdezésével. A válaszadók meghatározása kvótás eljárással korrigált véletlen kiválasztással történt. A legfontosabb szocio-demográfiai tényezők (nem, kor, régió, lakóhely településtípusa) alapján a mintába került személyek reprezentálják a felnőtt korú magyarországi lakosságot. A mintavételből fakadóan a fent közölt adatok nagy valószínűséggel legfeljebb plusz-mínusz 3 százalékponttal térhetnek el attól az eredménytől, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezése eredményezett volna.

2007.01.10

Vissza a főoldalra

Vissza a főoldalra